na jo, egy izetlen, de oriasi sajtburgertel es egy agyoncukrozott muanyag kave utan atlendultem a holtponton. a Kartyassal igyekszunk ertelmezni a Super Bowl torteneseit, de hiaba konzultatunk az index szabalygyujtemenyevel, az egesz egy nagy tomegverekedesnek tunik. a reklamok viszont nagyon jok.

ja es rank koszont egy magyar srac, aki szinten Honolulura megy. vegulis nem meglepobb fejlemeny, mint hogy a damaszkuszi szuletesemmel kerdes nelkul beengedtek az orszagba.

rutyutyu, mar eljutottunk alaszka kapujaig, itt dekkolunk seattle-ben, meg var rank ket ora tranzit meg 6 ora repulout. nem tudom, hogy lehet valami ennyire messze, hawaii konkretan a semmi kozepen van.

gondolom, hogy ha az ember lánya pszichológushoz jár, akkor ne lepődjön meg, ha hirtelen megrázó párhuzamokat bír húzni élete jelenlegi szakasza és egy korábbi között. hogy is van ez a folyóval, amibe nem lépünk bele kétszer?

ma egyébként aláírtam a válókeresetet, vagy hogy hívják ezt, Ex a héten beadja. minden cuccát elvitte, már csak a lakás megvételét kell ügyvédnél lepapírozni, meg a bíróságon találkozni.

let the mayhem begin.

na, hát minden rettegésem ellenére pikk pakk kaptam ESTÁT, úgy látszik a szíriai születés nem hülyítette meg az amerikai vízumrendszert. attól még persze a határon még feltartóztattak, de kezdetnek ez se rossz.

és akkor ezen a ponton megragadnám az alkalmat, hogy ezúton is megköszönjem mindenkinek, aki támogatott ebben az elmúlt pár hónapban, mert hihetetlen sok erőt tudtam meríteni belőletek és borzasztó hálás vagyok ezért.

azért is írom ezt az üzenetet, mert szeretném, ha tudnátok, hogy sokat segítettetek, a rengeteg átbeszélgetett óra, elszívott cigaretta és elfogyasztott ital nem volt hiábavaló.

és azért vagyok leginkább hálás nektek, mert mindenki hű maradt saját magához, és vérmérséklete szerint ajánlotta fel a wellness hétvégét, az online szerepjátékot, a gügye sorozatot, a belezőkést, a pszichológust, a macskasittelést, a fúrógépet, a vendégszobát, a nagytakarítást, a színházjegyet, az egzotikus uticélt, a vacsorát, az idejét, a tanácsát, a máját.

és megmondtátok, ha igazam van, és megmondtátok, ha nincs, és ezredszerre is meghallgatáttok ugyanazt, és ezeregyedszerre is elmondtátok, amit gondoltok, és elfogadtátok, hogy nem tudom elfogadni, aztán elhitéttek, hogy mégis, és főleg hitettek bennem, és sose mondtátok, hogy könnyű lesz.

szerencsére minden elcseszett gondolatmenetben eljön az a pont, ahol ki lehet és ki kell belőle lépni. nem mondom, hogy nem volt létjogosultsága, mert igenis szükségem volt arra, hogy védjem Hubbie-t a világ és főleg magam előtt, és kifogásokat keressek neki, mert nem akartam belecsúszni egy sárdobálásba (őszintén szólva nem miatta, hanem miattam), de azt hiszem, hogy ezen a ponton szintet léphetek és az eddigi két opció közül (mentegetem vagy anyázom) egyiket sem választva kiléphetek egy új terepre, ahol nemes egyszerűséggel nincsnek Hubbie felé irányított gondolatok, mert egyszerűen van jobb dolgom.

és ha már itt tartunk, legyen mától inkább a neve Ex.

szórakoztató dolog manapság az életem, de komolyan. kicsit olyan ez, mint a régi platform játékok, az ember toporog 8 pixelnyi gyepptéglán, már minden létező aspektusból tanulmányozta az összes fűszálat, aztán egyszer csak jön egy szép nagy rugó, és paff, jön egy új gyepptégla.

bécsi barátnőm jól szemléltette, hogy milyen három fázison ment át, míg eljutott oda, hogy leszarjon valakit úgy isten igazából (történetesen az apját, de ez nem lényeges információ). első körben dühös volt és felháborodott (been there, done that). aztán úgy döntött, hogy megpróbál segíteni az apjának

napról napra egyre jobban vagyok, amikor meg épp elönti az agyamat a  nosztalgia vagy a düh, akkor meglepően hatékonyan működik, ha igyekszem belegondolni abba, amim MOST van és jó nekem.

ma reggel tehát van egy napfényes lakásom, rengeteg jól fizető munkám a hét elejére (tudjátok, én szeretek dolgozni), egy bátyám, aki egy óráig trécsel velem telefonon az élet dolgairól, egy macskám, aki most épp a tálaló mögött kergeti a pormacskákat, két tök jó koncert emléke tegnap estéről és némi mélyhűtött garnéla ebédre.

kicsit béna amerikai positive thinking, de tényleg sokkal több erőt ad, mintha teljesen feleslegesen azon nyavalyognék, hogy jahaj, de jó volt nyáron Santorinin Hubbie-val, és miért, de miért… stb. pedig a reggelt valamiért ezzel indítottam, de újfent kiderült, hogy igenis erőt bírok venni magamon.

igyekszem a jó dolgokra koncentrálni (egyébként akut rossz nincs is), ezeket meg is osztanám veletek:

– elmentem bevásárolni. ezt tudom, hogy hülyén hangzik, de november közepe óta ez mindössze harmadszorra esik meg velem, ami sokat elárul az evési szokásaimról (talán nem véletlen, hogy leolvadt rólam 6 kiló mostanság, de azért sokat ettem itt-ott, barátoknál, kocsmában, szülőknél). televásároltam magam mindenféle földi jóval, és igyekszem naponta legalább kétszer is enni. sőt! néha még éhes is vagyok!

– rendet raktunk a nappaliban édes jó anyámmal, rendszerezni még nem volt ugyan erőm a könyveket (újra…), és a kismillió bizbaszt sorsáról se döntöttem még, de legalább nincs por és a dolgok nem hevernek a földön stócokban. a fájdalmas emlékeket, mint esküvői képeket és egyebeket pedig egy nagy elánnal bebasztam egy dobozba, _nem_ néztem át őket egyesével, nem érzékenyültem el minden egyes jókívánságon és nem forgattam magamban a kést, csak úgy hobbiból. ezért extra jó pontot érdemlek.

– végre elkönyveltem a lakás költségeit, lefűztem a fél éve felgyülemlő számlákat a megfelelő mappába, összesítettem a kiadásokat és kiszámoltam az elmúlt év átlagos havi rezsijét (talán meglep titeket, de én valójában imádok könyvelni, rendszerezni és mindenféle átlagokat számolni).

– visszamerészkedtem a konyhába, és “főztem”; egy egész rántottát össze bírtam dobni, amit ráadásul jól el is borsoztam (Hubbie szereti jó borsosan a rántottát, nem én, de ez már későn jutott eszembe), de legalább hozzányúltam a tűzhelyhez.

– utána néztem, hogy mi jó látnivaló van ezen a Hawaiion, és meglepetten találtam ezt: Shangri La . feltett szándékom, hogy elmegyek ide, azt még nem tudom, hogy Kártyást érdekli-e, de ha nem, legfeljebb akkor megyek, amikor ő kártyázik.

apró dolgok, de a jó irányba.