döbbenetes, mekkora élvezettel tölt el, hogy tegnap óta egy dekopírfűrésszel és egy fúrógéppel zsonglőrködhetek.

hamarosan jöhet a smirgli és a festékes bödön és a végén lesz a csodás íróasztalom, kábelvezető lyukakkal, radiátor meleg vezető lyukakkal, beugróval a polcrendszernek és egyéb csodákkal.

lehet, hogy hagyni kéne ezt az egész szellemi munka hülyeséget a fenébe.

hát baszd meg, én olyan szövegszerkesztő összeomlást még nem láttam, ami visszamenőleg tisztára törli az egész fájlt és csak a címet tartja meg, úgy, hogy dél óta dolgoztam ezen a szövegen és az automatikus mentés 5 (!!) percre van állítva.

arról már nem is beszélve, hogy kb 20 perc választott el attól, hogy befejezzem és elküldjem az egészet a fenébe.

mindjárt sírva fakadok.

na, csak hogy valami vidámat is írjak, a múltkori sikeres futás után ma megint elmentem (még egy másik alkalommal is próbálkoztam, de éhgyomorra képtelen vagyok futni, így 15 perc után feladtam), és tök jól ment!

ez csak azért vicces, mert ugyanott folytattam az edzéstervet, ahol karácsony előtt abbahagytam, szóval egyáltalán nem számítottam arra, hogy effektíve bírni is fogom, elvégre két hónapig meg se mozdultam.

de tök jól ment, szóval most örülök. vasárnap megyek megint.

velem mostanában az van, hogy karácsony óta háromszor újult ki az influenzám, a röpke 10 nap, amikor jól voltam pont a kínai útra esett (micsoda mázli), szóval őszintén szólva már kicsit tököm kivan az egésszel. mostanra már elég jól felépültem, ennek örömére most hétvégén belevetettem magam az éjszakai életbe muchachával, aki épp haza látogatott.

pénteken sikeresen szét is csaptam magam, így szombaton egész nap zölden szédelegtem hála valami kerítésszaggató pálinkának, amit valamiért még jó ötletnek tűnt meginni hajnali 4-kor, ha már úgyis ingyen adják a részeg pultosok. szombat estére pár liter kólával felturbozódtam és az egész éjszakámat egy címeres faszkalap társaságában töltöttem önszántamból, ami felettébb tanulságos és moderáltan szórakoztató volt.

vasárnapra rám tört a fitnessz és elmentem futni, minek örömére elaludtam este 8-kor, majd hétfőn vidáman körbe sétáltam fél budapestet, könnyes búcsút vettem muchachától, majd a hirtelen rám tört mélabút viceházmesterekkel és a Színésznő vidám társaságával próbáltam tompítani, aminek következménye annyi lett, hogy este 11kor meglehetősen leharcoltan estem haza és vagy fél órát keseregtem sanyarú sorsomról ( a Színésznő ugyanis olyannyira empatikus volt, hogy vigasztalása hatására sanyarú sorsom olyan körülményeire is fény derült, amikre addig nem is gondoltam). Hubbie végül nagyobb adag Glee fogyasztást írt elő, amitől kétség kívül vidámabb lettem, de fittebb nem, mert már megint 3 után feküdtem le.

kedden mucsaröcsögére mentem esküvői előkészületeknél hivatalosan tanúskodni, majd ugyanazet lakásvásárlási szándéknál is megtettem, majd valahogy Cs nappalijában kötöttem ki egy eszeveszett rikiki partyban, aminek a szünetében egy pizza felett a dekopír fűrész működési elveivel ismerkedtem, és persze itt se vizet ittunk.

ma bármily meglepő, már megint fáradtan ébredtem és rossz kedvűen, amin keveset lendített a tény, hogy 70 ezer forintot fizettem be a postán különböző számlák formájában (fuck you, távhő).

most dolgoznom kéne, de nem fogok, hanem inkább a kádba ülök be egy krimivel és reménykedem, hogy holnapra már valahogy elmúlik ez a világfájdalom és visszatalálok ebbe a világba.

ma reggelre nem lettem jobban, hanem 38,5 fokos lázzal ébredtem egy meglehetősen szörnyű éjszaka után, amikor ébren különböző pokrócokat pakoltam magamra, mert fáztam, álmomban pedig válogatott lidércek elől menekültem. többek között orosz gimnáziumi történelem órán ültem és a történelmi magánhangzókat tanultam. hálás lennék, ha valaki elmagyarázná, hogy mi az…

később, amikor hivatalosan is újra betegnek nyilvánítottam magamat, a Színésznő folyamatosan pofázott, a kocsma bezárt, muchacha pedig berágott rám, miközben egy pesten élő francia művésznő magyarázta nekünk az életét.

szóval tényleg nem unatkozom ezzel a sok lázálommal, de lassan már azért tényleg békén lehetne engem hagyni…

szokás szerint életmódváltásra készülök, most éppen úgy, hogy reggelenként szeretnék futni, ébredés után, amikor kvázi még alszom, hogy a testmozgás reflex legyen, mint az esti zuhany, ne pedig program, ami valamiért elmarad.

ehhez már csak az kéne, hogy a lassan 10 napja tartó náthám elmúljon és ne hörögjek úgy, mint egy nikotinista bányász.

báá

ki kéne találni arra valamit, hogy minden nap süthessek sütit (mert, hogy ez mélységes boldogsággal tölt el), de azt ne kelljen megennem (mert egyrészt tulajdonképpen nem is szeretem a sütiket, másrészt meg épp próbálok fittebb lenni…)

ötletek?

na, amióta megjöttem, kicsit elfelejtettem blogolni, aminek többek között az volt az oka, hogy a könnyed amszterdami náthám az istenért nem akart elmúlni, még mindig vannak gondjaim a rendes légzéssel.

a héten többször is eljátszottam, hogy “én már jól vagyok” felkiáltással elindultam a budapesti éjszakába, aztán másfél órával később fülemet, farkamat behúzva menekültem haza és próbáltam reanimálni magamat.

szóval tulajdonképpen ma vagyok először egész jól, ráadásul kivételesen nincs igazán munkám se a hétvégére, szóval tevékenykedhetek a ház táján, rá fér egy kis takarítás és társai.

házitündérként tegnap gyártottam egy olyan pogácsát, amitől egyrészt elájult mindenki, aki megkóstolta, másrészt meg izomlázam lett (a ‘végy egy kiló lisztet’ kezdetű recepteket elég megerőltető összegyúrni…)

az előző bejegyzéshez még annyit, hogy minden elismerésem azoké, akik élőláncot alkottak a nemzeti múzeum előtt, hogy a fáraók kincse ne a fosztogató tömegnél kössön ki, valamint megjegyezném, hogy még a század elején a kairói operaház úgy égett le, hogy a vele szembe lévő épület a központi tűzoltóság volt (a saját szememmel láttam, ha az ablakon kiöntöttek volna egy vödör vizet, az is hatékony lett volna), de ennek ellenére, a tűzoltók nem értek időben a helyszínre. szóval most mit vagyunk meglepve, hogy a tűzoltók _továbbra sem_ tudják megközelíteni a lángoló pártszékházat.

de hát ez mind mind a kelet varázsa, csak ezt olyan kevesen tudják