hát mit is meséljek nektek? az élet kezd a szokásos kerékvágásába visszakecmeregni, idén egyszer se feküdtem még le hajnali 3 előtt, tegnap hajnalban muchachával egy tubus ragasztóval, néhány tiplivel, egy kalapáccsal és egy konyhakéssel igyekeztünk megjavítani a falból kiszakadt olvasólámpát, ma este pedig blogtalálkozó formájában pizzát sütöttünk, chardonnay-t szürcsöltünk, hisztérikusan fotózkodtunk és facebook profilokat kreáltunk egyeseknek…

és csak úgy mondom, hogy a tubusos ragasztót nem igazán jó ötlet a kézkrém mellé rakni az éjjeliszekrényre…

jól vagyok, csak most kicsit elvonulok. majd jövök. addig is BUÉK mindenkinek, és ott az email címem a jobb felső sarokban…

az rendben van, hogy a nadragjaim meglehetosen gyakran szakadnak szet, mert rossz szokasom, hogy egy szezont maximum ket parral huzok ki, de azert az meglepett, amikor szetszakadt a trikom, mikozben vetkoztem (es nem, senki se tepte le rolam epp a ruhat).

persze a sztrájkból semmit se éreztünk, családom hiába gyártott már A, B és C terveket vész esetén, teljesen flottul felszálltunk, majd le, majd taxiba be, majd 20 perccel később taxiból ki.

szóval jó eséllyel nem fogjuk a karácsonyt böröndjeinken ülve beiglit majszolva valami nemzetközi reptéren tölteni, mint az amerikai vígjátékokban, bár kétség kívül ennek is megvan a hangulata, és egyszer azért mindent ki kell próbálni.

szóval most kissé bambán (4:45 mégis csak 4:45) ülök az étkezőasztalnál és dolgozom, miközben a két unokahugom hol bőg, hogy vigyorog, időnként bugyborékolnak és Maggie Simpson-t megszégyenítő ügyességgel veszik ki a szájukból, majd rakják vissza a cumijukat.

a karácsonyi pulyka pedig a libanoni étteremből érkezik majd. több kérdésem nincs.

miután ma két órán belül kétszer is sikerült rossz trolira felszállnom és a város random pontjain felbukkannom, úgy döntöttem, hogy ma már nem megyek sehova. holnap 5:20kor jön értem a taxi reggel, oh yeah.

persze még nem pakoltam be, jellemző módon eddig azon filozofáltam, hogy vajon hány csomag cigarettára és könyvre lesz majd szükségem egy hét családi karácsonyozáshoz. én social animal, én.

miután ma két órán belül kétszer is sikerült rossz trolira felszállnom és a város random pontjain felbukkannom, úgy döntöttem, hogy ma már nem megyek sehova. holnap 5:20kor jön értem a taxi reggel, oh yeah.

persze még nem pakoltam be, jellemző módon eddig azon filozofáltam, hogy vajon hány csomag cigarettára és könyvre lesz majd szükségem egy hét családi karácsonyozáshoz. én social animal, én.

végre eleredt a hó, hirtelen egyből szembe bírtam nézni az életemmel, megcsináltam a felfüggesztett melókat, kiirattam magam szabira, válaszoltam a pangó emailekre, leszerveztem a mai programot. most már csak villanykörtét kéne venni, mert amilyen ütemben égnek ki a fények körülöttem, lassan gyertyafénynél olvashatom a skandináv krimiket… (persze az még rejtély, hogy hogyan fogom felérni székről a lámpákat, de csak megoldom, van elég szótár ebben a lakásban, hogy legyen miből tornyot építeni).

brüsszelben egyébként sztrájk van (érződik a francia beütés), nem jár semmilyen tömegközlekedés, a kukásautók eltorlászolják a bevezető utakat, és kis szerencsével még a reptér is leáll majd. anyámmal meglepően kedélyesen és vihorászva fogadtuk a hírt, hogy akkor majd egy kicsit több utikekszet viszünk magunkkal, hátha valami teljesen random helyen ragadunk pár napra… őszintén szólva, feldob most ez a perspektíva, rám fér már egy kis kaland.

– eltréflized a csít! – kiálltottam rá egy barátnőmre évekkel ezelőtt, amikor egy házibulin a feng shui macskámmal babrált, és azóta is ezen röhögünk, de sajnos a felütés ellenére ebben a postban nincs semmi röhögnivaló.

mert oké, az ember élete összeomlik, van ez így időről időre, Hubbie elköltözik, megesik ez a legjobb házasságokban is, a műszaki cikkek elromlanak, mégha fura is, hogy egy héten belül döglik be a párologtatató és áll át kikapcsolhatatlan demó módba a hifi, és igen, nem minden netbanking idiot proof, így megesik, hogy az ember kizárja magát a saját bankszámlájából, és lehet az ember figyelmetlen és ügyeltlen, és törhet el két poharat egy hét alatt, és villanykörték kiégnek időről időre, mégha meglepő is, hogy egyből kettő pár nap alatt, és a legjobb cipő talpa is leválhat, és kína morgolódhat és leépítheti mellőlem két kedvenc kollégmát, bár sajnálatos, hogy egyik közülük a Kártyás, és barátok lehetnek szarul, de mégse kéne aggódva kórházba járniuk betegen fekvő rokonukhoz, de az már azért tényleg nem oké, hogy elmúlt három hétben öt magatehetetlen földön fekvő embert láttam az utcán, akiből csak egyet sikerült felsegítenem, és kettőhöz hívtam mentőt, mert oké, sújtson engem a bad karma, amiért valahogy eltréfliztem a csít, biztos megérdemlem, de baszd meg, ne hulljanak körülöttem az emberek, mint a legyek, mert ezt ők biztosan nem érdemlik meg.

a párterápia jó dolog, legközelebb január 11-én kell menni, addig egy kicsit magamra koncentrálok (bár eddig is többnyire erre törekedtem), mostanában annyi pszichanalízisben van részem, hogy már igazán rám fér egy kis klasszikus karácsonyi családi káosz, a helyszín ezúttal brüsszel lesz. addig meg a szokásos rohangálás, macska tutujgatás, kétségbeesett ajándékvásárlás, sörözés, what have you.

és még egy pár hét és elérem a versenysúlyomat, ha így folytatom, bár most ennek nem tudom, hogy örüljek-e vagy sem.

a tegnap este (egyik) tanulsága, hogy úgy tényleg nem lehet lelkizni, ha közben egy kölyökmacska fejjel lefelé lóg a polcról és a hangszóró zsinórját próbálja elpusztítani.

pedig mi tényleg nagyon igyekeztünk…