új köntös

nem olyan szép, mint az előző, de legalább az enyém, szokásos csicsa és kütyű korszakom után megint a letisztultabb dolgok érdekelnek, így például virtuális kacsám is megpihen most egy picit. ha valaki valamit nem lát, teljesen aberrált színekben lát, szóljon! és valaki mondja meg, hogy lehet elintézni, hogy a legújabb kommentekben az illető neve után legyen egy szóköz vagy kettőspont vagy valami, ne egyből a szöveg. köszi!

 

egy kis újdonság a linkeknél: Fijanszé mostantól Hubbie néven fut és végre felkerült Csipketpitty is a listára, ami eddig valamiért lemaradt, pedig egyértelműen az ő blogját olvasom a legtöbbet.

jubilálás

csak nagyon halkan megjegyezném, hogy ez az 1495. bejegyzésem, vagyis hamarosan elérem az 1500-at, ami annyira nem is rossz teljesítmény, főleg, hogy 3 szófosós év után az elmúlt másfél-kettő meglehetősen visszafogott volt. ezzel egyidőben azt is bejelenteném, hogy eddig 991 comment érkezett a blogra az új comment rendszer bevezetése óta, az ezredik kommentelőt szívesen meghívom egy málnaszörpre, ha van kedve hozzá (természetesen ha én vagyok az ezredik, akkor az utána következőé a meghívás).

ennek örömére és mert szeretném újra fellendíteni a blogot, amihez ez a darkos hangvétel már nem igazán passzol, hamarosan új dizájnt is kapunk, nem én terveztem, csak megpróbálom valahogy rávarrni a freeblogra, remélem sikerül, az ilyenkor szokásos káosz miatt előre is elnézést.

benyomások a Harry Potter filmről

szögezzük le: nem vagyok rajongó. elolvastam a legtöbb könyvet (asszem a kettes és a hármas kimaradt), láttam a filmeket, de nagyon boldogan el bírom felejteni, hogy akkor most ki kicsoda, mi történt, és egyébként is minek? ettől függetlenül elmentem a tegnapi éjfél utáni premierre, mert miért is ne, poén. itt van pár benyomás a filmről.

– a film látványos, képi világa tetszetős, helyenként komoly fantasy hangulattal, ennek már tényleg semmi köze egy kedves kis meséhez ( bizonyos vizihulláktól én is konkrétan összeszartam magamat).

– ez a szerencsétlen daniel radcliff, háát, elég szerencsétlen. hozzátenném, nincs is túl nagy esélye drámai jelenetek alakítására, mindig ő a lelkes hős, akinek egyetlen adottsága, hogy nagyon bátor, különben meg csak úgy sodródik az eseményekkel. szokás szerint a piton, ron, malfoy hármas viszi el a filmet a hátán (szerintem).

– persze ott van azért helena bonham carter is és maggie smith, az előbbi mozgáskultúráját tekintve egy az egyben johnnie depp, a második meg teljesen mit csinál, mert imádjuk minden porcikáját.

– luna lovegood karaktere nagyon üdvözölendő, nem tudom, ki játsza, de kifejezetten remek.

– ja mert igen, a plafonról csöpögő vér típusú jelenetek mellett helyenként kifejezetten jókat lehet nevetni, még a bénázós szerelmi szálakat is egész emészthetően tálalják.

– ti is úgy gondoljátok, hogy ez a szerencselé (amitől bármit elkezdesz, szerencsés leszel) más nevén kokainként ismert a muglik világában?

– amennyire az előző film agyon volt komplikálva, annyira a mostani le van egyszerűsítve, ennél lineárisabb filmet már nagyon rég nem láttam, nem azt mondom, hogy uncsi, de tulajdonképpen szinte igen.

1493. bejegyzés

tegnap azt rémálmodtam, hogy eladtam a biciklimet 25,000 forintért valami baromnak. annyira megijedtem, hogy reggel percekig álltam az előszobában és fogtam a kormányt, hogy oké, ezek szerint még megvan… mi ez, ha nem szerelem?

 

(apropó, ha valaki tud jó vázfestőt pesten, sikítson!)

futás!

akárhogy is, holnaptól futni fogok rendszeresen, na ezt se hittem volna magamról, de miután megnéztem egy kezdő edzéstervet, amiben az áll, hogy az ember 2 percet fut 2 percet pihen, úgy éreztem, erre talán még én is képes vagyok, sőt Hubbie-t is rávettem, hátha legalább egyikünknek beválik. aztán persze majd meglátjuk, hogy egy hónap múlva hogy állunk ezzel, elvégre nem ez lenne az első fitnesz fellángolásom… (az a baj, hogy egyedül fitneszelni dögunalom, spinningelni meg senki se akar…)

persze ettől nem lettem beljebb egzisztenciális kérdések körében, de talán több energiám lesz a mozgástól (arra már sikerült rájönnöm, hogy a látszat ellenére ez nem egy ellentmondás).

biztos, ami biztos, szombaton meg találtam egy lightosabb túrát, hátha igazuk van a hippiknek, amikor a természethez közeledtek.

 

ezúton kérnék meg mindenkit, aki a futást bármilyen szinten ismeri: adjon nekem tippeket! azt már tudom, hogy betonon ne próbálkozzak, ha nem akarok egy új térdet pár éven belül. azt is sejtem, hogy melegítsek be előtte, igyak alatta és nyújtsak utána. minden más tanács remekül jönne! 

meaning of lif?

higgyétek el, tényleg nagyon szeretném felpezsdíteni ezt a blogot, de ahhoz a saját életemet kellene némiképp rendbe szedni. jelenleg két dilemmám van, egyik jobb mint a másik:

– vajon bölcsebb lettem az elmúlt években, vagy inkább csak unalmasabb?

– mi a jó életet kezdjek pezsgő energiáimmal, hogy teszem azt, több pénzt keressek, de mégse egy szokványos irodában poshadjak?

mindkettőre vannak lehetséges gondolatmeneteim, a válasz úgyis 42 lesz, de mégis, kicsit valahogy lekötnek ezek a dolgok most, vagy inkább lebetonoznak, pedig lehet, hogy nem is kellene ennyit görcsölni rajtuk, kicsit korai lenne még egy midlife crisishez, de szemlátomást a 16 éves IHB életvitel sem annyira kecsegtető már, mint ahogy azt kicsit túl közelről megtapasztaltam szombat éjszaka. bizonyára van egy középút, csak én még nem találom, biztos, ami biztos, a mai napot tömérdek házimunkával töltöttem, abból baj sosem lehet.

dizsidizsi tucc tucc dizsidizsi dumdurumdumdum

én bizonyára nem ugyanazon a fesztiválon jártam, mint az emberek nagyrésze, szerintem ugyanis sem a moby, sem a röksopp, sem az orbital nem volt érdekes / fenomenális / katarktikus, ellenben a kraftwerkért megérte 4 napig egy kibaszott mélynyomón aludni és rezegtetni az agyamat hajnali 2-tól 6-ig a sátorban (lásd cím). ehhez adjuk hozzá még a szar időt és remek pszichedelikus röhögőgörcsöket kapunk és indokolatlan eufória hullámokat, így tulajdonképpen ez volt életem legszarabb és egyben legjobb fesztiválja…