az elmúlt héten nem igazán volt erőm írni, mert hihetetlen mennyiségű meló szakadt a nyakamba, pontosabban volt itt minden, tulajdonképpen a meló volt a legkevesebb. szokásos összevisszaságomban azért megpróbálok beszámolni a fontosabb eseményekről.

már megint megfingattam magamat a “nem elég magyaros” stúdióval, és ahogy várható volt, csak a pénz felét akarják kifizetni a rossz minőség miatt. inkább feladom, egyszerűen nem értem, hol csúszott el a korábban remek együttműködésünk, valószínűleg mostanra ők is ugyanakkorra gyomorgörccsel gondolnak rám, mint én rájuk, pedig ez nem mindig volt így. kicsit dühít, hogy egyszerűen lövésem sincs, hogyan lettem a legjobb fordítójukból a legszarabb, de mindenki jobban jár, ha nem találgatunk, hanem inkább feladjuk a közös munkát és hagyjuk egymást békében élni az életét.

annál is inkább érdekes ez az egész, mert ezen a héten három helyre is adtam le próbafordítást, ebből kettő engem keresett meg, és most nem azért mondom, de az egyik mondjuk az OFFI. két visszajelzést még várok, egy helyen leszerződtem. szóval stúdiós balhéimat valami misztikus vudu kontójára írom inkább, lévén máshol azért többnyire sikerélmények érnek. ettől függetlenül igazán nem lehet engem meggyanúsítani, hogy nincs önkritikám, ezek a kudarcok mindig előrángatják a szőnyeg alá besöpört identitás- és egyéb gondjaimat és mindig elgondolkodom azon, hogy mennyire volt ésszerű döntés részemről pont egy olyan szakmát választani, amihez megbízható anyanyelvi tudás kellene, ami nekem éppenséggel van, csak nem a megfelelő nyelvből. aztán egy idő után kicsit racionálisabban kezdem el látni a dolgokat és levonom a konzekvenciákat.

szóval most egész jól megy a szekerem, ennek örömére múlt pénteken rendeltem a telenortól egy androidos csodát, ha már ilyen olcsón dobálják az ember után. teljesen el voltam ájulva, hogy ez itt már tényleg a 21. század, hajnali 2-kor az ágyban fekve is vehetek telefont és köthetek új szerződést, ez fantasztikus. hát egy nagy lópikulát, gondoljátok, hogy megkaptam már a telefont, amit elvileg 3 munkanapon belül kiszállítanak? haha, egy nagy túrót kaptam én, azt. utálok ügyintézni, mogorva vadidegenekkel tárgyalni (a piacon is oda megyek, ahol kedvesek, nem ahol a legjobb az áru), ezért direkt örültem az online ügyintézésnek, kattintgatok párat és voilá. ehhez képest csak háromszor értekeztem válogatott búval baszott telefonos kisasszonyokkal az ügyfélszolgálaton, mire sikerült elérni, hogy akkor holnap reggel 8 és 5 között valamikor méltóztassák kihozni azt a kurva telefont, de ne aggódjak, a futár majd felhív előtte. (ja, gondolom majd a ház előtt szól, hogy ő most akkor itt van.)

egyébként ezzel az okostelefon mókával viccesen kitoltam magammal, lévén szombat este eljött a Kártyás óta régóta felkonferált üzleti vacsora ideje és olyannyira sikeresen szerepeltem, hogy egyrészt január első felében üzleti útra mehetek egy másik kontinensre, másrészt jó eséllyel munkaeszköz gyanánt hozzám vágnak egy iPhone-t és egy iPad-et, így abban a groteszk helyzetben fogom találni magamat, hogy lesz 3 telefonom, de egyrészt tényleg ez legyen a legnagyobb bajom, másrészt meg azért enyhe fenntartásokkal kezelem ezt az egész bizniszt, szóval majd ha tényleg egy másik kontinensen ülök egy iPaddal a kezemben, akkor majd írok róla egy bejegyzést ide, addig ez egy erősen kérdőjeles, ám annál izgalmasabb perspektíva. az meg, hogy én üzleti útra megyek szerintem már önmagában is szuper szórakoztató.

hát röviden ennyi történt velem, persze időközben voltam még pár emberrel sörözni itt-ott, meg lebonyolítottam a karácsonyi vásárlást, de ez lássuk be, nem annyira érdekfeszítő.

most vagy a felső szomszéd tanul szteppelni hajnali 2-kor, vagy kopogó szellemmel van dolgunk…

jó hír a kitartó olvasóknak: frissült a couchette.

köszönöm, hogy nem adjátok fel a várakozást!

na mi van, nyertem a lottón, vagy mi?

pár óra múlva megyek keretszerződést aláírni egy fordítóirodával, aki már tegnap is szívesen adott volna nekem melót, de kedvesen visszautasítottam a jogi szöveget. ma egyenesen az OFFI-ból írtak, hogy az EU elnökségre való tekintettel szükségük van franciás fordítókra. thank you, but no thank you.

mindenesetre meglep ez a nagy érdeklődés, de bevallom, jól is esik, rám fér már egy kis pozitív input.

ideje megtanulnom reálisan értékelni a képességeimet (és az adottságaimat is, de ez egy másik téma) és bár kicsit tartok a fordítóirodás melóktól, remélem most már van elég tapasztalatom és önismeretem, hogy fel tudjam mérni, mit hogyan és mikorra tudok elvégezni. így remélhetőleg megkímélem magamat egy újabb pofára eséstől és kellemetlen tapasztalattól.

tegnap kirabolták a házban lévő kisboltot fegyvernek látszó tárggyal, 10 perccel azután, hogy ott jártam. elvittek egy szürke bondot és pár ezer forintot, szerencsétlen eladó egy lelki roncs.

kezdek félni, hogy mágnesként vonzom a bűncselekményeket (zsebmetszők a buszon, biciklitolvaj a rákóczin, most meg ez).

ezt muszáj felraknom, mert büszke vagyok rá (tudom, kicsit csúnyácskák, meg ez a csokis ganache is kicsit furcsa lett, de nagyon finom és sikerüüüüült, ez a lényeg)

ó, le se tagadhatom, imádok sütni. az előbb egy filmbe illő örömtáncot lejtettem a konyha közepén, amikor kivettem az első tálca macaron-t a sütőből.

(a zserbó tésztája felett meg szent extázisban álltam, hogy én milyen jól tudok tésztát nyújtani).

komolyan mondom, pikkelnek rám ennél a stúdiónál.

majd kifejtem egy hosszabb eszmefuttatás formájában a feliratozásról.

enyhén csatatér hangulatú nappali, de a polcrendszer áll és az ülőgarnitúra is látszik. a bolyhos huzatért nem vagyok oda, idővel majd lecseréljük és a polcrendszerbe is kell még 3 polc, csak eltűntek a konzolok, szóval most ügyes kezű lakatost keresünk, aki hajlandó p.csölni 6 darab fém kampóval… valaki tud ilyet?

most őszintén, melyikőtök tudott érettségikor három idegen nyelven?

a két anyanyelvűek nem rúgnak labdába és a “tudni” alatt azt értem, hogy adott nyelven kedélyesen el tudtok cseverészni egy szimpatikus idegennel egy kocsmában, majd a szimpátiára való tekintettel emailezni/chatelni is tudtok vele különösebb gond nélkül.

na, senki többet?