Na ez is egy érdekes nap volt. Fokozatosan éreztem, fel fogok robbani.
Találkoztam a Színésznővel és valami nagyon furcsa állapotban jöttem
haza, úgy éreztem, 3 órát tudnék bőgni, de ez nem tünt túl
konstruktívnak, ezért inkább lefeküdtem pár órára, amitől kicsit
tompább lett minden érzés, ami bennem volt, de csak fél óráig. Ekkor
tudatosult bennem, hogy én most vagy találkozok valami hozzám közelálló
emberrel, vagy szétverek valamit, mert egyszerűen annyira dühös vagyok
magamra. Szóval Szimpláztam egy sort buborékkal. Sok szenvedés árán
sikerült megfogalmaznom fél életemet, ami egyébként akkor és ott egy
rémes érzés volt, de mindenféleképpen indokolt és szerencsés, most
ugyanis, kicsit szétfagyva ugyan, de klasszisokkal jobban vagyok,
tisztábban látom az életemet, meg egyébként  is. Szóval újra van
erőm, hogy életem legrosszabb és leghosszabb félévét valahogy végig
csináljam. Még szerencse, hogy vannak azért mérföldkő emberek az
életemben, különben néha frankón lehúznám magamat a budin, de nagyon.
Kicsit ijesztő dimenziókat tud őlteni a szerencsétlenségem, meg az
őrületem, ha épp olyanom van. No.