napok óta egyre gyanakvóbban figyeltem az eseményeket a facebookon, mára már a cnn-t is bekapcsoltam és fennmaradok tovább, hogy tudjam, mi történik.

furcsa, sose szerettem abban az országban élni, mégis megérint az ottani forradalom és egy talán fel is zaklat, nem tudom, mi erre a jó szó, talán az, hogy I feel for you, Egypt.

kétség kívül az egyik leghülyébb feladatom eddig ez az opera feliratozás.

angol színészek óbégatnak franciául, ami nekem le van írva angolul és ebből csináljak egy magyar verziót. teljesen esélyes…

most történetesen jól jön ez az elcseszett bioritmus, de attól még nem szeretek operákat feliratozni.

mindig tanul valamit az ember, ezt például eddig nem tudtam magamról.

na persze, még hogy csak egy irányban van jetlagje az embernek…

este 7-kor elaludtam, most ébredtem fel, frissen és üdén, egy kis náthát leszámítva, ami amszterdamban tört rám (gyanítom, a szervezetemnek elege lett a mesterségesen kiszárított levegőkből).

Hubbie dolgozik, szóval remek, addig is szöszölök a képeimmel és megpróbálok visszaaludni.

jaj istenem,úgy élvezem én ezt! tegnap a szuvenír piacon megtetszett egy
feng shui macska, azonnal ott is termett egy nő “you like madam?”
felkiálltással, mire én persze húztam a számat, hogy nem is tudom, jó ez a
macska egyáltalán? erre persze meghallgathattam 10 percben, h ez nem
akármilyen macska, ez szerencsét hoz, ez sosem dől el (olyan szavakat
tudott, hogy wobble) és egyébként is, touch madam, very nice. na jó, hát
talán, nem is tudom. mennyi ez az izé egyébként is? itt felcsattant a
kötelező számológép.
– normally it is 140, but for you madam, I give 130.
– rah, too much.
– ok, ok, madam,120.
– pff.
– this very nice cat, madam. brings you good luck!
– what if I buy two?
– oh, you have very good taste, madam. for two, I give you good price.
erre a good price-ra én elsápadtam, látványosan az égnek emeltem a
tekintetemet. és szörnyülködtem. egy ideig ráztam a fejemet, majd mondtam
valami pofátlanul alacsony árat. most az eladó színlelt szívbajt,
kijelentette, hogy csődbe viszem és nyomorba taszítom. én itt szerényen
megjegyeztem, hogy annyi bolt van errefelé, mire ő újra a kezembe nyomta a
portékát, nézzem meg, micsoda minőségi darab.
és ez így ment tovább vagy 20 percig. egyre hangosabban szörnyülködtünk, én
egyre több hibát találtam a macskákban, ő egyre csak dícsérte az izlésemet
és a rengeteg szerencsét, ami utolér, ha megveszem az árut. végül boldogan
távoztam hét (!) darab macskával, persze fél áron.

csak úgy mondom, hogy jelenleg a metró wifijéről blogolok a kowloon
stationről, ami a belváros közepén van és van egy óriási pláza felette. ja
és az imént csekkoltam be a hátizsákomat és a repülőjegyemet is megkaptam
már.
mindjárt sírva fakadok a gyönyörtől. ja és persze a reptéri vonat is innen
indul. inkább nem transzponálom ezt az egészet a westendre, mert újfent
sírva fakadnék.

szűzmáriám, de beindultak a dolgok. délután 2kor kiselőadást tartok a formabontó ötleteimről és új rendszert terveznek az informatikusok.

délután 3kor meg átmegyek hong kongba és holnap egész nap egyedül nézhetek egyedül (yes, yes, yes), majd este kimegyek a főnökkel a reptérre (mert ő is megy valahova) és ott megbeszéljük a terveket a jövőre (his words, not mine)

és szereztem nescafét.

jaj Istenem, azért annyira jó lenne, ha most lenne valaki, akinek sikítozhatnék egy sort, hogy “Istenem, Istenem, miért nem képesek megérteni, hogy az amerikai családnevek között nem csak angol neveket fogunk találni, hanem arabot, franciát, olaszt, oroszt, anyám tyúkját, és ettől még nem kell őket külön listára szétszedni, mert egy amerikai halotti bizonyítvány nyilvántartásának bedigitalizálásakor lesznek arab, francia, olasz, orosz, anyám tyúkja nevű emberek.”

fele királyságomat egy európaiért! (meg egy kis sajtért)

oh, how fun. mire megszoktam végre a kínai angol kiejtést, előkotortak nekem egy indiait, csak hogy jól szórakozzak.

fő a változatosság.

hehe. olyan  cukik ezek a kínaiak. mindenkivel skype-on kell kommunikálni, mert írásban meglepően jól tudnak angolul (szóban sokkal kevésbé).

most például ezt a beszélgetést folytattam:

– I’m going back to Hong Kong this afternoon.

– 😮

– Yes, there was a problem in the schedule.

– How time flies!

még jó, hogy nem azt mondta, hogy “dearie me, that’s awfully distressing, old chap.”