Láttok ott egy lila tigrist?

Huh, most értem haza a HK evezésből. Panzernek hála egészen jól
túléltem a dolgot, hullámot, szúnyogcsipést, napot és főleg az evezést
magát. Egészen határozottan lelkes lettem vizítúrával kapcsolatosan.
Most meg megyek Zubrówkázni boszival, addig meg gyorsan nyalogattam
szénné égett combajaimat. Na ez most jó perverzre sikeredett, pedig nem
is akartam (kivételesen) az lenni.
lehet, h holnap nem fogok tuni gépelni az izomláztól 😉

Meglepően fáradt vagyok. Azaz izé, nem nem meglepő. Rám tört az analóg
grafománia, előszedtem egy hihetetlen szép füzetet, amit apám hozott
nekem Berlinből. Kicsit, fekete és gyöngyházas boritója van. Úgy se
tudom elmagyarázni a lényeget asszem… Szívesen éjszakáznék egy sort a
gép elött, régi szép idők fílinggel, de holnap próbaevezés HK szinten
hajnali tali (9kor), nem szeretnék mosott kaka lenni, főleg, hogy este
vár rám boszi (végre) és a Zubrowka (behűtöttem). Szóval nem kéne
kidőlni…Kicsit rohan az idő amióta hazajöttem Pécsről, talán nem kéne
megint ilyen gyorsított menetben élni…
Tegnap kissé érzelmileg megterhelő napom volt, ennek következményeként
valami hihetetlen zsúfolt álmom volt. Varsói figurák kisértettek, de
olyanok, akikről sose hittem volna. Pl a lengyel tanárnőm, aki egy
villamoson tartott pszichológiai konzulátciót és kérdezte, hogy van-e
vmi bajom, mert ha nem, akkor megkiméli nekem a strapát. Ennek én
normál időben nagyon örültem volna, de most kértem, adjon időpontot.
Erre adott vasárnap este f8ra majd elkezdte kifejteni, hogy mennyire
szereti a meggyes rétest. Kissé bizárr volt. Pedig már épp kezdtem
örülni, hogy nem álmodok semmi katasztrófát…hááát.

Huh, de rég jártam erre-felé. Sőt, de rég jártam itthon alapvetően.
Mielött elfelejteném, ardin blogja megváltozott, tessék megnézni,
újdonság! Ha már itt tartunk, egy ideje Alber blogja is más. Újdonság
továbbá Phet blogja, szóval van mit olvasnatok 😉
No, ami engem illet, dunsztom sincs, hogy mikor hagytam el az írást. Az
elmúlt napokban megfordult nálam fél baráti köröm, keveset aludtam,
kicsit agybajt kaptam, de Evel ezen tegnap remekül röhögtünk, életünk
mint egy Almodóvar film, már meg se lepődünk. Vettem új telefont, mert
a másik a Mecsek tetején se talált térerőt, szóval most kb kvt főz a
mobilom, el vagyok ájulva (postmodernystka egy gadget buzi, ha nem
tudnátok). Voltam moziba a Kártyással és Zosiával, megnéztük a Galaxis
Útikalaúzt, nem rossz, Alan Rickman Marvin hangja, telitalálat! Zosiá
fel van támadva, három perc alatt összesakkozta az életemet, majdnem
leáultam a székről, de alapvetően örültem. Színésznő Prágában, vele is
sokat találkoztam. Ma eszembe jutott, hogy vannak tanítványaim, nem
kellemetlen anyagilag 😉 Utána rohantam szalonpunkhoz, útközben Raffyba
és Albertba ütköztem, továbbá bosziba, aki épp befejzte a
vizsgaidőszakát. Szalonpunk után gyorsváltásban Draquarral értekeztem,
szandált, illetve telefont vadásztunk, majd én elegánsan kiájultam a
képből. Most is ebben az állapotban vagyok, majd írok késöbb, ez csak
egy gyors briefing volt. Holnap evezek hajnalban, este meg berguok
boszival, végre 🙂

Zajlik itt az élet. Már rég úton kéne lennem, de még egy picit lábadozok. Hajnali f6ra kerültem ágyba, legyalogoltam a Móricz-Jászai távot, megittam másfél üveg pezsgőt, hallgattunk Omegat, találkoztam életem 3 darab őrült női szereplőjével, R kisért végig. Két órát aszociáltunk buborékostul, égnek állt az agyunk. Láttunk mosómedvét, ami tulajdonképpen menyét volt, aki ráültette a menyét (s ez nem egy szar poén, hanem Karinthy, riszpekt).

Napközben még Evel feltérképeztük a város új romkocsmáit, amik a régiek, csak máshol, hogy ne unjuk meg az éjszakai útvonalakat.

Budapest gyönyörű, mint mindig, remek érzés itt lenni nyáron, az éjszakába bele. Erre vágytam másfél hónapja, most eljött.

Vizsgahájam meg fogy, egyre csak fogy, hála a több tíz kilométernek, amit legyalogolok itten naponta.

Most meg rohanok el, előkerült a kedvenc pincércsajom és megnyitott a Szimpla Kiskert, szóval megint lesz hol ülnöm naphosszat. Ráadásul vmi pincéje is kreálódott.

Itt lettem hagyva kérem szépen. Őszintén szólva nem bánom, kidobom
magamat a napra asszem és olvasgatom a bánatos kurvákat. Holnap megyek
vissza pestre, ami nem rossz, kicsit őrületbe fog tokolani a nap, az
viszont biztos. Tökre akartam vmit mondani, csak már nem tudom mit…
Lehet, hogy inkább innom kéne egy kvt… Ez aztán a konstruktív
blogbejegyzés 🙂 Na mindegy, szét van kapcsolva az agyam asszem…

Hehe, funny, funny day 🙂
Volkov ma kinyögte, hogy “teljesen rá vagyok pattanva a kattogatott
kukoricára”. Ez nekem tetszik… Van itt Pécsett egy buszmegálló, úgy
hívják, hogy Hőtávvezeték. Cselesen átneveztem távhővezetékre.
Szerintem frappáns szófordulat, de Volkov nem értett egyet. Lehet, hogy
meg kéne interjúvolnom Nádasdyt 🙂
Egyébként ma punnyadtunk, napoztunk a kertvégében olvasgatás címszó
alatt (elkezdtem az új Garbriel García Marquezt: Bánatos kurváim
emlékezete, elég, khm, érdekes. Konkrétan eddig arról szól, hogy a 90
éves főhős elmegy kurvázni és visszaemlékezik a bordélyházakra. Egész
hangulatos, de még csak 20 oldalt olvastam belőle, mert sütött a nap).
Aztán elmentünk Csodálatos Júliát nézni, ami még mindig egy hihetetlen
jó film, most látom negyedszerre de még mindig maximális eufóriában
török ki utána. Annette Bening egyszerűen zseniális,az egészről már nem
is beszélve. El kéne olvasni az eredeti művet (Sommerset Maugham:
Színház). Ezek után meg lettem hívva a Flekkenbe, haza felé igyekedve
meg spontán jelleggel egy Mitsura koncertbe botlottunk, ami
határozottan nagyon jó volt. Most megyek, meg kell vernem Volkovot
csocsóban 😉

Na most vadul gondolkodok, hogy pontosan mi is történt velem tegnap…
Lássuk csak, kultúra címszó alatt végül megnéztük az ókeresztény
sírokat, Csontváry helyett kirakodóvásárba fulladtunk. A Színésznővel
úgy kellett elszakítanunk magunkat a mindenféle pultoktól, ahol jobbnál
jobb kajákat lehetett beszerezni. Diszkréten háromszor visszamentem
birsalmasajtot kóstolni 🙂 Mindenféle logikai feladatokat próbáltunk
megoldani, több-kevesebb sikerrel. Lófráltunk össze-vissza, kb
ötvenszer találkoztunk Nádasdyval, voltunk a Flekkenben, ahol ettem
pörköltet, belátogattunk az orvosi egyetemre is, ilyesmik. Tiszta
nyaralás fíling. A Színésznő ma megy vissza, én majd kedden reggel. Ma
este kihasználjuk az utolsó napját a mozi ünnepnek és megnézzük a,
höhö, Csodálatos Júliát (Volkov még nem látta, én meg kb másfél hónapja
nem érintkeztem a filmmel, mondhatni elvonűsi tüneteim vannak.)
Kicsit hiányzik Pest és az ottani élet, pedig nagyon megszerettem Pécset az elmúlt néhány nap alatt.

Hát vicces ez a hely, szó se róla. Illetve az életem kezd megint
kellőképpen abszurd lenni, ez engem megnyugtat. Tegnap elrontottunk
színházba a Színésznővel, nem volt rossz (Őrült Naplója), de enm estünk
hasra se. Menetközben spontán jelleggel shoppingoltunk egy sort, vettem
egy teljesen jó halász nadrágot. Vizsgaidőszakban ugyebár nem volt időm
ilyen baromságokkal foglalkozni, mint vásárlás, szóval most kiéltem
magamat.
Talán emlékeztek, hogy fél évvel ezelött pont a Színésznővel és Rel
ücsörögtünk a Goethe Institut kvzójában, amikor vicces körülmények
között megtestesült mellettünk maga Nádasdy Ádám, akiről épp beszéltünk.
Színházból kijőve, lófrálunk a könyvek közt. Megfogadom, hogy nem
veszek semmit, majd máskor, majd jegyzettámból, majd ha kiolvastam,amit
évekkel ezelött vettem. Fél percre rá boldog tulajdonosa voltam az új
Nádasdy Ádám verseskötetnek, mely mellesleg hihetetlen jó, mármint
nekem abszolút az esetem, énis ilyeneket álmodok írni, szóval tudom
ajánlani (címe : Soványabnak kéne lenni). Szóval heppin megyünk a
Színház felé (ahol a minap maga Pogány Judit vonult el mellettem), ahol
a tömegben neki megyek magának Nádasdy Ádámnak. Zavartan köszönünk
egymásnak (pedig ő nem ismer engem, bár naphosszat lát, mert közös
egyetem, kerület és utca…), bennem megáll az ütő, hogy véletlenek
márőedig nincsenek, a Színésznő,kinek ugyan csak ez a hitvallása (hogy
nincsenek véletlenek) már vágja is hozzám a tollat. Utána rohanok az
embernek, majd egy kis intermezzo után nagyon kedvesen dedikáltattam a
könyvet. NÁ nagyon kedves volt és még a versei is jók 🙂 Szóval
megszereztem életem első dedikált könyvét.
Még írnék itten, de rohanok, Volkov házimunkákat végez, én meg
Színésznőstül egy kis kultúrát veszek magamhoz, ha már ilyen szép
városban vagyunk, mi pesti libák.
S még mindig hallgassatok Juliette and the Lickst mert marha jó 🙂

Nah, Pécsett vagyok. Tegnap a Színésznővel kissé kábán vonatra
pattantunk, ahol majd elaludtunk, átháladtunk egy viharon, majd nagy
nehezen beestünk egy feletébb tropúsi hangulatú Pécsre. Itt Volkov várt
minket, illetve a Színésznő momentán antipatikus kapcsolt tagja. Néhány
órával késöbb a Színésznő az ideg összeomlás szélén hívott fel, hogy
mentsük meg, amit 4 gombóc fagyi és egy üveg bor segítségével
megtettünk. A város lenyügözően szép, főleg este, amikor zsong az egész
az élettől. Megmásztuk a Tettyét, hallgattunk vmi konga showt, éjfélkor
egy sikátorban összefutottunk a Nő legkisebb hugával (aki ugyebár
szintén pesti, de hát miért is ne), majd a Színésznőt lepasszolva
nyugovóra tértünk, reménykedve, hogy a krízis megoldodott. Sajnos ez
nem így történt, szóval ma reggel nagyobb adag meggyes táskával és
kvval mentettük a menthetőt. Ma este elvileg megyünk szinházba egy
Őrült Naplójára, ha már POSZT van, vagy mi 🙂 Holnap a Színésznővel
elvileg elmegyünk muzeumba is, ha már kultúra. Most viszont kifekszünk
a kertbe napozni. Tiszta wellness hétvége 🙂