döbbenetes rendet raktam az asztalomon (ami kb 2 négyzetméter, pontosan akkora, mint egy egyszemélyes sztenderd. 

igen, ez összefügg azzal, hogy pénteken megyek fodrászhoz arculatváltásra.

és azzal is, hogy pár kérdésre megtaláltam a választ, amit ígérem, meg is osztok hamarosan.

naívan gondoltam utánanézek a magántanításnak a neten. hát gyerekek… hogy miket találtam! a francia nagy szívügyem, így talán érthető, ha sikítozok, amikor azt látom, hogy "első éves francia szakos hallgató vagyok az ELTÉn, van egy középfokú nyelvvizsgám, vállalok alapfokú nyelvvizsgára felkészítést" és mondjuk kér 1650 forintot 60 percért. persze, hogy mindenki hozzá fog tódulni, mert ő a legolcsóbb (bár volt 1400-ért is), de hát könyörgöm! van olyan is, aki skype-on keresztül vállal angol óraadást. bizonyára tudatában van a tanár-diák kapcsolat fontosságának (végülis vannak szmájlik is a világon…). és a nagy része bölcsész hallgató, a fele szakfordítónak is vallja magát. uram ég. 

eddig azt hittem, csak a fordításban akad mindig valaki, aki alád ajánl, és elvégzi a munkát szarul, de ezt elnézzük neki, mert senkit se érdekel a fordítás minősége. azt gondolná az ember, hogy az mégis csak számít, hogy mit pofázik nekem valaki az én pénzemen hetente iksz alkalommal. de ezek szerint az is mindegy…

szeptembertől vadászhatom én is a tanítványok, de nem 1650-ért. vicces lesz, érzem.

íme két kép a korábban emlegetett irreális céllövöldéről:

ennek a rengeteg mozgásnak jelenleg az a hatása, hogy valami elképzelhetetlenül fáradt vagyok. szerencsére a mai napom sokkal lazább, nincsenek határidők és elvileg tanítok is (ami mindig felélénkít…)

úgy látszik, most az új dolgok kipróbálásában teljesedem ki, múlt héten a futás, ma a squash. egy volt csoporttársammal mentem, hozzátenném, életemben nem squasholtam, de minden ehhez hasonló játékban eddig csak kudarcok értek.

most se volt különben, a szokásos "szerválni nem tudok, de különben passzolgatok boldogan", megtóldva egy kis eszeveszett rohangálással. csoporttársam ragaszkodott hozzá, hogy gyakoroljam a szervát, de miután ellentétes vélemyének alakultak ki annak a pontos kivitelezéséről, maradtunk abban, hogy ő szervál, és megpróbálunk minél hosszabban játszani.

mivel ebben csak félig voltunk sikeresek, túlzottan nem izzadtam le, ezért úgy gondoltam, bizonyára nem is volt olyan hatásos az egész, erre itthon döbbenten arra ébredtem, hogy elaludtam a babzsákfotelben munka közben.

lehetséges, hogy ma korán le fogok feküdni, bár rohadt jo nesbo kicsit túl jó krimiket ír, szóval ki tudja, mi lesz itt…

nyomasztó, amikor más is az én életemet próbálja élni, elvégre mi mind egyéniségek vagyunk, vagy mi a fasz.

hm, kávét inni vacsorához még csak-csak. de jo nesbo krimijét olvasni elalváshoz… egyáltalán nem jó ötlet. szóval nem aludtam túl sokat na. viszont legalább izgalmas a könyv.

munkára fel.

nos, a héten valóban elmentünk futni, mindenféleképpen kérek valakitől egy nagy piros pontot, amiért sikerült is megvalosítanom a tervemet. mint ahogy azt már említettem, életemben nem futottam, nem tudom, hogyan lehetséges, nekem ez kimaradt tesi órán, aztán meg fel voltam mentve, magamtól legfeljebb a busz után futottam, de az is inkább loholásnak minősült. a 2 perc futás, 2 perc gyaloglás azonban elnyerte a tetszésemet, szóval neki is vágtunk csütörtökön.

kisebb tanakodás után az infoparkhoz akartunk menni, ezért biciklivel indultunk el tőlünk, és végigmentünk a duna parti sétányon a boráros és a nemzeti között. elég gyorsan rájöttünk, hogy ez a rengeteg ember talán nem véletlenül fut itt, van egy műút, mellette azonban szép zöld gyepp, abban pedig évek óta kitaposott, ledöngölt ösvény. lekötöttük a bicikliket, bemelegítettünk, majd már futottunk is, mert annyi a szúnyog, hogy az embernek nincs kedve tartósan ácsorogni.

2 perc nagyon rövid időnek tűnik, higgyétek el, nem az, már az első blokknál is alig pár másodperccel bírtam volna tovább. az első "edzés" mindössze 17 percig tart, 4 x 2 perc futás váltakozik 4 x 2 perc gyaloglással, a végén még egy extra perc sétával. ez mind nagyon nagyon kevésnek tűnik, de higgyétek el, bőven kiköptem a tüdőmet a végére. nyújtottunk jó sokáig, majd még bicikliztünk egy lazát, aztán haza.

másnap arra a kellemes érzésre ébredtem, hogy bizonyára jól csinálhattam a dolgokat, mivel erősen éreztem a combom különböző részeit. Hubbie-ról azonban egy másik probléma kapcsán kiderült, hogy be van gyulladva a térde, így ő 3 hétre el lett tiltva a futástól, remélem nélküli is kitart a lelkesedésem. elvileg ma akartam megejteni a hét második alkalmát, de a tegnapi túra mellékhatásaként egészen bizárr helyeken fáj a lábam, szóval még nem tudom, mi lesz ebből.

összességében  kellemes élmény volt, leginkább azt élveztem, hogy MINDEN kikapcsolt az agyamban és csak a futásra koncentráltam, nem a napi hülyeségeimre.

na szóval hősiesen erőt vettünk magunkon ma reggel és elmentünk túrázni hüvösvölgybe. némiképp kipurcantunk az elején, mint később kiderült, azért, mert az összes emelkedő a túra első harmadában volt, hát nem mondom, érzem az ülepemet, az tuti.

a túra a hüvösvölgyi nagyrétről indult, ahol egy ireális céllövölde/körhinta kombó várja az embereket, esküszöm, muszáj lesz oda visszamenni rendes fotókat csinálni, most is lőttem párat, majd felrakom, ha lesz időm.

a túrát leginkább beszélgetéssel töltöttük, megszakítva egy kitartott magas cével, amit egy miniatűr sikló láttán produkáltunk (két fóbiám van, a kígyók és a csigák. igen, a csigák, lehet röhögni). 

miután megtettünk 18 kilométert az előírt 16-ból (kissé elvesztünk, no), beültünk a relatíve híres náncsi nénihez, ahol véleményem szerint kissé túlárazott korrekt ebédet fogyasztottunk egy nagyon kellemes kerthelységben, ahol maga rózsa gyuri (!) és ungár anikó (!!) is megjelent. az étel finom volt, a kiszolgálás profi, én hiányoltam a fantáziát a szakácsból és nagy fekete pont a helynek, amiért a nettó árakat írják az étlapra, a számlára viszont értelemszerűen nem.

ezek után bedőltünk az ágyba, leginkább az achilles-inam fáj, amit bekentem izomlazítóval. a poén kedvéért bemásolnám az izomlazító összetételét : indiai kobrakígyóméreg-kivonat, csörgőkígyóméreg-kivonat, viperaméreg-kivonat, árnika tinktúra. egyébként szerintem szart se ér, de legalább a tudat megvan, hogy próbáltam tenni valamit az ügy érdekében.

ahogy itten elmélkedek mostanság az élet nagy dolgain, sok mindennel szembesülök, de ebből az egyik legfontosabb, hogy egyszerűen muszáj tennem valamit az internet-függőségem ellen. még nincs kidolgozott csatatervem, csak szilárd elhatározásom, ha valakinek van tippje, szóljon (azt hiszem, hogy például mostantól nem a gép bekapcsolása lesz az első dolgom reggelente, hanem teszem azt, a reggeli elkészítése. és még az is lehet, hogy azt nem a gép előtt fogom elfogyasztani, mint ahogy azt szoktam. meg a pihenő napjaimon pl. nem kapcsolom be a gépet. meg nem olvasok el minden szart az indexen, mert minek… DE! blogot azért természetesen fogok írni.)