nehéz döntés

Amikor elszántam magam erre az útra, sejtettem, hogy ez nem csak idegen tájak megismeréséről fog szólni, hanem persze saját magamról is. Merem remélni, hogy nem fogok egy Eat, Pray, Love klisévé alakulni (vagy ha igen, akkor legalább kapok egy Javier Bardemet is a végén), mindenesetre alig vagyok itt 3 hete, máris sikerült egy fontos döntést meghoznom tegnap.

Adott egy megrendelő, akinek mozifilmeket szoktam feliratozni. A filmek többnyire nagyon jók, olyanok, amiket én is megnéznék a moziban, gyakran komoly művészfilmek. Anno pont az ilyen filmek kapcsán döntöttem el, hogy filmeket szeretnék feliratozni, mivel a többségük rettenet szar felirattal rendelkezett (ez nekem főleg a francia filmeknél jött le). Szóval igazi álommunka, minőségi filmekkel, mini hírnévvel, hisz a film végén ott virít a nevem a vásznon. A bökkenő csak az, hogy ez a megrendelő annyira szarul fizet, hogy szinte ingyen dolgozom (csak hogy legyen valami fogalmatok, kb nettó 18 000 ft-ról beszélünk másfél-két nap munkáért és itt 14-16 órás napokban kell gondolkodni, meg észben tartani, hogy sokkal gyorsabban dolgozom, mint a legtöbb fordító). Már régóta úgy emlegetem, mint az én „charity melóm”, vagyis hogy jótékonykodom egy sort annak a pár száz embernek, aki egyáltalán jár még moziba művészfilmet nézni.

Ennek viszont az az eredménye, hogy ezeket a melókat mindig besorolom a jobban fizető dolgok mögé, vagyis már legyalult aggyal, gyakran a határidőből kifutva tudok csak nekiülni, amikor már utálok mindent és mindenkit. (És itt szeretnék szétoszlatni egy tévhitet: a legtöbb fordító nem azért fut ki a határidőkből, mert egy link lumpen alak, aki nem tudja beosztani az idejét, hanem mert kénytelen túlvállalni magát és egyszerre három projekten dolgozni, ha értelmes mennyiségű pénzt akar keresni.) Tegnap pontosan egy ilyen kört futottam, hiába mulattam egész jól a filmen, egyszerűen azt éreztem, hogy inkább fizetek én 18 000 forintot valakinek, csak hadd menjek el egész nap a strandon fetrengeni. Ehhez még hozzájön az a hülye szabadúszó koncepció, hogy az ember annyira jó, amennyit pénzt keres és én ilyenkor konkrétan ugye szart se érek.

Ez a helyzet egyáltalán nem új, lassan másfél éve mindig ennél a megrendelőnél akadok ki, ami paradoxon helyzet, hisz gyakran az ő munkái a legkellemesebbek.

Végső döntést ugyan képtelen voltam hozni, de nagy nehezen azért annyit kinyögtem, hogy „most egy ideig nem vállalok munkát”. Nem vagyok tőle különösebben vidám, de tudom, hogy legalább egy ideig nem fogom utálni magam és ez egy megbecsülendő befektetés.

4 thoughts on “nehéz döntés

  1. Esetleg elmondhatnád neki a problémádat. Vagy átküldheted a linket. Végül is nem gondolatolvasó és simán lehet hogy fizetne többet.. Ha mégsem ugyanott vagy ahol eddig.

    • Mar jeleztem neki tobbszor, egyebkent joba vagyunk, tudom, hogy nem tud tobbet fizetni, mert tamogatasokbol nyomja az egeszet. Es orulok, hogy kommenteltel 🙂

  2. Celluloid-kedvelőként sokat találkoztam feliratokkal, feliratkészítőkkel (virtuálisan) és gondjaikkal, sőt magam is belekontárkodtam picit az iparba. Annyi különbséggel, hogy akiket én ismerek (virtuálisan) azok tök ingyen fordítanak – rajongóként, szabadidőből…

    Szabad megkérdezni hogy HK-ban milyen nyelvű filmekhez, milyen nyelven kellett feliratot készíteni?

    • szabaduszo vagyok, szoval mindegy, honnan dolgozom, mindig angol-magyar-francia komborol van szo (tobbnyire a magyar a celnyelv, de volt mar pelda masra). ha lenne egy masik, “rendes” munkam, amibol megelnek, akkor en is szivesen csinalnam ingyen 🙂

Mondd!

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s