legyen áldott a diklofenák feltalálójának neve!

nyeh, de becsípődött a nyakam, uram atyám.

te jó ég, kereken 48 órája ülök a kanapén és dolgozom, azt hiszem ideje elmenni egyet biciklizni és kicsit kiengedni a gőzt mondjuk egy fröccs társaságában.

végre elárasztott a meló, hurrá, hurrá!

tegnap egész nap itthon ültem melegítő gatyában. mégis, mintha sikerült volna megfáznom… vagy csak betett a meló?

azta kurva, nem elég, hogy végignéztem, ahogy dugnak a cincérek (nagyon közelről), de egy bazi nagy fülesbagoly az orrom előtt tépett miszlikekre egy szimpatikus sündisznót. visszasírom a jodlizást.

micsoda szenvedés egy ötven perces természetfilm az erdőről a sivatag lányának.

(ráadásul még jodliznak is időnként)

kb egy hónapja jelentkeztem egy külföldi céghez feliratozónak, de nem fűztem hozzá túl sok reményt, erre most küldtek egy tesztet, amit lelkesen kitöltöttem, lehet, hogy ebben se kellene túlzottan hinni, de azért kicsit szíven ütött, amikor megírták az áraikat (bő kétszerese a magyar áraknak).

azért jól esik reménykedni.

tegnap Hubbie családja szabályosan körberöhögött minket, amikor öten kértek kávét és én azt három különböző féle csészében szolgáltam fel. már azon is megbotránkoztak, hogy a kávégép miért van a dolgozószobában (azért baszd meg, mert egy dizájner darab, amit a legjobb barátnőmtől kaptam nászajándékba és szívesen bámulom csak úgy hobbiból is), de az már egyenesen érthetetlen volt számukra, hogy miért kettesével ugyanolyanok a csészék.

két hahotázás között meg is jegyezték, hogy most már tudják, mit kapunk a legközelebbi ünnepre. nem akartam magyarázkodni, hogy egyrészt szám szerint van elég csésze, csak éppenséggel nem ugyanolyan mindegyik és az én hippi lelkemnek ez kifejezetten tetszik, mert lehet választani, sőt, kedvesebb barátok megkaphatják a kedvenc bögrét meg a csészét, másrészt meg történetesen van egy 6 személyes kávés és teás (!!) készletem is, de mivel anyósom első reakciója, amikor meglátta a piros vintage/retró/szocreál kanapénkat és foteleket, nemes egyszerűséggel annyi volt, hogy “hú, de ronda!”, úgy éreztem, nem villantom elő a hasonlóképp korszakjelző barna sörösüveg színű szettet.

(e mellett van egyébként még egy gyönyörű porcelán kávéskészletem is, de hogy is mondjam… margerita antes porcos).

azért rémes, hogy miket bírnak belőlem kiváltani.

és most kitartóan reménykedem, hogy egyikük sem tudja, hogy mi az a blog…

azért néha elszólom magam, amikor a “luc- és jegyenyefenyőt” lüknek bírom olvasni.