ma lakberendezési lázban törtem ki, még kell futni egy kört az ikeában, de ha így megy tovább, akkor hamarabb lesz dolgozószobám, mint reméltem, és jóval olcsóbban, valamint színesebben. éljenek a lego alapszínek.

holnap ilyenkor már lesz elvileg nappali is, alig várom.

(fotók majd lesznek, not to worry).

jók az ilyen napok.

johnnie bravo-t kedvelő munkakerülőknek kötelező, szigorúan hanggal!

http://armorgames.com/play/7229/lucky-tower

az mind szép és jó, hogy tegnap megint rám tört a gnocchi gyárthatnék, de ma reggel még az én edzett gyomrom is szívbajt kapott (micsoda képzavar), amikor szembesült a konyha állapotával.

ígérem, mostantól előbb rendet rakok magam után és csak utána megyek el a kocsmába zülleni.

a minap éppen szálltam le a biciklimről a rákóczi úton, amikor oda jött hozzám egy relatíve rossz arcú fiatal srác egy neon zöld női cangán (kb egy Csepel Apolló lehetett) és megkérdezte, hogy nincs-e egy olyan barátnőm, akinek nagyon gyorsan és olcsón kell bicikli.

én még vissza is kérdeztem, hogy arról a bicikliről van-e szó, amin ül, ő elárulta, hogy igen, 4 500 forintért (!!!) már az enyém is lehet. amikor mondtam, hogy nem érdekel a biznisz, akkor még azt is lelkesen elmondta, hogy pedig a “múltkor is egyből eladott egy biciklit ezzel a technikával”.

ő vidáman tovább kerekezett, én meg azóta azon tűnődök, hogy mégis mit csináljak az 50 kilómmal egy biciklitolvajjal, főleg, ha ilyen pofátlan.

tippek?

ma olyat tettem, amire még az én béna önbecsülésem is csak annyit bírt mondani, hogy “ez igen”.

miután pénteken nem mentem el úszni, mert túl sok munkám és társadalmi elkötelezettségem volt, vasárnap pedig nem mentem el futni, mert a hétvége egy inszomniás bűnbarlang volt, ahelyett, hogy az ilyenkor szokásos érdektelenségnek engedtem volna, összeszedtem magam és elmentem futni, a vasárnapi terv szerint.

mondanom se kell, hogy szenvedtem, mint állat, de becsületesen lefutottam/sétáltam 4 kilométert és ezzel tovább folytatom az edzéstervet, szerdán kezdem meg a harmadik hetet a hatból, eddig soha semmilyen rendszeres testmozgás mellett nem bírtam ennyire elkötelezni magamat, szóval minden edzés nem csak fizikailag jó (mert a fizikai fáradtság nekem jól esik a bambító szellemi munkám mellett), de egyben óriási sikerélmény is.

tralala.

…általában nem azzal tér haza, mint amiért eredetileg ment. mindenki tapasztalta már, csizmát akarunk venni és hazaállítunk két pulóverrel és egy téli kabáttal.

de olyat még nem tapasztaltam, hogy az ember elindul íróasztalt venni és egy komplett ülőbútor garnitúrával tér haza.

nem tudom, mit írhat a horoszkópom erre a hétre, de az elmúlt két napban dőlnek be a munkaajánlatok, többek között három kisebb könyv is, január – február- március ezzel egész jól be van biztosítva, szinte hihetetlen, hogy ennyire előre tudom, hogy kivételesen nem fogok éhen halni (bár a távhő számlára továbbra is kíváncsi vagyok).

de azért tényleg vicces, hogy az elmúlt két napban jött minden meló, miközben hónapok óta csak malmozok…

aki olvas egy ideje, annak bizonyára feltűnt, hogy nem szoktam habzó szájjal aktuál politikai kérdéseket boncolgatni, egyetlen kivétel volt talán, amikor a TV ostromát követően elkönnygázosítottak a kocsmából hazafele jövet, én meg álltam értetlenül az események előtt.

azért nem szoktam ide ilyenekről írni, mert a politika nem szokott beszivárogni az életembe, választások előtt másfél hónappal egy kicsit lázba jövök, szeretem tudni, hogy miről szavazok és kire, de ez gyorsan el is múlik. nem nézek híradót, nem járok tüntetésre, nem ismerem a politikusokat se arcról, se névről.

a választások előtti rövid időszakot leszámítva átlagos ember vagyok, aki csak akkor veszi észre, hogy létezik politika, amikor az az unalmas hétköznapi életébe belerondít. így például észrevettem, amikor csendrendeleteket és alkoholtilalmakat rendeltek el különböző budapesti kerületekben és az elmúlt pár hónapban az is feltűnt, hogy milyen sok rendőr lett az utcán városszerte.

a döntések, amiket most hoznak, még nem érintik az életemet, hisz nem érzem, hogy többet vagy kevesebbet keresnék és értelemszerűen azt sem érzem, hogy lesz vagy nem nyugdíjam és ha igen, akkor mennyi.

viszont most először aggaszt, hogy merre indultunk el. eddig nyugtáztam, hogy nem haladunk se a korral, se a régióval, ücsörgünk a sufni tunning országában és várjuk, hogy majd csak lesz valamit. hát most lett valami, tempósan megindultunk és nekem egyáltalán nem tetszik se az iram, se az irány.

és tudjátok mi a legszarabb az egészben? hogy teljesen fölösleges erről az egészről beszélni, mert ahogy azt az előbb leszögeztük, három járható út van: az illegalitás, a Duna, vagy a külföld. elég gyorsan kiderül, hogy valójában egyik sem opció, így mi marad?

hogy kussolunk baszd meg, az.

arra meg majd jöjjek rá én, hogy mi van akkor, ha a kussolás alkatilag nekem nem megy.

azt hiszem, már említettem, de tényleg le fogok szokni a napi hírek olvasásáról. bár attól még úgyis beszivárognak hozzám az infók előbb vagy utóbb.

lehet, hogy be kéne lépni az ellenállásba? tessék mondani, valaki tudja, ők hol laknak?

faszom.

egy hete tolom az új edzéstervet, íme benyomásaim, röviden:

1: tök jó érzés, hogy meg tudom csinálni a kitűzött feladatokat, le tudom futni és pénteken bírtam úszni egy kilométert kvázi megállás nélkül, ráadásul 40 perc alatt, ami jobb, mint amire számítottam. a technikám viszont rémes, ez kicsit meglepett. de a futás jól megy.

2: teljesen meglepő érzés, de annyira jó élmény ez az egész, hogy konkrétan várom az edzések napját, az edzések között pedig jókedvű és lendületes vagyok.

3: mocskosul elfáradok azért ezektől a minimális mozgásoktól is, szóval remekül alszom.

4: súlyban változás nem érzékelhető (de egy hét után nem vártam ilyet), viszont úgy hírlik, alakban érzékelhető, hogy mozgok nap mint nap.

összességében: siker, jöhet a következő hét!