a hely, ahol lakom – életkép

említettem már, tradicionális helyen lakom, a piacon lila tónusú, virágos steppelt pufajkát lehet kapni, passzoló nadrággal, hogy életszerű kantoni néninek öltözhessen az ember, igaz, ahhoz még kellene egy jóféle mamusz is. a tradicionális patikában, ahol üvegbödönökben mindenféle szárított furcsaságok merednek az emberre, hétvégén fehér köpenyes orvos rendel íróasztal mögött, aki csekély vizitdíjért meghallgatja a pácienseket és felír nekik valamit a bödönökből. teregetni mifelénk a tetőn szokás, de amióta esős az idő, én is gondolkodás nélkül akasztom ki különböző ruhaneműimet a lépcsőfordulóban lógó kötélre, eszembe se jut, hogy másnapra esetleg nem találom ott a méredrága bőrdzsekimet. igaz, a héten inkább mosodába mentem, ahol jutánys áron szárítógéppel megszárították a ruháimat, és úgy mellékesen elmagyarázták, hogy mázlim van, mert a közelgő kínai újév miatt most mindenkinél nagymosás van, ezért nagyüzem van minden mosodában, és tényleg, most, hogy jobban figyelek, mindenkinél jellegzetes óriás fehér nájlonszatyrok és gyanús vállfák vannak. felfedeztem azt is, hogy tőlem épp csak egy sarokra, a 120 éves tofu kifőzde mellett remek rízstésztát lehet kapni, amit szálanként mérnek és forró vízből kihalászva szabóollóval vágják fel, majd háromféle szósszal öntik nyakon. és ha az ember elvitelre kéri, egy zsírpapír, egy műanyag tányér és egy nejlonzacskó segítségével az egészet szuper profin elcsomagolják. és ha már streetfoodról van szó, egyik nap balra fordultam, ahol jobbra szoktam, mert egy békésen szundikáló macska eltérített, és lám egy remek dumplingezőt találtam, ahol senki sem értett angolul, de egy mosolygós néni előjött a konyhából és türelmesen felnyitotta nekem az összes fedőt, hogy bökjek rá arra, ami tetszik, majd egy számólógéppel elárulta az ebédem nevetségesen alacsony árát. és ma reggel, amikor kiléptem a lépcsőházba és füstszagot éreztem, nem riadtam meg, hogy ég  ház, inkább csak érdeklődve mentem egyre lejjebb, míg a szálló pernyében meg nem pillantottam a szomszédasszonyt, aki az erre a célra rendeltetett kis piros lyukas vödörben szerencsepénzt égetett, én pedig nyugtáztam, hogy milyen jó, hogy a másik szomszéd egy lépcsőfordulóval feljebb tárolja a gázpalackokat, mert így bizonyára az egész házra jószerencse vár, nem pedig pusztító gázrobbanás.

One thought on “a hely, ahol lakom – életkép

Mondd!

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s