Na tessék, egy kis csemege for you people: elárulnám, hogy a Szolid
Dekadencia blogot én írom (milye meglepé), csak nem voltam benne
biztos, hogy nem csak egy futó szeszély, ezért nem akartam felválalni
annyira. De leteszteltem egy két avatotabb emberen, akinek a
véleményere adok és a visszajelzésük alapján most már felfedem 🙂
Olvassátok, elszállt szöszeneteim vannak rajta, lehet commentelni,
semmi komoly, csak néha kiesik az agyaból egy adaga betű azt ennyi.
Fikázni is lehet, nem vagyok sértődös.

Huh, na. Csak egy tipp nektek, kedves olvasók: ha egy hónapja nem
aludtatok, illetve többnyire kvn és cigin éltek, akkor nem biztos, hogy
egy jó ötlet meginni egy üveg bornak a nagyobbik részét… Mondjuk most
már egészen élek, de néhány liter vizzel ezelött azt hittem, hogy neki
megyek a falnak a fejfájástól.
Vizsgaidőszakomat minden kételyem ellenére sikeresen lezártam, egy kis
pech-el és mázlival nyakon öntve sikerült tegnap 4 darab jegyet
összeszednem, ebből egy hármas volt a legrosszabb. Masszívan rám tört
az eufória, aminek hangot is adtam, aki ismer, az tudja, hogy ide most
mit kell ide képzelni, aki nem, annak meg annyira mindegy, mert enyhén
szólva leírhatatlan vagyok ilyen állapotaimban.
Este egy lightos koválygást produkáltunk masszív bor adagokkal (na jó,
annyira nem), semmi extra, hiányzott pár ember, de én remekül
elszórakoztattam magamat. Pl. most veszem csak észre, hogy
ékeskézirásommal a térdemen az áll, hogy “TÉRDMÁRK”, mellette van egy
bekarikázott r betűcske. A pihent bölcsészek. Apropó!!!
Kisebb vitába keveredtünk, hogy a “Színház az egész világ” kezdetű
Shakespeare idézet melyik műből származik, a Hamletből vagy az Ahogy
Tetszikből. Fogadom a javaslatokat, megoszlanak a vélemények.

Most, hogy túléltem az ELTEt, idpszámításom szerint beütőtt a nyár.
Kezdetnek feltunningolom magamat fizikailag, magyarul elkezdek
rendszeresen enni, nem iszok csak napi egy kvt, lefogyasztom magamról a
vizsghájt, kialszom magamat, döglök a napon és a friss levegőn. Szóval
ilyenek. Ezek után majd szociálisan is feltunningolom magamat.
De mindenek elött ma lemegyek Pécsre és csak kedden jövök fel. Attól
még leszek, ne féljetek, csak lehet, h nem fog velem semmi se történni.
Igaz, viszek magammal egy Színésznőt (teljesen egyértelműen vele töltöm
a legtöbb időt mostanság).

Na jó, eddig minden okés. Éber vagyok, fog az agyam, nincs hányingerem.
Hozsánná. Feslett erkölcsű lettem, életemben elöszőr édesdeden
elaludtam az anyagon vizsga elötti éjszaka. Szóval még két tétel hátra
van hülye 18.századból. Ebből egyik Figaro Házassága.. De nem érdekel.
Elhatároztam, hogy ma küzdeni fogok a jegyeimért. Nem vagyok az a küzdő
alkat és nem szoktam agresszíven kiszuszakolnia  tanárból eggyel
jobb jegyet, de ma ki nem lépek professzor tatámtól míg nem ad nekem
egy ötöst. Utána felőlem jöhet az özönvíz is.
Kérdem én, emberi dolog egy napon megkapni mind a 3 szigorlat jegyét.
Hát bírjja ezt az ember stresszel? Asszem én már bármit bírok.
Ha a következő bejegyzés értelmetlen lenne, berugtam.

Egyik pszichózisból a másikba…Megdöntöttem a Mahjong rekordomat. 2 másodperccel. No comment.

Jaj, nem is mondtam, azért vannak itt vicces dolgok is : mivel, hogy 3
vizsgára tanulok egyszerre (most már csak kettőre), ma reggel amikor
elindultam otthonról és mentem volna vmi BKV felé komolyan el kellett
gondolkodnom, hogy egyáltalán miből vizsgázok melyik szakomon és az
helyileg a vározsban hol van. Azért ez a nem semmi. Már kétségbeesni
sincs erőm…

Ha holnap ilyenkor életben vagyok, akkor az fizikai képtelenség.
Szétzuhantságom eddig ismeretlen dimenzókat őlt. Ma reggel 9től 11ig
vizsgáztam, déltől 7ig pepsziztem. Utána egy kicsit produkáltam magamat
Phage-nek (szerencsétlen, esettanulmányt lehetne belőlem írni).Majd kb
40 percen keresztül próbáltam eljutni a deákról a jászaira. BKV az
atyaúristen.
Szóval esettanulmány. A pszichózis összes tünetét kezdem pródukálni,
azaz, felváltva tör rám ideges röhögés, letargia s felspannoltság.
Sírni még nem sírtam, ami tiszta csoda. Fizikailag meg elájulhatnék,
lebegésérzés, hőhullám és tüdőbaj. Ja és lerohad a bőröm.
Postmodernystka anamnézisét hallotáttok. Most meg megyek és fő a
változatosság, tanulok egy sort. Akinek van feles energiája,
összpontosítsa felém a holnapi napon, fpleg dél után.

Egy nagy szart fogom én kidolgozni ezeket a tételeket, fél óra alatt
megtanulom így is, hagyjanak békén, nem vok szeretszolgálat (ileltve
de, de most kezdek kikészülni). Kisértetiesen déjá-vu fílingem van
ezzel az érzéssel  kapcs. Maximálisan ugyan így voltam egy évvel
ezelött a két legdruvább vizsgám elött. Nem is tudatosúlt bennem, hogy
holnap reggel methodology vizsga. Most vagy én vok hülye, h nem veszem
komolyan, vagy nem tom. Eddig bejött. De legalább délben már tisztul a
kép, Rousseau és a Pepszi nehezen keverednek (azaz van kapcsolódási
pont de azt hagyjuk ;)).Lefexem.

Rá kellett jönnöm, h Rousseau egy baszatlan fapina volt. Asszem ezt
azért mégse nyöhetem be szerda reggel kedvenc professzor bácsimnak…
Pedig az év felfedezése… Hiába, én már csak megértetlen zseni maradok.

Asszem megőrültem ma éjszaka… Már ha 3 óra alvás hajnali 4 és 7
között alvásnak minősül… Tegnap átmentem Rhez, frissen beköltözött
lakásába, elvoltunk egy sort, majjd tanulást szinleltünk. Amikor
kezdtünk volna belejönni, felrobbant minden precedens nélkül egy kvs
csésze a konyhában, nem egészen értjük, milyen misztikus
indittatásból… Ezek után ünnepélyesen kikapcsolt az agyunk. Ma reggel
egy Wish I Had an Angel és egy vájling kv után átváltottam mérgezett
egér üzemmódra, tanultunk tovább, majd boszinak szolgáltattam anyagot
(I mean jegyzet, nuku kox), elrohantam Volkovnak Szigetjegyet venni,
majd találkoztam exgrafikussal IKEA párna ügyben. Az az ember
pszichopata, ez már nem is kérdéses. Miután fél éve nem találkoztunk,
annyira nem volt képes, hogy megkérdezze, hogy vagyok. Kérdéseimre
(volt vagy három, általános vizsga-hogy vagy témakörben) egy szavas
válaszokat adott, majd közölte velem, hogy akkor ő most megy és minden
átmenet nélkül kámforrá vált. Én álltam ott megbabonázva és hangosan
káromkodtam ékes francia nyelven. 3 év együttlét után talán az ember
ennél legalább két szóval többet várna el. De persze ez exgrafikus,
szóval igazán nem tudom, mit vártam. Káromkodási rohamomat telefonon
folytattam boszinak, majd anyukámnak, akik nem jutottak szóhoz, illetve
felvilágosítottak, hogy ez igazán a minimum, amit várhattam. Ja bocs.
Most meg hazaestem, vár rám a 18.század irodalma, délután Csvel egy
(vagy több) kv fölött megbeszéljük a holnapi methodology vizsgát, utána
megyek vissza Rhez Pepszizni, este meg talán boszival methodologyzunk.
Áááá, dehogy fogok én összeesni.
Ráadásul olyan rohadtul unom a 18.századot, hogy az leírhatatlan.
Tudtommal kb negyedszerre, tanulom meg Rousseau Emiljét, így már igazán
nem tud lázba hozni a dolog. Asszem nemes egyszerűséggel túladagoltam
magamat ebből a tantárgyból az évek folyamán. Tegnap szabályos
sikitófrászt kaptam, amikor nekiálltam olvasni egy összehasonlító
elemzést a Veszedelmes Viszonyok és a Nouvelle Héloise között (a poén
az egészben az, hogy a Veszedelmes Viszonyok engem gimi harmadik óta
üldöz mindenféle tétel formában, ha vmi tételsorban benne van, akkor én
azt kihúzom…). Ezek után bemegyek szerda reggel és Veszedelmes
Viszonyokat kapok, akkor valószinűleg röhögőgörcsöt kapok (illetve
megüt a guta, de sebaj). Kicsit aggasztó egyrészt, hogy hosszú sorok
óta vizsgákról beszélek, illetve, hogy kezdem úgy érezni, semmit se
tudok Pepsziből (ami csak azért vicces, mert bosziban is, Rben is én
tartom a lelket, mint önjelőlt Pepszi guru…ez blama lesz, érzem.
Blamarizs?).Lelöttem magamat.

Mi a franc az a református kölcsön? És hol használtam én valaha ilyet a
blogomon? Mert vki ezzel a címszóval kötött ki nálam… Na mindegy,
élet apró rejtélyei…
Tegnap hajnali 3kor ünnepélyesen beleájultam Rousseauba. Ennek örömére
ma felkeltem tök korán (nem egészen önszántamból, ideges voltam, hogy
nem tudotam befejezni (helyesebb kábé elkezdeni se) a tételeimet), de
még mindig nem csináltam semmit, hála MSNnek és annak a ténynek, hogy
pöttyet összezörrentem Volkovval, majd kicsit hosszabb idő alatt ezt
tisztáztuk is. Hurrá.
Most meg itt ülök és délután már Rnél fogok csücsülni (aki ma költözött
bele önálló életébe) és újabb agresszív agytágulást fogok véghez vinni.
Ez nagyon kellemes perspektíva, mit ne mondjak. A napjai többnyire
semmi másból sem állnak, mint intenzív tanulásból és nem tanulásból
(azaz alvásból).
Pff, asszem ez eészen drámaian ulnamas lett, mint bejegyzés…