beszámolót ígértem, és mivel hamarosan újra útnak indulok (erről bővebben később), azt hiszem, most vagy soha tudom még visszaadni a japán út második felét, amikor is vidám magányban utazgattam jobbra-balra még novemberben. szokásos módszerrel a fotókat külön posztba pakolom, a sorrendet bogozzátok ki, ha nagyon akarjátok, annyira nem lényeges az élmény szempontjából.
Ahogy esik, úgy puffan
Life is having a coffee
