nesze nekem kihívás, hát megkaptam. miután napok óta itt rinyálok, hogy az agyam nincs lekötve eléggé egyszerűen, hát most fizikailag érzem, ahogy működik az agyam. franciáról angolra fordítani nekem egyszerűbb, mint valószínűleg sok embernek, gimnáziumban sokat csináltuk. csak annyi a bibibi, hogy azért hosszú távon elfáradok benne. és a trükk ugye az, hogy a két nyelv sokban nagyon hasonlít és tudni kell, hogy miben nem. bizonyos dolgokat az egyik nyelven mondunk, a másikon nem. de ezt 4 óra tömény fordítás után az ember már nem mindig tudja. de haladok. es fizikailag teljesen fitt vagyok, de az agyam az valami húúú. végre.

most épp szünetelek. elolvasok egy fejezetnyi Paul Austert szerintem és hallgatom a streets of ilinois c. netrádiót, amin most vmi nagyon pofás nem tudom mi megy, midnen esetre van ritmusa és nem elektronikus és nem is metál. kb egy 60as évekbeli film zenéjére emlékeztet. vmi vidám olasz film.