habzsolás, életszakaszok, halotti tor

na végre elcsendesedett egy kicsit az élet és megint tudok blogot írni.

persze nem panaszkodom, mert az elmúlt 10 napot az élet masszív habzsolásával töltöttem, volt itt tényleg minden, estünk-keltünk a budapesti éjszakában muchachával, partyztunk az egész bandával pénteken, ettem jókat válogatott társaságban, szóval egy szavam se lehet, de most kicsit jól esik ez a vasárnapi hangulat, házimunka, lustálkodás, rádió, tea, este úszás és mozi.

 

egy életszakasz lezárult, a gyásznak vége, a halotti tor is megvolt, most lassan ideje kitalálni, hogy hogyan is fessen az új szakasz. de ma nem akarok lelkizni és komoly dolgokon merengeni.

itthon

na persze közben hazaértem, csak életemet kisebb fesztiválhangulat árasztotta el, nem elég, hogy én hazajöttem, de előkerült Muchacha és Pablo is, bátyámról és egész családjáról már nem is beszélve, szóval pörögnek az események ezerrel, én már mondjuk egyre kevésbé, mert lassan kezdi megtenni a hatását a mértéktelen éjszakázás és fröccsözés, hogy a jetlaget már ne is említsem, de sebaj, pénteken még születésnapom is lesz, bulistul, bécsből átruccanó barátnővel, remélhetőleg vidám vendégsereggel.

e közben a lakásban kedvenc tanítványom cuccai, ő maga szinte sosincs itt, jelzem én se, de egymás bugyijait van időnk kimosni, meg néha elszívunk pár száz cigarettát az erkélyen és melltartóban idétlen számokra táncolunk a fürdőszobában.

és ha ez nem lenne elég, még csótányírtás is van, meg gázóraleolvasás és tűzhelyszerelés.

szóval nem panaszkodom.

150 nap

ennyit töltöttem külföldön 2011. május óta. 32 különböző repülővel több mint 141 000 kilométert tettem meg. a további pár ezer szárazföldön megtett kilométert nem számoltam bele.

tudom, hogy mázlista vagyok, meg szükségem is van az utazásra, a világlátásra, az élményekre, és csupa glámur az életem, de higgyétek el, jelenleg minden vágyam, hogy két összefüggő hónapot egy helyben üljek a seggemen. egyszerűen fáradt vagyok.

dán keresztlevelek, sikítás, pakolás

egyszer majd leírom részletesen, hogy pontosan mi is a munkám ennél a cégnél, egyébként egész érdekes, de a mai délutánt dán 1800-as évekbeli keresztlevelek böngészésével töltöttem, és mindjárt hangosan sikítozni kezdek, ha nem téphetem le magam a képernyőről legalább pár órára, szóval elnézést a lelkes olvasóktól, de most nem tudom folytatni a HKi beszámolómat, annál is inkább, mert most jutott eszembe, hogy még be is kell pakolnom.

call-center, fogyás

a főnök persze pofásan keresztülhúzta a holnapi wagyu terveimet, mert beszervezett valami call center látogatásra, de egy szavam se lehet, mert ma két alkalommal is megjegyezte, hogy milyen csinos vagyok, és példamutatóan sokat fogytam, és én lettem az egyik legvékonyabb ember a gyárnál. elnézve a legendásan kövér kínai nőket, ezt igazi bóknak vehetem azt hiszem.

megőrült a szakács

a szakács kísérletezős hangulatában lehet, ezen a héten csupa meglepő dolgot ettem. nem elég, hogy valamelyik nap üvegtészta volt, meg apróra felkockázott sült krumpli, de ma a lótuszgyökérpörköltömben csillagánizst találtam.

(itt délen szinte alig esznek tésztát, csak rizs van, a krumpli pedig merőben ismeretlen fogalom, legfeljebb levesben, de akkor is néha kiderül róla, hogy friss gyömbér)