az egyensúly nevében holnap kikísérem szüleimet a reptérre, miután egy hétig napi 12 órában mutogattam nekik a várost és mindent megtettem, hogy illusztráljam, miért is jó hely ez a HK (úgy érzem, határozottan sikerrel jártam, mégha talán kicsit túl is stresszeltem a dolgot).

másfél nappal később megint kimegyek a reptérre, és ezúttal én utazom el, hogy némi detúrral megérkezzek Yangonba, Burma fővárosába, ahol összerandevúzunk a Godly Nőszeméllyel, aki 3 hónapja járja már Ázsiát, hogy közösen élvezzük Bárbolá vendégszeretetét (akivel még balga fiatalkoromban együtt dolgoztam a francia gimiben, így barátságunk meglehetősen szilárd alapokon áll). miután 9 napon és 8 éjszakán keresztül élvezzük burmai kalandjainkat (melyek olyan szintű improvizáció jegyében fognak zajlani, hogy jelenleg csak annyit tudunk, hogy szeretnénk eljutni Baganba és Mandalaybe), újabb detúrok árán megérkezünk a Nőszeméllyel Ho Chi Minh Citybe (previously known as Saigon), ahol most már magam sem tudom pontosan hány napot hesszelünk, de lényeg, hogy utána megint repülőre szállunk, hogy ezúttal Hanoiban bukkanjunk fel, amit további pár napig lelkesen élvezünk majd. végül január 31-én visszabotorkálok majd HK, édes HK-ba.

az egyensúly nem a némiképp rövidke előkészületekben és a kissé zavaros, illetve helyenként ismeretlen útitervben rejlik, hanem a február 6-ai határidőben, aminek hatására kénytelen leszek az út alatt moderált mennyiségben dolgozni (a hangsúly a moderálton van). ehhez olyan modern és frappáns technikai eszközöket szándékozok majd alkalmazni, mint tablet és felhőbe mentés, persze hogy miért pont Burmában akarom majd felavatni ezt az űrtechnológiát, ahol víz és áram is alig van, nem hogy internet, azt még magam sem tudom, de lényeg, hogy jó lesz és nem fogok belekukulni a munkába és az utat is élvezni fogom.