utol akarom érni magam, utol akarom érni magam, utol akarom érni magam.

(avagy: nem szeretem, ha nincs egy munkának határideje)

miben fogadtok, hogy ha most elmegyek, és veszek egy új USB kábelt az mp3 lejátszómhoz, akkor azonnal elő fog kerülni a másik?

(hasonlóképp járhatnék el a DVD távirányítóval és a különböző játék konzolok irányítóival…)

bármennyire is szeretem a munkámat, bevallom, ezek az utazásos műsorok kicsit kikészítenek. olyan jó ebben a fos időben az egész napomat annak szentelni, hogy görög szigetecskéket fordítok, ahol süt a nap, kék a tenger és még véletlenül se fogok oda eljutni egy hamar.

de legalább lelkierőre gyúrok.

hosszunak ígértem ezt a számot (szerintem már volt itt fenn, lévén erre vonultunk be az esküvőnkön) :

ezt meg csak simán nagyon szeretem ( a mozgáskultúra is megérne egy misét):

ezen a héten elengedtem magamat. a munkámat még csak-csak megcsináltam, de a többi elhatározásom közül egyhez sem ragaszkodtam. sokat ittam, sokat ettem, ráadásul mindenféle gyorskajáldás borzadályt, lehetőség szerint éjfél után. nem mozogtam egy métert se, nem ültem biciklire, és még cukrászdában is voltam kétszer.

nem azt mondom, hogy a szervezetemnek ez most hiányzott, lerohadt a bőröm a cigifüsttől, felborult az anyagcserém a hibbant zabálástól és sok piától, elfáradtam a kevés alvástól, de a lelkemnek nagyon jót tett, hogy azt csinálok, amit akarok, züllök bele a nagyvilágba, és egy szabályt se tartok be. olyan, mintha szabin lettem volna egy hetet.

holnaptól vége az aranyéletnek, ma még gyorsan főztem egy pörköltet nokedlivel, holnaptól megint nyulak leszünk és brokkolit zabálunk párolt répával.

ahogy azt bolygolángnál is olvashatjátok, közös mese írásra adtuk a fejünket, nagyon komoly, tegnap felvázoltuk a fontosabb vonalakat, adtunk magunknak házit és kedden találkozunk. remélem a szuper nagy összhang és lelkesedés kitart bennünk, mindenesetre indítottunk egy blogot, ahol szeretnénk dokumentálni az írási folyamatot, a problémákat, amikkel találkozunk, mert szerintünk érdekes lehet, szóval itt figyelemmel tudjátok majd kísérni. a mesére viszont várnotok kell, mert azt nem oda fogjuk felrakni (ha felrakjuk bárhová is).

kommentek és társai, mint mindig… tudjátok 🙂

fényképeket ígértem, hát íme. a csempe és a fal azonos színű a valóságban és valahogy türkízebb.

most leginkább úgy érzem, hogy megölelgethetne a világ, vagy legalább lehetne itthon egy rúd marcipán. (de szerencsére nincs).

a 2013. komment söre hosszunak jár, de mivel ott ült mellette csipkepitty is, amikor írta (állítása szerint) esetleg osztozhatnak a díjon, ha nem vesznek össze rajta.

meglehetősen kellemetlen viszont, hogy tök véletlenül megnéztem a moderálandó kommentjeimet és meglepetten tapasztaltan, hogy több komment is vár rám, ráadásul van, amelyik már vagy egy éve. szóval így utólag is elnézést azoktól, akiknek nem válaszoltam, meg voltam győződve, hogy minden komment azonnal megjelenik itt a honlapon, ezek szerint pár embernek nem kedvelte az ip címét…

tavannes, megnéztem az infinite screamet, kifejtenéd, hogy miért kellene ilyet csinálnom? (egyébként érdekes kezdeményezés)

kicsit lebénultam az előbb, előkerült pár régi doboz, benne pár régi cd és teleírt füzetek. az írásos és a zenei naplóim. minden CD fel van címkézve, mellékelve van a rajta lévő mp3-ak listája.

a naplókban pedig képek vannak beragasztva és rengeteg sűrűn teleírt oldal.

élvezettel gyűjtöttem akkor a zenéket, emlékszem, némelyik számot hetekig kerestem és diadalittasan hallgattam újra és újra.

a naplóim hihetetlen gyorsan teltek be, fél éjszakákat átírtam, egész nap azon gondolkodtam, hogyan, mit fogok megírni.

mára meg az a nagy happening, ha vasalok egy pár órát jack bauer előtt.

tudom, hogy az ember felnő és nem lehet álomvilágokban élni, de tulajdonképpen nem tudom, miért szoktam le arról, hogy rendszeresen papírra vessem a gondolataimat és hogy tudatosan zenét hallgassak, és ez zavar.