note to self

többet nem vállalom olyan szöveg fordítását, amit írni (de jó eséllyel gondolkodni sem) tudó ember írt. főleg nem ennyiért. 

bővebben pedig: elegem van abból, hogy minden egyes elcseszett megrendelésnél (amiket ugyan igyekszem szűrni, de néha az én tűzfalam is benéz ezt-azt és azon kapom magam, hogy majonézről írt verseket, meg kim kardashian életét fordítom hajnali 4-kor gyakorlatilag levegőért) én érzem magam egy rakás szerencsétlenségnek és egy merő lelki defektnek, amiért nem bírok megoldani egy lehetetlen feladatot és amiért nem bírom lobotomizálni magam, hogy valahogyan ne zavarjon a képernyőn megjelenő IQ halál.

és persze lelkiismeret-furdalásom is van, hogy miért nincs több lelkierőm, miért nem ülök neki előbb, miért megyek el helyette élvezni az életet, miért nem tudom elfogadni, hogy a munkának nem kell, hogy értelme legyen, nem kell azt szeretni, nem azért van, az agyamat meg nyugodtan beakaszthatom a ruhatárba, azt senki sem azért adta, hogy használjam.

a fenti és a hozzá hasonló destruktív gondolatmenetek elkerülése véget már annyiszor megfogadtam, hogy nem szabotálom magamat vállalhatatlan melókkal hugyért-szarért, lassan csak megtanulom alkalmazni is az életemre.

 

Mondd!

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s