Minden csoda 3 napig tart. Ma valahogy ezzel ébredtem, már benne volt
az agyamban, amikor kinyitottam a szememet. Kicsit olyan nihil, olyan
megfáradt valami, nem túl agresszív, nem túl szép, nem túl csúnya, csak
úgy van.
Irdatlan hetem volt. Egy hét alatt aludtam 23 órát. A fennmaradó időben
meg egyfolytában történt valami. Volkov, Panzer, Phage mind
felbukkantak valamilyen formában az életemben ezen a héten, ami hol jó
volt, hol nagyon rossz, de minden esetben érzelmileg fárasztó. Buborék
hazajött Prágából és tegnap este kikeltem magamból, de csak egy kicsit,
hogy tömény volt a hét. Nagyon. Most meg nem történik semmi, nincs mára
programom, szakdolgozattal kéne szöszölni, de olyan üresnek érzem
magamat. Persze itt még nincs vége a szereposztásnak. Ha már buborékról
beszélünk, ő kedélyesen távozott Prágába, itt hagyva engem a maradék
Párizs eufóriámmal, aminek ezzel eltünt a fóruma. Aztán ugye berobbant
véletlenül Volkov, aki kirobbantott egy szelid nosztalgia hullámot maga
után. Van itt még boszi is, aki kicsit túl hajtotta magát és ebből
kifolyólag nem mindig használható, probléma, amit megpróbáltam
orvosolni, azzal, hogy eltiltottam a pénteki órától.
Nézzük csak…
Miss Hatékonnyal (ő a Színésznő volt osztálytársa és egyértelműen a
kedvenc munkatársam, karakán, hatékony alkat, olyan dumával, hogy
beszarsz) elmentünk megnézni a Színésznőt péntek este. Nekünk tetszett
a darab, de szegény barátnénk teljesen maga alatt volt. Szóval
próbáltunk lelket ápolni. Én fél liter bor után haza lettem tessékelve,
hogy reggel 6kor kelek, kotródjak innen. És miért kell postmodernystka
szombaton reggel hatkor? Mert dolgozik a rohadt LFB-ben. Annyi kellemes
volt a dologban, hoy abban a 4 órában, amit ott ültem a seggemen, tök
jól megírtam egy 6 oldalas levelet, meg egy rakat szakdolgozat
hülyeséget. Ezzel együtt azért kicsit gáz. Tegnap csak 20 órát voltam
fenn. Igazán semmiség. Utána beültem az egyik diákkal kvzni, még régről
ismerjük egymást.Ez az internet rádió valami mértéktelenül pocsék, hogy tudom én ezt hallgatni? egysíkú gót szar, böeee.
Már fogalmam sincs, hogy miket feltételezhetnek rólam a fr suliban,
csütörtökön és péntek már annyira kialvatlan voltam, hogy a diákokat
szórakoztattam mindenféle baromságokkal, illetve ők engem szarabbnál
szarabb viccekkel. De ha nem vágódtam el vagy hatszor a nap folyamán
nem létező tereptárgyakban, akkor egyszer sem. Egy idő után már csak
röhögni tudtam, de nagyon.
A tegnapi nap izgalma meg az volt, hogy végre találkoztan Independent
Womannel, aki másfél év amerika után végre visszajött és történetesen
itt lakik, tőlem 3 sarokra. Beestem hozzá és egy kedélyes borozgatás
fölött, ezerszer egymás szavába vágva megpróbáltuk felvázolni, hogy mi
történt velünk. Ebbe semmi rendszert nem vittünk, csak úgí dőltek a
sztorik és az emlékek, jókat röhötünk saját hülyeségeinken évekkel
ezelött, kibeszéltük régi barátainkat, egy szó, mint száz, teljesen
visszarázódtunk a kerékvágásba. Ettől kicsit eufórikus lettem. Szegény
buborék jól meg is szívta, mert utána kb másfél óráig be nem állt a
szám.

Na, szóval egy szó mint száz, rengeteg ember rohangál az életemben,
néha a tömegtől már nem látom magamat. Rengeteg érzést generál
mindenki, sokszor nem tudom mit gondoljak, vagy mit érezzek, csak
vagyok lefagyva. Szóval kicsit kiszámíthatatlan és izgalmas idők
járnak…De minden esetre nagyon tapasztalat gazdag leszek tőle 🙂