bioritmusom története

az úgy volt, hogy én világéletemben remekül tudtam aludni, bárhol, bármikor, mélyen, technicolor álmokkal, pihentetően. tipikusan későn feküdtem, későn keltem, alkalom adtán 2-3 óra alvással is el tudtam üzemelni, ha valamiért (buli, vizsga, világmegváltó beszélgetés) erre volt szükség.

aztán jött az az epizód az életemben, amikor egyetemre jártam az ajtósi dürer sorra és a múzeum körútra, tanítási gyakorlaton voltam kispesten és félállásban dolgoztam a francia iskolában máriaremetén. ezt a röpke 8 hónapos időszakot 3-4 óra alvással vészeltem át (többre nem volt időm). annyira nem voltam tőle jól.

aztán kicsit értelmesebb idők következtek, de pár évvel később elkezdtem dolgozni szabadúszó fordítóként és mint olyan, lelkesen fordítottam át éjszakákat, én meg a rengeteg betű és a monitortól kifolyt szem. szinte teljesen biztos, hogy munkáim egy részét álmomban írtam. viszont ilyenkor már nem kellett korán kelnem így tulajdonképpen újból funkcionális voltam, míg nem jött a kínai meló.

a kínai meló miatt korán kellett kelni, hogy az időeltolódás miatt még elcsípjem őket. ezzel egyidőben elkezdtem őrült tempóban össze-vissza cikázni az időzónák között és azt hiszem, nyugodtan állíthatom, 2011 végére a bioritmusom teljes mértékben megszűnt létezni. de még akkor is tudtam aludni egy húzamban 8 pihentető órát, csak legfeljebb délután 2 és este 10 között.

aztán jött a magánéleti krach és egyéb testi funkcióimmal együtt az alvásciklusom is csődöt mondott, 2 óránként felébredtem, 35 órákat voltam ébren, álmodtam, nem álmodtam, majd egy éven keresztül menetrendszerűen felébredtem fél 5kor, hogy reggel 7ig álmatlanul bámuljam a plafont. a helyzet néha kicsit jobb lett, de akkor mindig jött egy sziget, vagy egy kontinensen átívelő út és megint összedőlt minden. az elmúlt egy év sztahanovista roham alatt igyekeztem betartani, hogy hajnali 2-kor feküdjek le, fél 8-kor pedig keljek fel, de a hajnali f5-ös riadások egyre gyakoribbak lettek, én meg egy reumás lajhár frissességével vettem az élet akadályait.

most minden nemű időbéli korlátozásom megszűnt, így azt gondolom, eljött az ideje értelmes bioritmust kialakítani, de talán nem meglepő módon, ennyi év rendszertelenség nélkül ez szinte lehetetlen, főleg, hogy továbbra is kedvelem a spontán hajnalig elhúzódó programokat, meg egyébként is, mi értelme szabadúszónak lenni, ha az ember elmegy este 10-kor aludni. érzem, kicsit bonyolultabb lesz ez a nagy megújulás, mint hittem…

Mondd!

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s