a smoking room from hell a dohai reptéren található.

a qatar airways-ről azt kell tudni, hogy múlt évben megszavazták őket a világ legjobb légitársaságának, és ez egyébként tényleg nem túlzás, turista osztályon is olyan kiszolgálást kap az ember, hogy csak pislog, ma például egy usb csatlakozó figyelt az előttem lévő fejtámláról, ami számomra döbbenetes módon arra van, hogy az ember feltöltse a lemerült elektrotechnikai kütyűit vele. meg adnak alvózoknit, maszkot, fogkefét, háromszori, minőségi étkezést, szóval tényleg tiszta kánaán, főleg, ha az ember a halál péniszére repül munkaügyben, nem pedig a seychelles-szigetekre nászútra.

szóval a legitársaság színvonala fantasztikus, ellenben a reptéri termináljuk még nincs azonos szinten, gondolom meglepte őket a hirtelen jött siker. ezért fél órát kell buszozni a sivatag közepén, majd vihorászva másfél liter vízzel átlibbenni a security controlon, ahol szerintem akkor se állítanának meg, ha kezemben a plasztikbombával mennék.

valamiért úgy gondoltam, hogy ez az optimális hely, hogy felkeressem a dohányzót. követtem a nyilakat, elhaladtam a férfi wc mellett, majd a pihenőszobát is érintettem, majdnem besétáltam a mecsetbe (ahol hátizsákos turisták aludtak egy sarokban, nem is értem), majd egyszer csak megrekedtem, mert nem láttam semmit a füsttől.

na ez még nem a dohányzó volt, hanem az előtte lévő 10 méter. mivel körülöttem mindenki dohányz

tehát akkor palacsinta pipa, irány a reptér, onnan Doha, majd kis tötyörgés, a smoking room from hell meglátogatása, majd irány HK, ott belazulás, vigyorgás, Central megállónál móló becélozz, jéghideg sör társaságában pár óra révült tötyörgés, míg Cz meg nem érkezik Thájföldről és össze nem szed. itt örvendezés, kolbász átynújtás, lakás becserkészés, majd másnap bankban kezdés, netbankingbe visszajutás, majd könnyes búcsú és irány Tyúkszarfalva és a patkányos menza. vagy hát ez a terv, lássuk, beválik-e.

na azért így a végére gyorsan minden a helyére került, a macskát Volkov elvitte tegnap, ma reggelre végre meg is gyógyultam, sikerült venni új laptoptartós hátizsákot kézipoggyásznak, kellő mennyiségben másolni és szétosztani a lakáskulcsot, mignont és kávét fogyasztani mértéktelenül, leglettelni a falat, begyűjteni döbbenetesen sok könyvet és sorozatot (ha valakinek van javaslata, még holnapig szólhat), vízumot intézni (bár elbaszták), hongkongi szállást bizniszelni kolbászért cserébe, búcsúebédet rendelni, vihorászva fröccsözni a Kiadóban és biciklizni a napfényben pesten.

szóval nagyon úgy fest, hogy holnap megyek. remélhetőleg nem ragadok Dohában, bőröndömben másfél kiló egyáltalán nem hálál sertéskolbásszal (ezt csak azért mesélem, mert DD-vel megesett, csak ő Tel-Avivban ragadt két napra. mindenkinek ajánlom figyelmébe Umberto Eco “Hogyan utazzunk egy lazaccal” c. könyvét, kiválóan leírja, hogy mi történik ha az ember egy két kilós norvég lazacot próbál betuszkolni a minibárba. elsőre hülyeségnek tűnt nekem, hogy ugyan már, teljesen életszerűtlen helyzet.).

csak mert érzem én, hogy a leírásaim nem tükrözik hűen, hogy milyen is ez a szuper város: