szokás új évkor mindenféle fogadalmakat tenni, meg visszatekinteni az óévre, én ezt az egész témát rövidre fogom zárni, két dolgot fogadok meg: életmódváltás szinten többet szeretnék mozogni, és lazábban szeretném kezelni a dolgokat (ebbe beletartozik pl. az is, hogy több mindent szeretnék megírni, amit eddig különböző görcsök miatt nem mertem).

visszatekintés gyanánt meg azt az egy megállapítást emelném ki, hogy a több hónapig húzódó költözési (lakás eladási/vásárlási/felújítási) mizéria maximálisan megérte, soha egy lakást nem éreztem ennyire az otthonomnak, mint ezt a mostanit.

úgy legyen.

az mégis csak milyen szórakoztató már, hogy a nagy hatalmasságos OFFI december 30-án délután 3-kor érdeklődik a mezei fordítónál, hogy ugye biztosan tudna most hirtelenjében fordítani 3 oldal politikai blabla szöveget franciára 2 órás határidővel, számlával, tokkal vonóval, 1,6 forint/karakterért.

(annak, aki nem jártas a tarifákban, elárulom, hogy az ilyen munkát 2ft/karakter alatt nem szabad elvállalni, főleg nem egy olyan megbízó esetében, aki ezért a munkáért lazán elkér 3-4-5 forintokat a megrendelőtől)

ezt az évvégi szezont valahogy nem nekem találták ki. 25-től tegnapig feküdtem az ágyban, amikor is úgy éreztem, hogy elég jól vagyok már ahhoz, hogy elmenjek színházba, majd utána barátokkal találkozni. nem is volt semmi gond (bár időközben repkedtek körülöttem az állandóan megváltozó határidők, de nem hagytam magam destabilizálni), a darab (a hülyéje) nagyon kellemes volt, extra poén volt, hogy a mácsai játszotta benne a főszerepet, pedig ő elvileg a rendező, de a főszereplő lebetegedett. Hubbie is úgy tűnt, végre felépült a lassan két hete tartó torokgyulladásából, egészen vidáman estünk be a Barladinoba, ahol emelkedett hangú és hangulatú beszélgetést folytattunk Hubbie baráti körével, majd taxiba szálltunk és haza jöttünk. bizonyára ott szúrtam el, hogy vagy a hangulatom (nem ittam sokat), vagy a hangom volt túl emelkedett, mindenesetre amikor beszálltam a taxiba, még volt hangom, mire kiszálltam, már nem.

itthon még hecceltünk is ezzel, ittam egy teát, meg különböző blues énekesnőket imitáltam nagy sikerrel, majd vidáman nyugovóra tértünk, gondolván, hogy egy kiadós alvás mindent helyre hoz.

hát egy nagy szart. ma reggel semennyi hangom se volt, ezért minden orvosfóbiám ellenére elcsoszogtam a sarkon lévő rendelőbe, besuttogtam a recepción, hogy “fül-orr-gé…köh köh”, kedvesen mosolyogtak rám, adtak egy sorszámot, behívtak, megkérdezték, hogy mi bajom, mire elmondtam, hogy “elment a hööörgh”. miután megpróbáltak letuszkolni a torkomon egy fél méteres tükröt, amiért cserébe majdnem lehánytam az egyébként szimpatikus doktor bácsit, kedélyesen megállapodtunk abban, hogy heveny gégegyulladás, 5 napos antibiotikum kúra, addig lehetőleg ne beszéljek (bár az orvos szellemesen azt mondta, hogy ne kiabáljak, de ez többrendbeli akadályokba ütközik).

szóval holnap úgy megyek szilveszteri házibuliba, hogy csak suttogni tudok, azt is csak mértékkel, és nem tudni, mi történik, ha ráiszom az antibiotikumra (majd beszámolok, de egyébként nincs ráírva, hogy a gyógyszer szedése alatt ne fogyasszak alkoholt, ezért bizakodó vagyok). szerencse, hogy táncos mulatságba megyünk, és nem intellektüel világmegváltós borozós mókába.

na drágáim, itt vagyok végre. az előbbi bejegyzés érdekesség az volt, hogy emailen küldtem be a saját blogomba (van ilyen feature itt a freeblogban). ennek az az oka, hogy amióta végre aktiválták a szuper okostelefonomat, azóta azon keresztül látom csak a világot. mivel nem kellett túl sokat dolgoznom, ezért tényleg ki se nyitottam a laptopomat az elmúlt 5 napban, ez az emailben beküldözős módszer tűnt a legjobbnak.

persze közben viszont tökre lebetegedtem, tegnap már apró, titanic alakú jégkockákat pakoltam testem különböző pontjaira, hogy valahogy csillapítsam a 39 fok feletti lázamat.

szóval hiába a fene nagy technológia, ha az embernek cseppfolyós állagú az agya, akkor édes mindegy, hogy emailben vagy egyéb módon nem nyilvánul meg.

vagy szóval értitek.

vajon ez megjelenik-e?

pechszériám folytatódik ezzel a csúcstelefonnal, mert ugyan pénteken nagy nehezen megérkezett hozzám a futár a kütyüvel, papírokkal, minden túróval, de a telefonom azóta se talál hálózatot. felhívtam hőn imádott ügyfélszolgálatomat, ahol azt mondták, hogy akár 72 óra is lehet, míg a SIM kártya aktiválódik, kapcsoljam ki és be, azt majd jó lesz.

mondhatni haha, persze, hogy nem megy ez a szar, szóval futhatok még pár kört ezzel a mókával.

bevallom, kicsit már unom ezt az egészet. ez elvileg a saját karácsonyi ajándékom volt magamnak, aminek az a célja, hogy örömet, nem pedig ennyi bosszúságot okozzon.

hihetetlen, ettől a könyvpakolástól komolyabb izomlázam van, mint fél óra futástól vagy egy óra spinningtől. végül is ebben a remek időben, ami leginkább a hibernálásra ösztönöz, már ez is valami.

tényleg elég földhöz ragadt embernek tartom magamat, de azért azon kicsit meglepődtem, hogy könyvespolcpakolás közben az egyik könyvből kiesett a számlája, amiről megtudtam, hogy napra pontosan 15 évvel ezelőtt vettük egy kairói könyvesboltban egy szőnyegekről szóló szakkönyvvel együtt.

én tényleg nem értem, hogy csinálják a született feleség író, hogy már évek óta borzasztó lagymatag szezonokat írnak, de mid-term cliffhangerhez, ahhoz értenek basszus.

mondjuk most legalább csak január 2.-ig kell várni.