az elmúlt két hétben két olyan meló megkeresés is jött, amivel régen nem találkoztam.

az egyik egy ponyva fordítása. ennek kifejezetten örültem, mert valamiért szeretek eszetlen baromságokat fordítani, egy hónapig ugyanazon a projekten dolgozni, mégha egy agyhalál is a történet, eltér a szokásos ritmusomtól, ahol maximum 1-2 napig dolgozom ugyanazon. beosztható, ütemezhető, körbejárható. legutoljára 3-4 éve kaptam ilyen munkát, akkor omlottak össze a kiadók, úgy tűnik, most talán jön a feltámadás.

a másik hangalámondás TV műsoroknak. egy időben rengeteg ilyet csináltam különböző emelkedett színvonalú műsorhoz. főzőműsor, lakberendezés, életmód, állatok, utazás, spektrum, volt itt minden. aki régóta olvassa a blogot tudja, hogy csúnya vége lett a dolognak, amikor az egyik fő megrendelőm hirtelen berágott rám és botrányos körülmények között váltunk el. megutáltam én is az egészet, futószalagon írtam a vállalhatatlan műsorok szövegét éhbérért (1-2 nap munkáért nettó 5 000 ft-ot kap az ember, már ha kifizeti a stúdió és nem tűnik el, szerződés és társai hiányában). dolgoztam hétvégén, éjszaka, nyaralás alatt/helyett, cserébe engem basztak le, amikor hibás videót kaptam (miért nem szóltam előbb). lektor, ellenőrzés, nuku, ha a szinkronrendező nincs észnél, élesbe kimegy bármi, amit véletlenül bennehagysz a végkimerültség szélén, persze ez is a te hibád.

a ponyva ugyanannyit fizet, mint 4 éve, vagyis kevesebbet, ha belevesszük az inflációt. a hangalámondás kevesebbet, mint 4 éve. aztán legyen önbecsülése az embernek.