úgy látszik, a női lét a nadrág problematikájában játszódik. az elmúlt években két féle problémával találkoztam: egyrészt kihíztam a nadrágjaimat, másrészt misztikus módon kiszakítottam őket (mindig ugyanott).

most, hogy november óta 7 kilóval lettem kevesebb, egészen új problémával küzdök: a gatyák leesnek rólam, egyet leszámítva (bár az is trottyos), ami viszont irdatlan koszos. szóval most vagy veszek egy nadrágot, vagy egy napig nem megyek sehova, míg megszárad.

izgalmas problémáim vannak, tudom.

na jó, valami kifejezetten elcsesződött ezzel a “levél a blognak” funkcióval, míg utánajárok, íme a szerdai bejegyzésem:

na gyermekeim, elmondom, mi van. az van, hogy ket honap mulva 28 eves leszek, ev vegeig pedig elvalt no. am legyen, nincs ezen mit panikolni vagy tiltakozni, viszont ideje a tettek mezejere lepni.

a gyasz es a duh idoszaka lezarult, ideje visszavenni az iranyitast az eletem felett. igen, Hubbie (valahogy nem birom maskepp nevezni) rendezhette volna szebben a dolgokat, igen, biztos lehetett volna egy jobb kimenetele ennek az egesznek, de nem ez tortent, abbol kell epitkezni, ami van.

ez a valsag viszont kivaloan ramutatott arra, hogy vannak dolgok az eletemben, amikben erdemes jobban elmelyulnom es ideje jobban megalapoznom magamat, es csakis magamat, postmodernystkat. uj definiciokra van szuksegsem, amik abszolut ertekben engem irnak le, nem pedig Hubbie feleseget, egy par egyik felet.

hiszem, hogy azert nem mentem latvanyosan tonkre ebben a szakitasban, mert az eddigi evek onreflektiv tevekenysegei adtak egy fix talajt a labam ala, amit senki es semmi se tud kihuzni alolam. ugyanakkor az is egyertelmuve valt, hogy precizebb definiciok kellenek, hogy tudjam, hol van a kompromisszum es az aldozat kozti hatar es ne hozza olyan donteseket, amikrol mar az elejen sejteni lehet, hogy hosszu tavon nem epp szerencsesek.

5-10 eve meg eleg volt, ha viszonyitasi pontokhoz mertem magamat, eleg volt, ha tudtam, hogy mit nem akarok az elettol, most mar ideje szintet lepni. es oszinten szolva, talan furan hangzik, de soha eletemben nem ereztem magam ennyire jol a boromben es sose neztem meg ilyen izgalmas idoszaknak elebe.

mindehhez uj elmenyekre van szuksegem es uj emberekre, na meg persze tamogatasra es sok nevetesre (azert mondom, mert ebben mind segithettek).

na gyermekeim, elmondom, mi van. az van, hogy ket honap mulva 28 eves leszek, ev vegeig pedig elvalt no. am legyen, nincs ezen mit panikolni vagy tiltakozni, viszont ideje a tettek mezejere lepni.

a gyasz es a duh idoszaka lezarult, ideje visszavenni az iranyitast az eletem felett. igen, Hubbie (valahogy nem birom maskepp nevezni) rendezhette volna szebben a dolgokat, igen, biztos lehetett volna egy jobb kimenetele ennek az egesznek, de nem ez tortent, abbol kell epitkezni, ami van.

ez a valsag viszont kivaloan ramutatott arra, hogy vannak dolgok az eletemben, amikben erdemes jobban elmelyulnom es ideje jobban megalapoznom magamat, es csakis magamat, postmodernystkat. uj definiciokra van szuksegsem, amik abszolut ertekben engem irnak le, nem pedig Hubbie feleseget, egy par egyik felet.

hiszem, hogy azert nem mentem latvanyosan tonkre ebben a szakitasban, mert az eddigi evek onreflektiv tevekenysegei adtak egy fix talajt a labam ala, amit senki es semmi se tud kihuzni alolam. ugyanakkor az is egyertelmuve valt, hogy precizebb definiciok kellenek, hogy tudjam, hol van a kompromisszum es az aldozat kozti hatar es ne hozza olyan donteseket, amikrol mar az elejen sejteni lehet, hogy hosszu tavon nem epp szerencsesek.

5-10 eve meg eleg volt, ha viszonyitasi pontokhoz mertem magamat, eleg volt, ha tudtam, hogy mit nem akarok az elettol, most mar ideje szintet lepni. es oszinten szolva, talan furan hangzik, de soha eletemben nem ereztem magam ennyire jol a boromben es sose neztem meg ilyen izgalmas idoszaknak elebe.

mindehhez uj elmenyekre van szuksegem es uj emberekre, na meg persze tamogatasra es sok nevetesre (azert mondom, mert ebben mind segithettek).

> na, fordulnak a szelek, megsem kell februar vegen sikitozva kirohannom Kinaba, raerek marcius 3-an indulni, igy el tudok menni a csaladi wellnessre, ra tudok keszulni lelkiekben, es meg a macska mizeriat is el tudom haritani. arrol nem is beszelve, hogy hazaerek a szuletesnapomra, ami pentek 13-a lesz es oriasi fordulopontkent tekintek ra mar most az eletemben, szoval mi sem jobb, mintha rahangolodok egy hettel
> korabban a HK-i magyar klikk kedves tarsasagaban. aloha.

na, fordulnak a szelek, megsem kell februar vegen sikitozva kirohannom Kinaba, raerek marcius 3-an indulni, igy el tudok menni a csaladi wellnessre, ra tudok keszulni lelkiekben, es meg a macska mizeriat is el tudom haritani. arrol nem is beszelve, hogy hazaerek a szuletesnapomra, ami pentek 13-a lesz es oriasi fordulopontkent tekintek ra mar most az eletemben, szoval mi sem jobb, mintha rahangolodok egy hettel
korabban a HK-i magyar klikk kedves tarsasagaban. aloha.

ezt még tegnap küldtem mailen keresztül, de valamiért nem ért ide, pedig épp nagyon dícsértem ezt a funkciót a Kártyásnak. szóval imhol:

na, fordulnak a szelek, megsem kell februar vegen sikitozva kirohannom Kinaba, raerek marcius 3-an indulni, igy el tudok menni a csaladi wellnessre, ra tudok keszulni lelkiekben, es meg a macska mizeriat is el tudom haritani. arrol nem is beszelve, hogy hazaerek a szuletesnapomra, ami pentek 13-a lesz es oriasi fordulopontkent tekintek ra mar most az eletemben, szoval mi sem jobb, mintha rahangolodok egy hettel
korabban a HK-i magyar klikk kedves tarsasagaban. aloha.

na fene, becsődölt a szokásos macska-szitterem (ezúton is üzenem neki, hogy abszolút megértem), most épp hawaii-ról próbálok szervezni egy berlini légihídat a döghöz, hogy ne zizzenjen meg egy hónap alatt a lakásban, és minden nap legyen nála valaki egy fél órácskát. legrosszabb esetben teleportálom szegényt bécsbe, bár ez is egy elég abszurd megoldás azért.

valahogy majd csak megoldódik ez is, viszont kell találnom valami hosszútávú megoldást is, mert nem mozgosíthatom az egész baráti körömet minden alkalommal, amikor a főnököm úgy gondolja, hogy települjek át a rizsföldekre.

micsoda mázli, hogy tegnap magamhoz tértem (bár ezt így elég vicces kimondani, annak fényében, hogy ezt pontosan hogyan is értem el, de fogjuk fel rituális megtisztulásnak, vagy miszösznek), ma már be is vethetem frissen megszerzett belső hulámat, bejelentkezett ugyanis a főnököm, hogy legyek szíves most azonnal teleportálni Kínába egy hónapra, mert nagyon sürgős és tényleg, és húha.

szóval most megy az alkudozás, én feb 26-án szeretnék menni, ő azt mondta, hogy legkésőbb 20-ára érjek ki, de így egy év alatt kissé elegem lett abból, hogy állandó hisztériában tart ezekkel az instant kirendelésekkel, majd megérkezek lóhalálában, keresztül húzva minden tervemet, a főnök sehol, a kollégák pedig néznek rám, mint egy ufóra, hogy én már megint mit keresek itt. aztán az első 10 napban keresek magamnak feladatokat, elkezdem őket csinálni, mindenki boldog, majd beállít a főnök, és elkezdi kiosztani nekem ugyanazokat a feladatokat, amiket már úgy egyébként elvégeztem, mert ő jobban tudja.

szóval most kapaszkodom az inner hulámba, és nem engedek a dátumomból, punktum. (aztán majd nagyon lehet rajtam röhögni, amikor bejelentkezem 21-én Kínából).

persze amikor tegnap a harmadik sör után úgy gondoltuk, hogy átmegyünk még egy helyre és iszunk még egy utolsó sört, akkor valóban tehettünk is volna így, de ha nem rendeljük ki azt a kancsó margheritát (benne hetes darab tequila felessel), akkor pár órával később két boázás között nem döbbentem rá volna hirtelen, hogy valaki szépen csendben lekapcsolta a november óta folyamatosan sugárzó válásrádiómat.

azóta élvezem a csendet.

reggel f7 van es vaksotet, a Kartyas meg alszik, de engem kidobott az agy. eddig meg szinte semmit se lattunk Hawaii-bol, de arrol a kevesrol azert beszamolok.
oriasi mazlinkra az utolso gep mar felig ures volt, ezert az utolso 6 orat mar soronkent elterulve tolthettuk, ami azert jol jott, mert igy nyalcsorgatva ataludhattuk az ut nagy reszet.
a repteren nyilatkoztunk, hogy nincs nalunk protozoa, kecske, beka, vagy barmi, ami veszelyeztetne az itteni faunat vagy florat, felkaptuk a borondoket, majd taxiba vagtuk magunkat, leteptuk magunkrol a teli salat es hagytuk, hogy a sofor 35 mph-os sebesseggel es egy tapottabbal sem gyorsabban behozzon minket a Surf Hotelbe (tenyleg igy hivjak).

itt egy kisebb apartman vart rank, kulon haloval, kanapes, etkezos konyhaval es erkellyel, mindez a 80-as evek amerikai dizajnaval, ket tevevel es felhos egboltot masolo mennyezettel (I shit you not!).
kis tanakodas utan vegul az alvas mellett dontottunk, szoval korbe is ertem.

meg sosem jartam amerikaban es eddig ugyan keveset erzekeltem a lakossagbol, de meglep, hogy mennyire minden olyan, mint a filmekben, es hogy mennyire kedvesek az emberek.

az ido persze jo, ejfelkor 25 fok korul lehetett, a para kifejezetten jol esik 30 oranyi mesterseges repulogep/-ter klima utan.

a lelkem nemikepp tepazott tovabbra is, de hat mit vartunk, ha jol sejtem, ez most meg eltart egy ideig, orvendetes, hogy a duhrohamaim kezdenek legalabb tompulni, meg hogy a Kartyas partner az esemenyek megvitatasaban.
na de ilyenekrol majd maskor.