elmentem a boltba nagyon álmosan, nem én szoktam vásárolni. vettem kenyeret, sajtot, sajtot, vajkrémet, joghurtot, kolbászt és még egy kis sajtot. még hogy húsevők vagyunk…

igazán csodás, ötlet volt két hete lecserélnem az elkopott pedáljaimat egy sokkal agresszívabbra, amiről nem csúszik le a lábam. ennek köszönhetően sokkal hatékonyabban bírtam a bokámba állítani a pedált, a bokám sokkal nagyobb térfogatra bírt dagadni és a fájdalom mértéke is eddig ismereteln rekordokat tudott megdönteni.

extrán örvendetes, hogy mindez a balaton sound kezdete előtt félnappal történik, ahol, mint minden fesztiválon, minimum 10 kilométert fogok naponta megtenni egy fél kilométeres körzeten belül.

hát én nem értem, mire fel vannak annyira oda ezért a filmért. halálra untam magamat rajta. pedig lehetett volna egy jó film, mert lássuk be, coco chanel élete éppenséggel izgalmas is lehetne, és szerintem sokan vevők lennénk arra, hogy kiderüljön, hogyan lett a csúnya-béna-nagypofájú énekesnőcskéből ultramodern feminista divattervező, de ezt a vonalat relatíve hanyagoltál, helyette kilónyi pátosszal megtudjuk, hogy a Nagy Ő kinyiffant egy autóbalesetben, de ezen nehéz meglepődni, mivel előtte 20 percig autókról van szó, hogy azok milyen gyorsak, elhangzik a "megfogsz őlni minket, ha így vezetsz" mondat, illetve dramaturgiailag természetesen a szeretők ekkor válnak el 24 órára egymástól, "de ha visszajövök, 60 napig együtt leszünk, csak mi kettten", ó áhított együttlét, muhaha, hogy is jöhetne el. és ahelyett, hogy ezek után coco chanelt a varróasztal felett látnánk, amint agyondohányozza és ruhatervezi magát bánatában, mit látunk? a hülye liba kikocsikázik a baleset helyszínére, lassított felvételben megszemléli a kiégett autóroncsot és könnyes szemekkel réved a távoli jövőbe, miközben bevágják az összes korábbi romantikus nyálas tánc-, csók-, és boldogságjelenetet, ha esetleg nem értené a kedves néző, hogy most mi zajlik le benne. hát fúj baszd meg, valamit ennyire elrontani.

értem én, hogy a transformers színvonalú filmek arra vannak, hogy az ember kikapcsolódjon, és erre igazán jó is. de könyörgöm, az tényleg csak engem zavar, hogy az akabai-öböl, petra, a piramisok (kaíró) és a vörös tenger nem egy 10 kilométeres körzetben található, ahogy az a film utolsó, kb 45 perces akció jelenete sugalja?

kis nászúti kép

na, akkor kezdjük azzal, hogy fijanszé is no more fijanszé, hanem Hubbie, idővel a linket a blogjára is átírom.

tegnap éjszaka jöttünk haza a nászútról, amiről mindenki úgy kérdezget, mintha minimum mekkába mentem volna zarándokolni, esetleg űrsétáltam volna egy picit, szinte már szégyellem azt motyogni, hogy köszönjük, remek volt, de szinte semmiben sem tért el egy normális nyaralástól, leszámítva, hogy sokkal fáradtabban indultunk el, jobb szállódában laktunk és kívételesen egyáltalán nem vesztünk össze a 10 nap alatt, ami merőben szokatlan, mert egy rituális veszekedés külföldön, _az kell_. 

mindenesetre természetesen nem panaszkodom, olaszországba menni mindig felemelő érzés, főleg, amikor olyanokat mondanak a hotelben zajló konferencián, hogy "veinti minuti di bréjnsztórming", mindezt a megfelelő olasz énekelgető hangsúllyal.

a tespedésen kívül csináltunk pár érdekes dolgot, mint például átszárnyashajóztunk a tó másik felére (a garda-tónál voltunk, ha nem említettem volna), ami határozottan érdekes volt, életemben nem ültem még szárnyashajón.

hasonlóképp sosem bicikliztem még olaszországban, ami helyenként siralmas volt, helyenként kellemes, mindenesetre vért izzadtam néhány emelkedőn (strandpapucsban kölcsön biciklin tényleg nagyon vicces), majdnem sírva fakadtam, amikor egy 70 feletti bácsika profi versenybiciklin mosolygva leelőzött, majd eufóriában úsztam, amikor 2,5 kilóméteren keresztül csak fékeznem kellett a lejtőn. szintén kellemes volt csobbani egyet a tóba félúton, viszont teljesen lehangolt lettem, amikor kiderült, hogy a rengeteg szenvedés alatt mindössze 12 kilómétert tettünk meg…

voltunk még helyi piacon is, ahol megtudtuk, hogy az idei divatszín egyértelműen a lila és úszkáltunk a tóban is, amikor nagyon tiszta és hihetetlen hideg.

bővebb beszámolót és képeket a héten valamikor rakok fel, most belecsöppentem a pesti szervezkedésbe, rég voltam ennyire kipihent és harmonikus, ennek örömére újfent adok egy esélyt a spinningnek, remélhetőleg jó lesz és nem halok meg az első 10 perc után, vagy ha mégis, akkor mindezt legalább egy minőségi katarzis közepette teszem.

tegnapi állapotomra jelemző, hogy lefekvés előtt elgondolkoztam azon, hogy ma mit fogok felvenni.

mai állapotom már sokkal ígéretesebb, hajnali 6:30-kor felriadtam és azóta pörgök.

na jó, ez durva. holnap férjhez megyek.

remek. annyira sokat dolgozom, hogy nincs időm stresszelni. fakk.