jézus ereje. befejeztem a tegnapi adag ramsayt, vagyis nem buktam a határidőmet, most épp szünetet tartok, ezért sorozatot nézek. mondanom se kell, hogy az első percben minden mondat után leállítottam, és kerestem a word file-t amibe írni kell a fordítást.

lobotómiát nekem! most!

átestem a kialvatlanság kellemes fázisába, amikor eufórikus rohamokat kapok indokolatlanul. sálálá.

miután három napon keresztül hallgattam azt ramsay bácsitól, hogy vuszter szósz, csak sikerült ma valakinek azt mondanom, hogy vörcseszter, amin utólag elborzadtam és azzal nyugtattam a lelkem, hogy csak összekevertem a puskával, de sajnos rá kellett jönnöm, hogy az meg vincseszter, mint a jamie, akit previously összekevertem jamie oliverrel.

aludni! MOST!

ui: egyébként nem értem, magyarul miért lett a Worcester szószból Worchester mártás, ezt valaki megmagyarázhatná nekem. vagy összekeverek valami szezont a fazonnal?

azt hiszem, a mandarin cheesecake-et nem szerencsés mandarinos csirketortának fordítani. (furcsán működik az ember agya, ha fáradt)

na jó, ez most egészen necces egy hét lesz, kezdve a holnap déli határidővel, amivel nem tudom, pontosan mi is lesz. azaz hogy nem lesz vele semmi, csak velem mi lesz addig? mindegy is, ez már nem a pont, ahol a kesergés segít.

(de azért a kurva életbe, hogy egyetlen egy dolog szált el, és az a tegnap reggel elkövetett meló volt, ennyi erővel nem kelek fel reggel 8-kor és dolgozom a romantikus szabadnapomon)

nahát, belegondolva ebbe a mai dátumba, ez azt is jelenti, hogy körülbelül 3 éve próbálok a fordításból megélni. túlvagyok az első két, traumatikus éven, most már talán kitartok a dolog mellett egy ideig. ami a legszebb, hogy lassan meg is élek belőle.

pozitív nap a mai.

olyan tanulságos fordítói fórumokat böngészgetni. most például egy fordítóirodáról írnak, ahol 80 fillért fizetnek karakterenként szakszöveg angolra fordításáért (magyarról). nekünk az egyetemen annó azt mondták, hogy 2 ft alatt ne csináljunk semmit, idegen nyelvre való fordításnál meg legyen inkább 2,5 ft. a szép az egészben, hogy a fordítóiroda valószínűleg 3 ft-ot számláz ki a cégnek, olyan munkáért, ami ennyi pénzért biztosan nem egy profi vállalt el.

ez megerősít hitemben, hogy maradok a ponyvák és gordon ramsay-k fordításánál, meg ami még beesik innen onnan.

höhö, rágugliztam a ramsayre, erre kidobta a port.hu-t, amin a felháborodott fórumozok szapulják a fordítót (nem engem), amiért “a rákkoktélnál használt cayenne-peppert kájen paprikának fordította”. hosszas nyálverés, körberöhögés, fújolás.

ha már fontoskodni kell, akkor tessék azt legalább alaposan tenni.

asszondja nekem “szkáubrá”. hát nem scarborough-nak írják?

(a végén még azt leszek kénytelen mondani, hogy olyan egyszerű egy nyelv ez a magyar…)

azt hiszem ma fizetek a hétvégi gigászi éjszakázásokért, pedig akkor annyira nem is estek rosszul, ehhez képest ma minden rossz volt, mindenki idegesített (na jó, azok, akikkel találkoztam szerencsére pont nem), minden programom csúszott, nem bírtam rendesen enni, el se hagytam az utcát, de azon sikerült tennem pár oda-visszát, amitől szétfagytam (gondolom az éhség), a végére lemondtam az esti murit a Színésznővel, cserébe felhívott öt másik ember, hogy menjek velük ide, meg oda, de én csak ülök a gép előtt és nyavalygok, hogy az emberek milyen hülyék, és gordon fucking ramsay miért pont ráksalátát csinál az orrom előtt, amikor csak pár száraz kenyér- és sajt darabka van itthon, és egyébként is, a faszért akarok én biztonsági tartalékokat felhalmozni, és miért kell annyit dolgoznom, mint két másik ember (mondjuk erre tudom a választ: mert így tudok csak egy normális fizetést keresni). mindenesetre a hideg, a nemalvás, a két és fél óra tanítás egyhuzamban, a határidők stressze őszintén szólva kicsinált ma.

holnap csak jobb lesz. annál is inkább, mert romantikus okokból nem dolgozom (csak fel bírjak kelni dél előtt, ha már romantikus pihenő nap, ne alvással töltsem az egészet).