ma a gödörben a szomszéd asztalnál ült egy idősebb, viseltes ruházatú és tulajdonképpen elég büdös bácsi, aki mégsem tűnt csövesnek, talán azért, mert makkos cipő volt rajta, meg régi vágású zakó, és leginkább azért, mert a standard megerősített nejlonszatyrából egy kopott sakktáblát vett elő és felajánlotta a jól öltözött fiatalembereknek, hogy játszanak vele egy partit 500 forintos alapon.

határozottan tetszett az ötlet. ráadásul még nyert is.

rendrakási tapasztalataim alapján életünket koszos kávéscsészék, műanyagpalackok és cipők teszik ki. a lakás legváratlanabb pontjain akadok rájuk.

ebédszünetem közben rádöbbentem, hogy én többnyire japán rajzfilmeken nevelkedtem, pontosabban arra döbbentem rá, hogy az általam nézett rajzfilmek szinte mind japánok voltak (kivéve a volt egyszer az élet), csak akkor én ezt nem tudtam. (naná, mert arabul voltak)

a tegnapi napom a délelőtti munka után nagyon kellemes lett, hangos kattogások közepette (valami baj van a biciklimmel) áttekertünk szüleimhez, ahol kiadós vasárnapi ebéd várt minket.

innen felkerekedtünk anyukámmal, hogy elmenjünk a margit-szigetre, de ott akkora őrületes tömeg fogadott minket a klausztrofóbikus aluljáróban (ahol mindenki egyszerre tülekedik, hóna alatt babakocsival, kismotoros gyerekkel, versenybiciklivel, mintha minimum ingyen osztogatnák a sört a túloldalon), hogy végül inkább a bambiban kötöttünk ki, ahol kellemeset fröccsöztünk és a mellettünk ülő Bodrog névre hallgató kutyát figyeltük.

ezen a ponton utolért minket a korábban sziesztázó Hubbie, így hirtelen felindulásból elmentünk a pénteken nézett lakáshoz, még a házba is bementünk és kívülről lelkesen elmagyaráztuk, hogy mi merre van.

jó kedvűen, de némiképp álmosan érkeztem később a gödörhöz a Színésznőhöz és társaságához, ahol kedélyesen elpunnyadtam egy órácskát, majd hazaindultam.

gondoltam, ha már narancssárga biciklivel vagyok, beugrom a vörösmarty térre, hogy mi van a választási eredményekkel, de a tömeg viselkedése elriasztott és kissé demoralizáltan tötyörögtem utána itthon, hulla fáradtan.

a mai prodzsekt a rendrakás potenciális vevők okán és munka, mi más. lassan úgy érzem, hogy mire elköltözünk, pont megszelídítem ezt a háztartást…

most akkor szurkoljunk együtt mind, hogy jó sokáig kitartsanak ezek a jó kis természetfilmek, mert rég fordítottam ilyen kellemes témájú dolgokat (bár ebben most azért nem bírták ki, hogy ne mutassák végig, amint egy szarvas lezuhan a hegyoldalról, de a kis rókák kárpótoltak érte).

és igen, ma is dolgoztam, de már elmúlt. viszont holnap is fogok, sokkal kevésbé vidám témájú dolgokat (a másik munkahely ráállt valami egészségügyi csatornára, szóval elnyertem a fiatalkori rákos eseteket…)

jelenleg azonban az foglalkoztat a leginkább, hogy melyik biciklimmel menjek a családi ebédre, ó igen, jó nekem.

pingvinek letudva, jöhet a baráti pizzázás és fröccsözés előző lakásom teraszán. (részemről a fröccs kimarad, mert a pingvineket alpesi tájak követik, holnap déli határidővel…)

tiszta mázli, hogy ha már dolgozom hétvégén, legalább pingvines természetfilmet kaptam, ami határozottan szórakoztató. (a végén még Greenpeace aktivista leszek).

persze ahogy az lenni szokott, a lakásról kiderült, hogy kurva jó.

most már tényleg “csak” el kéne adni a mostanit…

azért van abban valami csodálatos, hogy lehet rendelni joghurtos padlizsánt ilyenkor. vagy bármikor. (meg baklavát)

holnap egy olyan lakást megyünk megnézni, ami nem bauhaus, nem nemkörfolyosós, nincs erkélye, nem Pesten van és nem cirkós. ezt leszámítva minden stimmel az eredeti elképzeléseinkkel 🙂

(viszont minden szobája ablakos, déli tájolású saroklakás és legfelső emelet)