nos az történt, hogy a havi pontgyűjtő affért Hubbie nyerte (igaz csak 3 ponttal), ezért valamilyen meglepetés ajándékot nyert, amit nekem kellett kitalálnom.

mivel mostanában (többek között anyagi megfontolásból, de filozófiai háttere is van) egyre sztoikusabb alkat vagyok, úgy döntöttem, élményt ajándékozok, méghozzá kulinárisat és így jött az ötlet, hogy házi gnocchit készítsek.

Hubbie-t néhány éve vittem bele a gnocchi-fertőmbe, és teljesen beleszeretett ebbe a tésztaféllébe amikor Genova környékén állomásoztunk (ami történetesen a gnocchi fővárosa).

különböző recepteket találtam a neten, némelyikbe kellett tojás, némelyikbe nem, némelyik túl magyarosnak tűnt az én ízlésemnek (10 dkg liszt és 3 tojás, amikor valójában 30 dkg liszt és egy tojás a tuti megoldás), végül ennél a szuper videóreceptnél maradtam és ezt követtem végig. (a táncoló szakács nagyon bejött, de az se semmi, ahogy felvágja a tésztát).

hosszas tanakodás után elvetettem a magyar oldalakon elterjedt elméletet, hogy a gnocchit barázdálni kell, mert úgy ragad rá igazán a szósz, emlékeim szerint Olaszországban a gnocchik leginkább kicsit és négyzetesek szoktak lenni, vagy amorf amöbára emlékeztetnek, de barázda, az nincs rajtuk (lehet, rosszul emlékszem). ráadásul az olaszok a szósz fogalmához is másképp viszonyulnak, nem zúdítanak egy  fél vájling bolognait (haha) a tésztára, hanem elég szerintük egy kis merőkanálnyi is a tésztakupac tetejére (persze nem bolognaiból, mert olyan nincs).

csodák csodájára kifejezetten ehető lett a végeredmény, bár az biztos, hogy a krumplitörési technikámon javítani kell (például beszerzek egy krumplitörőt, hogy ne egy villával szerencsétlenkedjek) és az is kiderült, hogy érdemes kicsire vágni a gnocchikat, mert megdagadnak és hiába finomak önmagában, az ember azért nem tésztát akar enni tésztával (én például gorgonzolával és dióval szolgáltam fel).

a sikertörténet végén átvittem belőle egy adagot szüleimnek, akiknek nagyon ízlett, de amikor elmeséltem röpke félórában mindazt, amit itt leírtam, jót nevettek, hogy mennyi energiát fektetek egy egyszerű krumplis nudli elkészítésébe. és hát…valójában igazuk van, de azért én remekül éreztem magam, hamarosan különböző, ízesített variációkat szeretnék kipróbálni, az ötleteket/tippeket várom.