annak ellenere, hogy este helyi ido szerint pentek este 8kor estem be Mr.Yinghez, se nem madzsongozott valami ketes lebujban (ahonnan telefonon szokott bejelentkezni), se nem vacsorazott epp egesz csaladjaval, igy egy fel percre azt hittem, minden nagyon flottul fog menni, mivel elotte az Albert nevu rejtelyes osszekotovel (sosem talalkoztunk, WeChaten szoktam nala szobat foglalni) lebeszeltuk, hogy melyik szobat fogom kapni.

amikor azonban Mr. Y a fejet vakargatva elkezdett keresgelni a szokasos muanyagdobozkajaban, amiben felcimkezetlenul tartja egybeszorva birodalma osszes kulcsat es belepokartyajat, ereztem, hogy ez megsem lesz olyan egyszeru. elkezdtem a rettenet piros pluss szek fele araszolni, amikor ilyenkor meg szoktam pihenni es a “you waiting” parancsszora illedelmesen le is roskadtam ra, mikozben Mr. Y eltunt egy hatso szobaba es orditva telefonalni kezdett.

innentol mar tudtam, mi fog kovetkezni es valoban, bar perc mulva bejelentette, hogy a szobam nem lett kitakaritva, de akkor ma estere ad egy masikat, holnap delutan majd “you changing”, koltozhetek. en kisse elgyotorten mosolyogtam es ezredszerre is elgondolkodtam, hogy egy ilyen kaotikusan uzemeltetett szallashely hogy bir meg mindig mukodni (legeloszor 2014-ben jartam itt!).

ezt kovette ritualis kozos liftezesunk fel a 26. emeletre (Mr. Y fogadoterme a 13. emeleten van), ahol jolnevelt small talkunkat egy elcsigazott szomszedasszony szakitotta meg, aki kezeben tonnanyi kulccsal esett be a liftbe es ot emeleten keresztul magyarazott valamit szallasadomnak, feltetelezem a hostelvezetes nehezsegeirol. 

a 26. emeleten meglepetesemre egy uj reszlegbe mentunk, ahol a kozos folyosora lepve azonnal atestem egy szetszerelt madzsongasztalon, majd nagy nehezen bejutottunk a kiszemelt szobaba. ezek utan mar csak a nemmukodo kulcskartyat kellett lecserelni es megegyezni, hogy akkor holnap delutan koltozom.
home, sweet home.

alant a kilatas

blogolasi szokasaim erosen leromlottak, amiota visszamentem Pestre, igy mar abban sem vagyok biztos, hogy emlitettem-e itt, hogy ujbol utnak indultam (jo szokas szerint megint egy repulon irok offline) par honapocskara.

kornyezetemben szamomra meglepoen sokan ertetlenul alltak bejelentesem elott, hogy ideje megint bucsubulit tartani, mert aprilis kozepeig nem latnak.  de mint emlitettem, a kommunikacios moralom sokat romlott, ezert valoszinuleg elfelejtettem hangsulyozni meg majusban, hogy nem hagytam fel vegleg a ketlakisaggal, csak atalakitottam a konstrukciot, hogy jobban megfeleljen jelenlegi igenyeimnek. 

ez gyakorlatban azzal jar, hogy most affele szanatoriumi kurakent megyek 3 szuk honapra Azsiaba. mostanra talan nem is kell kulon kiemelnem, hogy a bazisom Hongkong lesz, de szokas szerint rohangalok majd megint egy kicsit a tersegben, marcius 30-an meg egy egeszen szorakoztato es osszetett kalandra indulok majd, de errol reszletesen majd kesobb.

mint emlitettem, a 2007-es ev kozeppontjaba a kreativitast helyeztem, amibe a kepeken tul az iras is beletartozik, ezert minden tolem telhetot meg fogok tenni, hogy ujra felfuttassam a blogot es rendszeresebben jelentkezek.