hm, elszaporodtak nálunk a koncertjegyek. van itt európa kiadó, tarja, patti smith és sziget hetijegy. mindenből kettő. gondosan egy helyre raktam őket, hogy ne vesszenek el, szóval remélem azt az egy helyet nem nyeli most el fekete lyuk, vagy valami.

őszintén szólva, örülök ennek az időnek, mert kevésbé csábít pótcselekvésre, de azért izé, kissé mégis csak dühítő, hogy tavasz van, vagy mi a franc. el akartam menni a napfényes, teraszos munkaszigetre (ahol korábban laktam), de ezek után nem látom sok értelmét, ugyanazt a szürke szöszmösz időt bámulnám, csak egy másik ablakon keresztül

tegnap munka helyett annyi lakáshirdetést néztem meg, hogy esküszöm, alaprajzokkal álmodtam…

emlékeztek erre?

küldtek szerződést 🙂

baromi álmos vagyok. későn feküdtem, keveset aludtam, sokat ettem. szóval most baromi álmos vagyok. és ez kontraproduktív, de ez van.

május 1. örömére a palatinuson döglődtem egész sokat anyukámmal, kicsit izgalmasan le is égtünk (a bal karomon egy inverz falevél mintázat található), meg ettünk lángost és persze ugráltunk a hullámban.

este pedig buliba megyek, ami egyre inkább úgy tűnik, hogy bevonzza a fél világot, ilyenkor mindig az az érzésem, hogy egész budapest a városmajori gimnáziumba járt.

a kettő között pedig galapagosról fordítok, amiben újra felbukkannak kedvenc állataim, a blue-footed boobies.

erre nincsenek szavak

azért van annak némi varázsa, amikor a kocsmában nekiállok világirodalom pót-zht írni, mert miért is ne. (aztán még haza is hoztam Hubbie-nak, aki ennek nagyon örült, hajnali 1-kor is noszogatott, hogy kérdezzek még, még még. asszem ilyenek a játékos bölcsészek, vagymi).

na, milyen kellemes nap ez a mai, az esőtől csak jobb lett a levegő, a munkát leadtam időben, egészen kialudtam magam és már kaptam is új melót, a lakásban rend van, 2 óra múlva meg vár rám a sör. ezt nevezem

ejha. az előbb majdnem leírtam azt a mondatot, hogy “sokan kudarcként élik meg a halált”.