na és milyen volt Kína?

mindenki ezt kérdezi tőlem, ami érthető is. eddig nem igazán tudtam válaszolni, mert nehéz összefoglalni egy mondatban, ami itt történik az emberrel.

Shenzhenben találkoztam egy egyébként nagyon idegesítő amerikaival, aki viszont nagyon frappánsan megfogalmazta a helyes választ (ő 3 éve él Shenzhenben).

a válasz úgy szólt, hogy Kínát nem lehet se imádni, se utálni, mert amikor elkezdenéd imádni, történik valami, ami lerángat a földre. amikor viszont utálnád, szemtanúja leszel valami varázslatosnak.

ez részemről kiegészül azzal, hogy a gyárban egyedül töltött napokat afféle belső utazásként élem meg, remek alkalom elgondolkodni az életemen és saját magamon, bár nem mondom, hogy mindig erre vágyom, hosszú távon hasznos gyakorlat. a felfedezéseimről majd később.

Mondd!

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s