tegnap a pszichológusom (akit egyébként imádok) összetett identitásom elemézése közepette azt találta mondani, hogy “mert ugye magyaroszág nem olyan multikulti, mint te, ezt most ugye kiváltképp jól látjuk a bevándorlókkal”, majd összenéztünk együtt érzően, ő sóhajtott egyet, szerepéből hirtelen kiesve még hozzátette, hogy “rémes ez az egész” (és itt nem a lelkem bugyrairól volt szó), majd folytattuk az ülést.
kösz Orbán, hogy a heti egy óra vákumcsomagolt friss hegyi levegőbe is belefingtál.
Ahogy esik, úgy puffan 
Hát ha ettől jobban érzed magad egy barátnőm kiskamasz gyereke a saját zsebpénzéből küldött a Kétfarkú Kutya Párt ellenkampányára párszáz forintot. Magától. A zsebpénzéből. Persze ez nem változtatja meg a politikusainkat, de én egy kicsit jobban érzem magam…
én az egész MKKP-tól jobban érzem magam, meg a fantasztikus magyar (fekete) humortól, ami robbanásszerűen fejlődik a napi hírek hallattán, de szóval azért kicsit kétségbeejtő, hogy már a hétköznapi élet minden szegletébe beépült a politika… (lásd még: tegnap találkoztam magyar, potenciális HK-i lakótárssal, akivel káros szenvedélyeink listázása mellett fontosnak találtuk pártszimpátiánkat is megosztani egymással a békés együtt élés érdekében)