Kezdem utálni ezt a nemalvást… Be van állva a hátam egy darabba, egész érdekes. És mehetek kispestre… Na sebaj.
Érdekes ez a hét. Emlékeim szerint többszőr is kietettem tiltott
mondatomat, miszerint “mi jöhet még?” és teóriám, miszerint ilyenkor
mindig történik valami egyre csak beigazolódik.
Nagy nagy érzelmek rohangálnak itt össze-vissza, főleg énem egyik és
másik része között. De most már sikerült elénrme azt, hogy legalább
saját magammal őszinte vagyok. Főleg Panzer tett sok jót a lelkemnek
tegnap, aki forró teástul és whiskey-vel ápolt engem, meg kell, hogy
mondjjam, feletébb hatékonyan.
Ha leírnék minden érzelmi szálat tök részletesen, ami összefut bennem,
valószínűleg a fel olvasóközönségem bepisilne a röhöéstől a másik meg
felháborodottan távozna.
Egy biztos, nekem véges határidőn belül aludnom kell, de rengeteget,
mert Párizs óta össze se szedtem magamat és röhelyesen keveset aludtam
azóta. Így persze viccesebb az élet. Tegnap az LFB-ben mindenki más is
meg volt hülyülve. A nap sikerélménye, hogy kommunikáltam
névrokonommal, aki egy gyönyörű orosz lány, aki eddig elég antiszoc
volt, vagy nem is tudom, szóval nem kötelezően szimpatikus, vagy bármi.
Aztán tegnap vmi hülyeség kapcsán sikerült pár szót váltani vele, amin
jót röhötem. Ezzel együtt valószíűleg hülyének néz. A nagyon szép
nőknél mindig az az érzésem, hogy lenézik egy kicsit az átlagos
megjelenésű embereket…
Bemutatkoztam a szektámon. Azt hiszem, egész jjó benyomást keltettem.
Kicsit elterelődtünk a tárgytól, belemenve elvi vitákba, hogy az ember
hogyan lesz öngyilkos, apatikusan, vagy hirtelen felindulásból, de
aztán azért sikerült rávezetni a népet arra, hogy ennek voltaképpen
semmi jelentősége. Mondtak egy két érdekeset, de főleg egyet, ami jól
esett, miszerint erősen naplószerű az írás (még mindig a toxik momentán
leguccsó irományáról van szó), szóval, hogy naplószerű, de azért nem
hétköznapian íra le a hétköznapi dolgokat. Ami tulajdonképpen az ars
poeticam, ha van nekem egyáltalán olyanom. De erről a témáról túl sokat
tudnék beszélni és az idő nem végtelen momentán, szóval rohanok el
Kispestre, egyedül órát tartani, nem is tudom, volt-e már ilyen. Tiszta
szerencse, hogy a fr. suli óta van rutinom!