a hongkongi tüntetésekről

miután a mai napon többen kerestek meg különféle portálokon mindenféle félinformációkat tartalmazó cikkekre hivatkozva, úgy gondoltam, írok nektek egy kicsit részletesebb beszámolót arról, hogy mi folyik itt és én mennyit érzékelek az eseményekből. nem vagyok politikai elemző sem újságíró, ez egy feletébb személyes beszámoló lesz, amit az utcán látottak, illetve a helyi sajtóban olvasottak alapján írok.

rövid összefoglaló az előzményekről: 1997-ben Nagy-Britannia ugyan visszaadta HK-t Kínának 99 év angol uralkodás után, de ezt több feltétellel tette. ez a feltételrendszer szülte meg a ma is érvényben lévő “two system, one country” felállást, ami szerint HK technikailag ugyan Kínához tartozik, de önálló egységként is működik, így az itt élők megtarthatták az angolok által kiépített demokratikus rendszert, saját tőzsdével, pénzzel, cenzúrázatlan internettel és főleg emberi jogokkal rendelkeznek. az átadás egyik feltétele az is volt, hogy 2017-ben a hongkongiak univerzális szavazati jogot kapnak (jelenleg elektorátus működik) és saját vezetőt választhatnak maguknak. na ezt a jogot vonta vissza augusztus 31-én Kína, amikor az azóta hírhedté vált “white paperben” lefektette, hogy ugyan minden hongkongi szavazhat, de a jelölteket ők állítják majd. ez érthető felháborodást keltett az egyébként békés hongkongiak körében, akik ezt követően több, legális, bejelentett óriástüntetést szerveztek. ezzel egyidőben megjelent az Occupy Central mozgalom (ami az Index fordítási bakijával ellentétben nem annyit tesz, hogy “Foglald el a központot”, hanem hogy “Foglald el Centralt,” ami az itteni üzleti negyed neve) aki vészjóslóan bénító tüntetéseket jelentett be, illetve polgári engedetlenségre szólította fel a lakosokat, ezzel is remélve, hogy ott fogja meg HK tökét, ahol a leginkább lehet: a pénzügyeknél.

a kedélyek egészen a múlt hétig meglehetősen higgadtak voltak, amikor az egyetemisták elkezdtek szerveződni, majd tanáraik engedélyével egy hetes sztrájkba léptek. ennek a döntésnek a súlyát európai és főleg magyar szemmel nehéz egyébként értékelni, mivel itt a tanulást kötelességként élik meg, az órákra van nem készülés, vagy urambocsá lógás szörnyű személyes szégyennek minősül. pénteken békés sit-int szerveztek a fent említett üzleti negyedben és amikor a számuk vasárnap hajnalra sem csökkent, az Occupy Central mozgalom kapott az alkalmon, hogy előrébb hozza az eredetileg október 1-re tervezett bénító akcióját (az itt nemzeti ünnep) és csatlakozott hozzájuk. az egyetemisták ennek többnyire egyébként nem örültek, de végeredményként több tizezres kína ellenes tömeg gyűlt össze HK sziget központjában, megbénítva a forgalmat. a tüntetés hansúlyozottan békés volt, a tüntetők a földön ülve énekeltek, szónokokat hallgattak és időnként tapsoltak.

estére eddig meg nem magyarázott okból kifolyólag az egyszerű közrendőröket rohamrendőrök váltották fel, akik meglehetősen ijesztő felszerelésben (maszk, pajzs, gumilövedéket/könnygázt kilövő puska) jelentek meg és többszöri felszólítás után elég csúnyán elkezdték oszlatni a tömeget. a legtöbb nyugati sajtóban látható kép ekkor készült. a tüntetők fegyvertelenek voltak, egy részük a földön ült, a másik felük pedig felemelt kézzel állt a rendőrök előtt, mutatva, hogy nincs náluk semmi az esernyőkön kívül, amivel korábban a nap ellen, majd a vízágyúk és a könnygáz elől védték magukat.

az oszlatás sikertelen volt, egyrészt azért, mert a diákok rendkívül jól szervezetten látták el egymást vízzel, védőszemüveggel, esernyővel, így még ha szét is rebbentek pár percre, azonnal újak mentek a helyükre, másrészt azért, mert amikor az oszlatásról készült képek lementek az esti híradóban (itt ugye nincs cenzúra), rengeteg felháborodott hongkongi csatlakozott hozzájuk.

egészen eddig az események Hong Kong szigeten zajlottak, vagyis “Budán”, míg én Pesten lakom, így ha a híreket nem figyelem, semmit nem érzékeltem volna az eseményekből. a rendőri fellépést látva a diákok és az Occupy Central vezetői békés hazatérésre szólított fel mindenkit, a tömeg azonban ekkora valahogy kicsúszott az irányításuk alól és inkább leült az aszfaltra és ott töltötte az éjszakát (gyakran tőlük 5 méterre aludtak a fáradt rendőrök, kettőjük között pár kordon).

én akkor lettem érintett az eseményekben, amikor hajnali 2-kor kinéztem az ablakon és arra lettem figyelmes, hogy a Nathan road, ami az egyik legforgalmasabb sugárút a “pesti” oldalon egyik irányba teljesen üres, a másikban viszont tele van elakadt buszokkal. gyors guglizás után kiderült, hogy tőlem egy sarokra spontán tüntetés tört ki. mondanom se kell, lementem megnézni. egy rendkívül békés és jól szervezett tömeget találtam, akik a földön ülve énekeltek, beszédeket hallgattak, illetve “hong kong! hong kong!” szlogeneket skandáltak. a sarkokon vizet és védőszemüveget osztottak, rendőrség nem volt sehol.

ma reggelre a város arra ébredt, hogy a tüntetők nem mentek arrébb, a lakosok pedig támogatásuk jeléül ingyen reggelit, vizet, banánt ajándékoznak nekik. a tanárok már tegnap bejelentették, hogy a heves rendőri fellépés ellen tiltakozva a mai naptól sztrájkba lépnek, sok bank és a tüntetésekhez közel eső boltok nem nyitottak ki. a sztrájkhoz ma csatlakoztak a szociális munkások, illetve a gimnazisták is.

ezzel együtt a város egyébként kiválóan működik, a metró ugyan tömöttebb a szokottnál, de mindenhová el lehet jutni, a piacok, éttermek nyitva vannak, a legtöbben mennek a dolgukra. a legtöbb lakó a forgalmi akadályokat jól veszi, a teherautók dudálással fejezik ki szimpátiájukat a tüntető tömeggel.

elsétáltunk ma centralba megnézni a legnagyobb gócpontot, ami több szempontból is szürreális élmény volt. egyrészt a legfontosabb sugárutakat bénították meg, így úgy lehet a 4 sávos autópályákon sétálni, mint egy zombi apokalipszis után, sehol egy árva lélek, vagy autó ott, ahol máskor több millió ember fordul meg nap mint nap. másrészt a diákok (akik fekete színű pólót viselnek és sárga szalagot kötnek magukra, hogy megkülönböztessék magukat) hihetetlen békések, jól szervezettek és nagyon kedvesek voltak. kicsit olyan érzés volt közöttük séltáni, mintha hirtelen woodstockban lennék (csak itt mindenki józan volt), pokrócokon pihentek a földön, zenét hallgattak, közben kisebb csapatok jártak körbe, keksszel, banánnal, vízzel kínálták egymást (minket is). mások szemetet szedtek, védőszemüveget, arcmaszkot, hűtőzselét osztottak. az átlag életkor alig lehet 20 felett, tényleg békés, fegyvertelen fiatalokról van szó, akik nem törnek-zúznak, vigyáznak egymásra, tapsolással és skandálással fejezik ki a véleményüket.

a tüntetések jelen percben is tartanak, a rohamrendőröket a tegnapi fiaskó után visszavonták, most inkább közrendőröket küldenek be tárgyalni a tüntetőkkel, hogy a munkába igyekvőknek tartsanak fenn egy kis sávot, de a felszíni forgalom sok helyen továbbra is áll. én a szobámból kiválóan hallom a tömeget, az előbb az Oasistől a Don’t Look Back in Angert énekelték. rendőr mostanra alig van az utcán.

a tét természetesen óriási és mára egyértelművé vált mindenkinek, aki a városban van, hogy e fölött nem fognak tudni szó nélkül elsiklani, mivel a hongkongiak hangsúlyozottan békés és toleráns nép, évtizedek óta először vetettek be egyáltalán rohamrendőrséget és könnygázt, így érthető, hogy a közvéleményt nagyon megrendítették az események. annak boncolgatásába inkább nem megyek bele, hogy kína felé pontosan mit jelent ez az egész, mindenesetre újabb erőszak bevetése valószínűleg a város teljes lebénulását eredményezné. a tüntetők jelenleg HK kormányzójának CY Leungnek a lemondását követelik, illetve a white paper visszavonását.

4 thoughts on “a hongkongi tüntetésekről

Mondd!

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s