a szombati csajos brunch igazán döntögette a dekadencia határait, mert az egy dolog, hogy délután 2-kor elkezdtünk szolidan pezsgőzni meg szexi tűzoltókról beszélgetni, de hogy utána még a castroban is ültünk vagy öt órát és végül 1994-es slágerekre is táncoltunk a szódában, az azért engem is meglepett.
csoda, hogy vasárnap egyáltalán el bírtam hagyni a lakást.
