ülök itt egy száll bugyiban és egy lenge ingben, megittam egy vödör kvt
s eszembe jutnak, amiket elfelejtettem, gondoltam, leírom, de nem, már
megint elszállt. Asszem most értem igazán haza Zebegényből. Leváltam a
közös éntudatról, ami kialakult, tudok megint önállóan és egyedül
létezni. nem riadok meg, hogy mamám, itt vagyok egyedül, mi lesz velem
a sok barát nékül. Visszatértem, önismeretem, jellemem, ami csak az
enyém s ami egyedül is nagyon jól elvan, köszöni. Asszem sikerült
magamba építeni a történteket és lezárni az eseményeket (pozitív
értelmeben that is, hisz semmi rossz nem történt velem ott).
Szóval most szöszölök, ma elöször nem vizihullaként ébredtem, hanem egészen határozottan felpörögve.

Hát valóban nem maradtam itthon. Sőt, sikerült abszurd dolgokat
produkálnom. Pl egy  bazi nagy kék nyúlas lufival átszambáztam a
fél városon fényes délután. Ez még hagyján, de így lufistul estem be a
Rózsavölgyibe (ami ugyebár egy klasszikus zene és kotta bolt)
érdeklődni, van e jegy a Csehországban zajló Masters of Rock c.
fesztiválra. Egy öreg nénitől kellett ezt az egészet megkérdeznem, aki
egyébként meglepően kompetens volt, de én már madjnem bepisiltem. Jegy
persze nuku, mert miért is, de sebaj, Volkovval (akivel megyek) úgy
döntöttünk, hoy mindegy, kimegyünk így is úgyis, majd a helyszínen
szerválunk jegyet. Mivel Nightwish a tét, szerintem nem ismerek
lehetetlent 🙂 Kis hippi fíling , egészen meg is lepődtem, Volkov
jjavasolta ezt a kalandosabb megoldást, ami engem egyébként egyáltalán
nem zavar, sőt csábít, csak eddig nem volt (illetve boszin kivül nem
volt) az ilyenhez partnerem.
Apropó boszi, rohadtul el kéne érnem azt a csajt, de annyira tipikus,
hogy az ember másfél-két napig is üldözheti két külön telefonszámon, ha
olyanról van szó. Csak valahogy közölni kéne vele, hogy ha ma nem
találkozunk, akkor engem nem lát július 18.ig. Na mindegy, zajlik az
élet.
Tegnap Rel elmentünk sétálni , vettünk egy üveg bort és a Jászairól a
Moszkván, onnan a Várban, majd a Tabánon keresztül, Lánchíd érintésével
az Astorián kötöttünk ki, ahol buszra száltunk s a Nyugatiban ettünk
egy gyrost. Na mindegy, kezd érdekes dimenziókat ölteni az iszogatás.
közben elértem boszit és sikerült arra a következtetésre jutnunk, hogy
nem tudunk találkozni, csak majjd ezer év múlva. Náyr van, ilyenkor
asszem nem várhatom el, hogy az összes fontos emberrel csak úgy tudjak
találkozni, hasraütésszerűen.
na jó, rendet kéne raknom, mert most már igazán s tényleg megigértem anyukámnak.
Jah, hívtak, most már tuti fix, hogy van munkám, augusztus 29 kezdek,
reggel 8kor (tudnám minek olyan hajnalban nyomni az ipart, főleg
Máriaremetén, de hát mindegy). Ennek asszem örülök, főleg, hogy a
Színésznővel kollégák leszünk, ami csak jó lehet.

Amikor ma reggel drága anyukám hajnali 11kor felhívott, épp valami mély
kóma álomból riadtam. Amikor megkérdezte, hogy “na, milyen volt”,
bevallom, egész elgondolkodtam, hogy mi a turót csináltam én tegnap
este. Aztán persze eszembe jutott a Garbage koncert, Zosia, meg R a
fűben dögölve, kellemes hangulat, de inkább háttérzajként fogtam fel s
sehogy sem tudtam beleszellemülni. Aztán átszenvedtem magamat a
Jégkertbe a Széna térre, buborék és E, emelkedett hangulatban
megosztottam velül Zebegény egy-két mozzanatát, minek következményére
egy fél buszmegálló nézett engem hülyének, de ezt már
megszoktam.Buborék hazament aludni, szóval Evel felkerekedtünk Szóda
Udvar felé. Épp a budai hídfőnél zötykölödünk, amikor felszáll boszi
kettő darab pasassal. Szóval végül a társaságukban kötöttünk ki a
WestBalkánban, ami nagyon vicces volt és eufórikus, bár E szerintem a
halálba kivánt. Egy nagy fröccs és egy női konzilium után (melynek
helyszíne természetesen a női budi volt) úgy döntöttünk közösen, hogy
ott hagyjuk boszit martalékul, mi meg hazajövünk. A 6osÉn tünt fel,
hogy E szabályosan füstöl, konkrétan a táskája, amit vagy én, vagy
rejtély, de valaki kiégette. Aztán hazaestem és elaludtam, hála annak a
rengeteg bornak, ami koválygott a szervezetemben.
Most már réges rég nem itt kéne ülnöm, hanem a városban kéne
rohangálnom (majd kifejtem, hogy miért) és nem kéne elfelejtenem, hogy
5kor tanítok (amihez semmi kedvem, de muszáj). Kiváncsi vagyok, a ma
este milyen abszurd mozzanatokat rejteget számomra…Lehet, hogy itthon
maradok 🙂

Heh, hát nekem sikerült jól elaludnom, bele Sommerset Maugham
Theatre-jébe (ami a Csodálatos Júliának alapul szolgáló könyv), pedig
jó az a könyv, csak hát én vagyok hozzá kevés.
Aztán itt szerencsétlenkedtem épp, hogy most akkor elmenjek itthonról
vagy sem, őrület vagy pangás, ez itt a kérdés. Erre boszi felhívott,
hogy 10 perc múlva Jászai, ez eldöntötte a kérdést 🙂
Este Garbage koncerthallgatás a fűről Zosiaval és Rel, meg talán vmi
moderált szesszel. Fáradt vagyok, meg kicsit nyugtalan, nem értem még
haza, meg fáj is, hogy elmúlt az egész felszabadultság érzés. De azért
nem kell félteni, fel vagyok így is szabadulva, csak kic sit
fáziskésében vayok.

na jó, újjra Pesten. Kicsit ól bekvztam, meg persze egy kicsit álmos is vagyok, de azért élek.
Tegnap Koszolányit olvastam elalvás elött, nem volt rossz, erről még fogtok hallani…
Na de szóóóóóval.
E születésnapja feletébb vicces volt, rahedli mirén roham után azért
mégis kikötöttem a Nőnél, ahol mini osztálytalálkozóbvan törtünk ki.
Ezer éve nem volt ott senki s egészen olyan volt, mintha megint 16
évesek lennénk. Én pl vmiért úgy éreztem, engedélyt kell kérnem ahhoz,
hogy a kertben rágyújtsak, E meg sürű bocsánatokat kért, amikor
véletlenül káromkodott egy sort. A beharangozott régi osztálytárs is
beállított, kicsit jól ledöbbentünk, annyi dolog változott (személy
szerint pl fel se ismertem volna, csak a hangja alapján) s annyira
furcsa volt megint ezzel a klikkel ott ülni. Kicsit semmi közünk nincs
már egymáshoz s mégis a régi sztorikon jókat vidultunk.
Utána buborékkal véletlenül ott felejtettük magunkat egy padon több ezer órára s feletébb jót beszélgettünk.
Aztán jött Zebegény.
Elöször csak EBE voltunk, kicsit punnyadtan, de mégis kellemesen,
táncoltunk a szoba közepén s megint jött az ominózus “ez kinek a milye
a hol?” témakör. Boszival szépen lassan megint megtaláltuk az
összhangot, ami már rendkivüli módon hiányzott. Aztán jöttek a többiek,
Phage, kedvenc tanítványom, BB s a Színésznő. Mi időközben felfedeztük
a Malom borozót, ahol a nagy fröccs 70 forint. Ennek meg is lett a
következménye, érettségi óta nem voltam ennyire beivva. Szerencsére
ennek nem lett semmi kellemetlen hatása, bár tény, hogy kisebb fizikai
képtelenséggel sikerült a térdemet 180 fokban kifordítani, amikor akkor
és ott nagyon fájt, de utána valahogy nem tünt lényegesnek. Éjfélkor jó
ötletnek tünt szalonnát zabálni kolbásszal, hajnali 4kor már sokkal
kevésbé. Lábam lilás zöldes (s nagyon barna), hangulatom ellenben
fantasztikus, bár most kicsit egyedül vagyok. Nehéz leírni a
történteket, mert ahogy azt tegnap is kifejtettem, a blogom semmi olyat
nem írok le, amit egy zsúfolt kocsmában nem mondanék el. De mindegy. Jó
volt, hippi volt, alkohol mámor volt, napozás s punnyadás, durva
pörgés, hullócsillag, érzelmi káoszok, naplemente a mezőn, diszkrét
felszabadító zokogóroham, abszurd szerelmi vallomások, kompromitáló
helyzeteket tömkelege. Jó most egy kicsit egyedül lenni, hisz 8 ember
30 négyzetméteren sehogy sem egészséges, de mégis, hiányzik az a
felszabadult hangulat, ami ott volt, az igazi életérzés.
Tegnap este elmentem a Színésznővel fröccsözni egyet, bevallom, alkohol immunissá váltam valószinűleg.
Pest jó hely, két tizenkevés éves punk lány megkinált chipsszel a 6É megállójában.
Rohangálnom kéne egy kicsit a városban, de olyan kellemes ködben ülök itt, az agyam még alszik.
Írok majd még, de most nem.
Ja és megtanultam kacsázni s életemben elöször láttam hullócsillagot, szóval ez aztán a nem semmi.
Idióta beszolásokból amire hirtelen emléxem: gyomoroldó a hashajtó helyett, illetve “a világ Dexter, én meg lassú vagyok”.
Ja s felhívtak a francia suliból, menjek hozzájuk dolgozni, nem is
hittem volna. Pénteken lesznek részletek, aztán persze lehet, hogy nem
jön össze a dolog, de ha igen, akkor annak fogok örülni, mert pénz,
mert beszélhetek franciául és mert az Atyauristennel találkozhatok
hetente 3szor. Az, hogy ezt hogyan fogom áthidalni egy egészen külön
téma, de végülis kit érdekel.
Most kezd csak leesni, hogy néha mennyire benézem emberek érzéseit a
rossz irányba, nem vagyok képes észrevenni, hogy mennyire szeretnek.
Zebegényben kicsit rá kellett jönnöm, hogy mi is van s most lassan
kezdem felfogni s sokkot kapni.

Fenn vagyok f9 óta. Ez azért elég nagy szó nekem. Volkov a 9.35ös
vonattal ment, szóval felébresztett, gondoltam nem fexek már vissza.
helyette megpróbáltam kicsit internetes életet élni. olvastam egy rakat
blogot, amitől már megint jó ideges lettem, csak úgy, en bloc, semmi
konkrét, cska hirtelen elöntött a düh, franc tudja miért. Közben kattog
az agyam mindenféle hülye hétköznapi (egyetemi) frusztrációkon is,
asszem ideje lenne szembenézni velük és szarni az egészre magasról.
Csa kérem szépen már megint kicsit megszívtam. Fene nagy kedevességem.
Minek megint kifejteni az egészet? Lényeg, hogy a lelkemet kiteszem
hobbi szinten emberekért, nem azért, hogy lábnyomom hűlt helyét
csókdossák, hanem csak úgy, mert jólesik. Reakció: egy idő után
teljesen megszokják és természetesnek veszik, mondhatni elvárják,
felháborodnak, ha egyszer nem vagyok figyelmes/kedvees. Persze, biztos
mártírkodás és alapvetően magamra vessek, de mégis, rosszul esik. Aztán
elmúlik, így megy ez már évek óta, semmi para.
Hihetetlen erős kvt főztem magamnak véletlenszerűen, ennek
következményében mindjárt elalszom, a franc se érti ezt. Szívesen
tespednék az ágyban naphosszat, de ez nem alternatíva, kicsit
rohangálós lesz ez a nap is. Ülök egy szemétdomb közepén (ez volna a
szobám) és szépen halkan igazat adok anyukámnak, amikor egy gyufát
szeretne bedobni ide.
na de. Kissé kusza vagyok ma, de legalább írok, már ez is valami.
Feletébb abszurd estéim voltak az elmúlt napokban,  bár csak
érteném mitől lesznek azok,így nagy hirtelen. Néhány napja találtunk
egy játszóteret a Szabadság téren, ahol van egy teljesen ártalmatlannak
tünő fotel. E lelkesen beleült, nyugtázta, hogy az az izé kicsit forog,
ami egész pofás, majd nagy svunggal úgy döntött, kiszál. Ekkor
kezdődtek a bajok, mert a fizika mitomén melyik szabályának
engedelmeskedve (centrifugális erő??) a sárga izé elkezdett
hihetetlenül forogni, E meg ritmikus sikítozásban tört ki őszinte
örömünkre. Leginkább az tetszett,a mikor E teljesen döbbenten
visítozta, hogy “de mi a fene folyik iiiiiiittt?’ Ezek után Volkov is
beleült az azóta “hánytató” névre keresztelt cuccosba. Nem hagyhattam
ki, én is beleültem, pedig alapvetően utálok mindent, ami forog. Franc
tudja miért, én mentem a leggyorsabban, kezem-lábam szétdobva, papucsom
elrepült, pörgött velem a TV épülete (ex Tőzsde, csak, hogy
kultúralódjatok). Legnagyobb meglepetésemre én is ritmikus sikitózásban
törtem ki, valahol a hisztéria és a halálfélelem környékén. Nagy
nehezen sikerült leáééítani azt a szart, majd hősiesen felállni és egy
elegáns mozdulattal földre rogyni és röhögni.
A nagy sikerre való takintettel tegnap buborékot is elrángattuk oda,
aki elöszőr ugyan közölte, hogy ez benne max hányingert kreál,
sikííííítóóóóó ingert már kevésbé (mondat közben begyorsult és szívbajt
kapott). Mindenkinek tudom ajánlani, főleg hajnali 1 után, semmi se
jobb, mint sikítozni a pesti éjszakába egy sárga műanyag vödör miatt.
Tiszta adrenalin terápia. A perisztatikus mozgást azért hajlamos
megfordítani, szóval tessék ügyelni.
Nézzük csak, ha már abszurdításoknál tartunk, épp az új mobilomat
teszteltem a villamoson (értsd: fényképeztem vele, minden szart, mint
holmi japán turista), amikor oda jött egy nénike (kb 65 és a halál
között), és kérdi tőlem: “telefon?” uhum “fényképez?” öhö (kicsit
döbbentebben) “zoom van benne?” nincs (áll leszakad, nénike balra el).
Ezek a modern nénik…remélem én is ilyen leszek!
Lassan indulnom kéne, találkozok Csvel, moderált méretű összeeskűvés,
majd elmondom, de az illetékes talán olvas. Mostanság ilyen
összeesküvös hangulatban vagyok, talán jobb lenne elnémulnom.
Láttam tegnap a Pofonok Földjét. Vmi rém abszurd az a film. Teljesen
szokatlan, de nekem nagyon tetszett, ha az ember vevő az abszurditásra
(marpedig az én olvasóim valószinűleg azok), akkor nézze meg.
Holnap Zebegény, nagyon kiváncsi vagyok, Ren kivül mindenkit rég
láttam. Holnap reggel f10kor megyünk, addig még akad egy két
kvznivalóm, meg E születésnapja, ami egészen viccesnek tűnik, ugyanis a
Nőnél lesz sütögetés és ott lesz egy volt osztálytársam, akit érettségi
óta nem láttam, azaz 3 éve. Valószinűleg fel se fogom ismerni. A Nőnél
meg nem voltam szerintem másfél éve. Ahhoz képest, hogy egy időben
kvázi ott éltem… Érdekesen alakulnak a dolgok.
Amennyiben nem lenne időm este még írni, 5.én jövök, ami asszem egy szerdai nap, de kit érdekel.

Nos, khm, hát ez az este feltunően izé…érdekesre sikeredett. Elöszőr
valóban tragikusan indult minden, egy idő után már csak üvöltve lett
volna kedvem kommunikálni, amit nem akartam, azért mégse, bár mindenki
megérdemelte volna (hittem én).
Na mindegy, egy kellemes adag szesz után viszont egészen érdekes
dimenziókat vett az éjszaka. Abszurdabbnál abszurdabb helyzetek
történtek, egy részét persze én magam generáltam, de a másik ilyen
abszurditás generáló egyértelműen a Színésznő volt, aki kissé ittas
állapotban robbant be a képbe. A Kártyás egy idő után nemes
egyszerűséggel eltünt, majd újra felbukkant, de csak annyi időre, hogy
megint eltünhessen. R kissé érdekeseket kommunikált, E bort ivott, amit
utál. Sikerült rávennünk két őrt, hogy ne zárják be a Vár egyik kapuját
csak a kedvünkért. A Színésznőt lepasszolta vmi impotens pasas, minek
következményében ezt hallgathattuk egész éjszaka. Megjegyezném, két
vadidegen pasas oda jött zsepiért, ők is megkapták a sztorit. Egy
hajléktalan elküldte Volkovot boltba, míg szexuális kalandjainkat
ecseteltük a Batthyányin. Phage drága bepisilhetett a röhögéstől a
vonal túloldalán. Remek mozgás koordinácíós tehetséggel sikerült nem
kitörnöm a nyakamat a vár dimbes dombos buckái között, ahol spontán
jelleggel egy baromi nagy luk tátongott a lábam alatt. Ha már mozgás
koordináció, a Színésznővel melltartót cseréltünk, úgy, hogy egy
ruhadarab se került le rólunk.
Röviden és tömören ennyi a publikus része az estének.
Ahogy végig nézek magamon, arra kell jutnom, hogy mostanság eléggé
hihetetlenül fel vagyok szabadulva. Kettő darab álmom valósult meg egy
év alatt, egyrészt, hogy visszajussak Szíriába, másrészt, hogy
őszintén, belülről hippivé váljak. Nos, asszem maximálisan hippivé
lettem és ól érzem így magamat, azt kell, hogy mondjam. Szóval nyasgem
világ, meg hasonlók, felválalom hibbantságomat, szentfazekak és
famuffok meg ájuldozzanak, ha akarnak.

Jó kis dolog ez a Bailey’s. Diszkrét alapozás az előre láthatóan
katasztrófális esti partyra. Rengeteg ember, sok sok krizis lehetőség,
senki se fog oda érni időben Rt leszámítva… Egyébként kedélyem
drámaian ingadozik mostanság, most épp jó, javulok. Nem részletezem,
nincs kedvem. IRL életem agresszívan tömény, időm nuku, majd a napokban
kiveszek egy szabadnapot, akkor írok, addig is szarjatok a netes
addikcíóra 😉

Mostanság valószinűleg csak azzal tudnám kezdeni a blogjaimat, hogy rég
írtam. Hát valóban. Evezésből kifolyólag kissé széthalt minden
porcikám, szóval a tegnapi napot egy kellemetlen nihil állapotban
töltöttem, ráadásul álmomban kegyetlenül összevesztem boszival, ami
eléggé rányomta bélyegét a hangulatomra. Szóval ilyen mindebajomvan
tipusú nap volt (nekem is van ilyen). Megérkezett Volkov, ami azért
feldobott. E hatékonyan elrángatott táncolni minket a ZPbe, ami nagy
szó, mert alapvetően nem szeressük azt a helyet. Ott volt egy volt
osztálytársam is, akit egy kerek éve nem láttam, igaz, annyira nem
hiányzott, de azért vicces volt a drága. Buborék is beesett egy villám
tánc erejéig, ami határozottan jót tett kedély állapotomnak.
Ma délelött próbáltam kirabolni a bankot, de az idóta nénikéknek hála
ez nem egészen jött össze. Biztos én is szenilis és idegesítő leszek,
de az még odébb van, vagy nem tudom, nem bírtam idegekkel, szóval pénz
nélkül maradtam, ami elég kellemetlen ebben a mai dráguló világban.
Boszival kvztunk egy sort, Rt kicsit kikérdeztem methodology témában,
de őszintén szólva annyira elfáradtam, hogy inkább elmentünk
Volkovostul Madagaszkárt nézni, ami határozottan teccet, főleg Gloria a
hatékony viziló…Nagyon kellemes lelkivilága van a dolognak.
Ma egész nap egy erkölcstelenül rövid tunikában szmbáztam, bár a
megkérdezettek szerint túl hosszú. Na sebaj, ez nem tudom, h jön ide,
csak úgy írogatok a nagyvilágba szokás szerint.
Lassan indulok a Színésznőhöz a Szimplakertbe (hova máshova). Késöbb
még becsatlakozik egy rakat nép. Őrítő ez a pesti élet, komolyan,
bármennyire is imádom, azért asszem én itt lassan de biztosan kinyirnám
magamat, ha hagynák. Péntektől Zebegény, már nagyon várom, csak ki kéne
aludnom magamat addig. Holnap sajnos napközben jjegybeírásokkal
szarakodok, meg tanítani is kéne vmit már (anyagi csőd). Este
hyperbanzáj, ami persze lehet, hogy nem lesz az, minden esetre
összecsődül minden létező népem (jó, nem az összes) és lesz, ami lesz.
Asszem szerda este csücsülök a seggemen.

Kicsit leírhatatlanul fáj mindenem. Kellemes izomláz… Tegnap este már
elég fáradt voltam, de azért boszival még bedobtunk egy Zubrówkát a
Margit szigeten, beszélgettünk egy rakatot, mármint főleg én fostam a
szót, ő meg indőnként hozzászólt (szegény), össze-vissza kovályogtunk a
városban, meg hasonlók. Olyan kis kellemesen, nem nagyon hőfokon égve,
de kell ilyen is…
A tigris eltünt, vhogy nem passzol ide. Bár az ötlet eléggé vicces, valahogy mégse.
Ma jön Volkov, talán így kicsit kevésbé lesz rohangálós az életem, mert
mire eljutunk Zebegénybe már teljesen K.O leszek, ami semmiképpen se
lenne egy jó ötlet.
Nem tom, mostanában nincs rajtam az a nagy blogolhatnék, inkább a
másik blogomra
írogatok mostanság. Meg nem vagyok túlzottan itthon. Olvasnom kéne
mindenféléket, csak felinstalláltam a Warcraft 3at, azt teljesen
belelelkesedtem. Hiányoznak nekem egyesek kicsit, meg talán kicsit
lendületmentes a hangulat mostanság. Bízok Zebegényben, hogy ránk
törjön megint a hippi fíling.
Most beszéltem Volkovval, reális esélye van annak, hogy kiruccanunk
Zlinbe egy diszkrét metál fesztre (amin van Nightwish, hehehe). Egészen
felvillanyozódtam.