valójában a “szobanézés” találóbb szó lenne, mivel HK-ban tényleg nevetséges méretű helyeken laknak az emberek, Cz korábbi lakása például 18 négyzetméter volt és összesen 4 helyiség, a mostani igazi luxus, mert talán van 30 négyzetméter is.

nekem nem voltak különösebb igényeim, inkább ahhoz ragaszkodtam, hogy azon a környéken legyen, ahol régen mindig laktam, mert azt ismerem és szeretem. előnye ennek a résznek, hogy expat körökben elég kevéssé népszerű, mivel a helyi munkásosztály zsúfolódik itt toronyházakba, de pont ezért az utcák mindig nyüzsgőek, minden sarkon van egy kifőzde és egy piac, én meg ugye nem azért jöttem ide, hogy úgy éljek, mint otthon. aggodó olvasóimat megnyugtatnám, hogy a közbiztonság itt is teljesen jó, két éve anyukámmal laktunk ott, az ő mércéje szerint is jó volt a szállás, miután túltette magát az épület lépcsőházán.

szóval indulás előtt találtam egy hostelszerűséget, egy óriási épületben több szoba ugyanazzal a tulajjal. ilyenkor megveszik az egyébként sem túl nagy lakásokat és felszabdalják 1-2-3 személyes szobákra, veszélye, hogy helyenként mindezt eszetlenül teszik, a tűzvédelmi előírásokat ignorálva. hátránya, hogy simán ki lehet fogni ablak nélküli szobát, amiről első HKi utaim előtt nem is gondoltam volna, hogy létezik, mint műfaj. később többször is sikerült egy ilyenben aludnom, olyan nyomasztó élmény volt, hogy ott húztam meg a határt, pedig én még akkor sem háborogtam nagyon, amikor rázott a zuhany. előnye viszont ezeknek a szobáknak, hogy van saját fürdőjük, amiben jó sok és jó meleg víz folyik, van wifi, az ágy kényelmes és alapvetően tisztaság van. egy ilyen nyüzsgő városban az ember nagyon tudja értékelni, ha nem kell közösségi élményt csinálnia minden pisilésből. jelen esetben nekem az is jól jön, hogy egy ilyen konstrukciójú szállásnál össze-vissza lehet bizniszelni az ott tartózkodással, ha az ember kicsit rugalmas és hajlandó néha átköltözni a szemközti szobába, akkor hosszabb külföldi út alatt ki lehet költözni (spórolás), vendégek fogadásakor pedig lehet szerezni good price-t.

szóval találtam egy ilyen csodát a neten, az angolul jól beszélő kontaktemberrel megbeszéltem, hogy szerdán megnézem a szobákat, ehhez Mr. Yinget keressem a 1309C szobában. készségesen elmagyarázta, hogy a 1309C szobát úgy tudom megközelíteni, ha bemegyek az épületbe, balra fordulok, az ott lévő három lift bármelyikével felmegyek a 13. emeletre, ott pedig a kiírásokat követve megkeresem a szobát. el is jutottam az emeletre, ahol egy betonlabirintusban találtam magam (a felénél elment a telefonomról a térerő), obskurus kínai alaprajzokat bogarásztam, majd a falra csavarozott kis táblácskákat követve végül megtaláltam a szobát és Mr. Yinget. mondjuk az szinte biztos, hogy részegen az új lakók mennek pár kört, míg hazatalálnak.

Mr. Y készségesen elkezdett nekem szobákat mutogatni, mindegyikben kihangsúlyozva, hogy van ablak (ami néha mondjuk a lichthofra nézett, de kétség kívül létezett).megnyugtató információ volt számomra, hogy az egyik szobáról kiderült, hogy egy amerikai tanár lakik benne, így ennek a helynek nem a mainland kínából beáramló turisták. egyre több ajtót nyitott ki, előterekben álltunk, ahol büszkén mutatta a rizsfőzőt és a vízforralót, hogy tudok főzni is, ha akarok. az előterekből ajtók nyíltak, az ajók mögött újabb ajtók, 5-6 négyzetméteres szobák, büszkén mutogatta a mágneskártyás ajtókat és a füstérzékelőt, miközben próbáltam megjegyezni, hogy mégis merre kanyarodtunk a folyosón. miközben épp a liftet vártuk (ez HK-ban kb olyan program, mint a buszra várás, simán késtem el helyekről azért, mert nem kalkuláltam bele, hogy 5-10 percig fog tartani, míg elhagyom az épületet), megjelent egy vidám szomszédasszony, aki hangosan üvöltve kantoniul érdeklődött, hogy én ki vagyok és mit akarok. Mr. Y készségesen el kezdte magyarázni, erre a szomszédasszony egész felvidult és kezében cekkerekkel leállt velünk liftet várni. időközbe feltűnt egy másik szomszéd, aki a liftaknára tapadva próbált telefonálni (gondolom ott jobb a térerő), miközben lelkesen integetett nekünk. hirtelen megjelent még két random nő, akikről kiderült, hogy Mr. Y felesége és húga (vagy a feleség húga, ez nem volt egyértelmű), így már öten vártuk a liftet, amibe második próbálkozásra sikerült is beszállnunk (az első tele volt), majd ezzel a vidám társasággal együtt néztünk még meg két szobát. abszolút pozitívum, hogy legalább le tudtam tesztelni, hogy be bírunk tódulni öten a kiszemelt szálláshelyre.

a kis túránkat követően a szomszédasszony elbúcsúzott, mi pedig betódultunk egy még újabb liftbe, ahol Mr. Y improvizált kínai órákkal szórakoztatott, illetve érdeklődött, hogy holland vagyok-e. Mrs. Y a vállamat veregetve kikisért az utcára (amiért nagyon hálás vagyok, mert szerintem még mindig ott bolyonganék), majd vigyorogva és integetve elbúcsúzott.

azt hiszem, kiveszem a placcot.