Nah. A tegnapi napom már megint ezer évig tartott, annyi dolog történt.
Valahol este 6 körül sürűsödtek be a dolgok, amikor Phage-el (aki
egyébként már dél óta vidított engem Pesten) a Jászai környékén éppen
egy kisebb mélypontból próbáltunk kikeveredni, amikor Zosia csörrent
rám, hogy leszakadt a papucs a lábáról a Nyugatinál és azonnal
csináljak valamit. Phage-et felraktam egy villamosra, ekkor előbukkant
E maga, aki a szívbajt hozta rám, de kedvesen fel tudott ajánlani egy
pár cipőt Zosianak. Miközben az életmentő cipőre vártunk,
visszaviharzott Phage, aki lányos zavarában rossz irányba szállt fel a
villamosra és egyébként se volt annyi kedve elmenni, most, hogy így
jobban belegondol. Össznépileg felrontottunk Ehez Szívek Szállódáját
nézni. Állítom, hogy az Őrült Nők ketrece semmi ahhoz képest, amit ott
le tudtunk vágni. Az ember mindig azt hiszi, hogy Almodóvar teljesen
abszurd életképeket kreál filmjeibe, hááát, ebben nem vagyok annyira
biztos.
Itt most próbájatok elképzelni egy üres lakást tele 4 darab nővel, aki
mind nagyon mond valamit, aminek többnyire semmi köze ahhoz, amit a
többiek mondanak. A nőket szövevényes érzelmi szálak és krizisek fűzik
egymáshoz, s egy sorozatot néznek, melyet kettő imád, kettő meg nem is
ismer, de szüntelen fikáz. Zosia mély dekoltázst igényelt tőlünk,
romantikus utazáshoz, nagy nehezen meggyőztük, hogy egy sima melltartó
bőven megteszi. Megcsodáltuk frissen vásárolt Intimissimi bugyiját,
melyen elég bizárr helyen van egy lyukk. Eközben Phage-el próbáltuk
feldolgozni előbbi mélypontunkat s próbáltam rendezni Evel kicsit zűrös
viszonyunkat. E szerencsétlen szüntelen köhögött. Egy idő után beállt
az a feletébb abszurd helyzet, hogy mire sikerült kibékülnöm az egyik
nővel, addigra biztosan összezörrentem egy másikkal.
Késöbb kikötöttünk ZPnél, ahol a sor láttán megfutamodva lepasszoltunk
Zosiat kettő darab fiatalkorú fiúkának, majd hármasban kaja után
caplattunk. Fél10kor Phage-et is felraktuk egy buszra Veszprém felé,
elég érdekes lelki és érzelmi állapotban. Evel belebotlottunk a
Kártyásba és egész klikkjébe. Szingapúri sztyúárdesz által elbűvölve
követtünk őket a világ végére, konkrétan a Copacabanába, ami kellemes,
sznob és tök üres volt. Innen a nép tova ment isten tudja hova, én meg
utolértem buborékot a Sarkban. Addigra már annyi lefárasztott az
állandó őrült női társaság, hogy a Sarkba esve, amikor a nagyon
valószínűleg leszbikus pultosnő leédesemezett és szóba elegyedett
velem, már sikítozni se volt erőm. Emelett Volkovtól kértem
lelkisegélyt az éjszaka közepén, aki volt olyan aranyos és felhívott
Pécsről és lelket öntött belém.
Buborékkal spontán felindulásból sétálni kezdtünk, eredetileg hazafelé,
de valahogy elragadott minket a beszélgetés és nem nagyon érdekelt
minket a hideg és a hajnali óra, életem egyik legőszintébb
beszélgetésébe fulladtunk. Erről most hirtelen nem is tudok többet
írni, mert még nem egészen dolgoztam fel a történteket, lényeg, hogy
nem is emléxem, mikor nyílt meg nekem ennyire valaki és mikor láttam
utoljára egy ennyire őszinte embert. Meghatódtam, csak a nap korábbi
eseményei már eléggé lestrapáltak érzelmileg, így valószínű, hogy csak
napok múlva fog bennem az egész lecsapódni.
Mélyérzelmi traccsunkat időnként megszakították az alvó Rózsadomb
abszurd életképei, pl egy erősen benyomott nőci, aki elviharzott
mellettünk hajnali 4kor és szemlátomást nagyon szenvedett, hogy
egyenesen menjen (nem nagyon sikerült neki). Buborékkal voltunk olyan
rosszindulatúak, hogy röhögőgörcsöt kapjunk szegény csajon,
mentségünkre legyen mondva, hangoztattuk sürűn, hogy mi is szoktunk
ilyen állapotban közlekedni. Kicsit késöbb egy életunt biciklifutár
rotyogott el elöttünk minimális sebességgel, váltója egyfolytábban
kattogott, ő meg csak tekert apatikusan hegynek fölfelé és nem zavarta,
hogy alig halad.
Vmikor f6-6 körül ágyba is kerültem, most meg itt ülök, szokásos bamba
tekintetemmel, azon tanakodok, hogy mégis csak vizitúrázok vasárnaptól,
tenni is kéne vmi az ügy érdekében. Ennek örömére hát elmegyek
Panzerral kvzni, akit a tegnapi spontán nőuralom miatt kénytelen voltam
lemondani.

Amióta megjöttem kb századszorra hallgatom az Ever Dreamet, ami a világ
legjobb száma momentán. Koncerten nagyon durván kijött az egésznek a
fílingje. Éjfélkor egy mező közepén, 10ezres tömeg, Tarja Turunnen és
egy baszott nagy katarzis. Már elnézést, de erre nincs jobb szó és most
se üti meg a szintet. Komolyan mondom, a nyelvet famuffoknak találták
ki, vagy mi a…? Érzéseim nagy részét nem tudom leírni. Nemv agyok
szabvány ember, a fenébe. Hulla fáradt vagyok, képtelen vagyok írni…
Holnap jön Phage drága egy pár órára, kiváncsi vagyok egy bizonyos reakcióra.
Nagyon vicces ez a nyaram. De jövő nyárig nem lesz túl sok időm
katarzis rohamokat kapni, max őrületet és kv mérgezést. Kispesten
fogunk tanítani (wekerle telep, Deak Ferenc gimi), Máriaremetén
dolgozok, Ajtósi és Múzeum körút pedig egyetem. S akkor Pécset még nem
is említettem…mayhem.

Na, megjöttem. A statisztikáról annyit, hogy a freeblog adatai alapján
visszamenőleg betápláltam a rengeteg látogatót (január óta majdnem 4000
nép!! gondolom ismétlődnek, de azért nem rossz :)), szóval így most már
vmi realitás alapja is van a dolognak. Magamat meg letiltottam, szóval
sablonváltáskor nem fog egy nap alatt 150et nőni a cucc 🙂
Na, kérem szépen, visszacsöppentem a pesti lájfba. Naívan elmentem
tanítani, erre kikötöttem a szimpla kiskertben, ami egy remek helyszín
a tanításhoz. Asszem ez volt életem első olyan órája, amire büszke is
voltam. Miután tanítványom távozott, kiszurtam egyik kedvenc
csoporttársamat, aki meglepő mód a nyakamba borult, aminek nagyon
örültem, az a tipikus kellemes meglepetés kategoria. Ezek után a
Kártyással találkoztam és szingapuri exbarátnőjével, aki egy
határozottan aranyos jelenség. Megittunk egy fröccsöt ls most itthon
ülök, várom, hogy buborék manifesztálódjon.
A lábam jelentem teljesesn zöld és lila, hyper szexi, mit ne mondjak.
Egyik lábamon véraláfutás, másikon zöld duzzanatok, pont úgy festek,
mint aki 3 napot sátorzott egy tehénlegelő közepén Csehország mélyén
egy metál fesztivál alkalmából. A vicc az egészben az, hogy eme
fantasztikus sérüléseket utolsó nap, azaz tegnap szereztem vmelyik
átszállás alatt, miközben vasúti sineken bukdácsoltam egy hátizsák,
rengeteg májkrém és egy hálózsák társaságában. Akkorát puffantam, jó
volt nézni. A Színésznő fog jót röhögni, aki PePszi tanulás alatt
attrakcióként mutogatta ellilult-zöldül, stb lábát. Sikerült a molón
egy korhadt léc segítségével bezuhannia a Dunába. Ezek után kb 1
hónapon keresztül ez volt az egyik visszatérő témánk. Annyira talán nem
izgi, de feletébb poén.
Így 3 kvn és egy nagy fröccsön túl már egész sok dolog feletébb vicces.
Na de nézzük Csehországot. Jó grafománként irogattam rengeteget az
úton, csak most lusta vagyok elmászni az utinaplómért, szóval
hasraütésszerűen megosztom veletek, ami eszembe jut.
Lényeg, ami lényeg, Masters of Rockra mentünk, ami helyileg Vizoviceban
van, ami egy isten háta mögötti falu, a vasuti sineknek konkrétan ott
van végük. Brnoig volt jegyünk, reggel 6kor indultunk, 10re már ott is
voltunk. Kis érdeklődés után sikerült megtudnunk, hogy 3 átszállással s
3h30 vonatozással tudjuk megközelíteni Vizovicet. Délután 3ra már ott
is voltunk, volt pár vonat, amire már nem fértünk föl. Ahogy
közeledtünk a helyszínhez, úgy sürüsödtek a
gót-rokker-dark-részeg-whatever népek s persze fokozódott a hangulat
is. Az odafele út fénypontja az utolsó szakasz volt,
Otrokovice-Vizovice közt (ha ez bárkinek is mond bármit is). Itt már
egy ilyen inter-pici tipusú szerelvényen utaztunk, ami ugyebár inkább
hasonlít egy HÉVre, mint egy vonatra. Képzeljétek el, amikor a
kelleténél tizszer annyian vannak egy ilyen árgányon, mindenki talpig
szögben és bőrben, nyakában a sátorral, hálózsákkal és vérében rengeteg
piával (Csehországban nem véletlenül olcsó a sőr…). Ülőhelyünk persze
nuku, Volkovval hát álltunk az egész úton (kb egy óra). Volt ott
minden. A nemdohányzó szerelvény egy emberként pőfékelte az olcsó
mahorkát (vettem is fantasztikus, Sparta névre hallgató rémcigit a
gyűjteményembe), énekelte az ismertebb, hamisabbnál hamisabb metál
indulokat és vedelte a szeszt. Mindezt tűző napon, délután 3kor. Egy
percig elgondolkodtam, hogy talán nem vagyok normális, hogy én mikre
válalkoztam, de Volkov örök nyugalma elhessegette negatív
gondolataimat, a csehek érdeklödő kedvessége meg feloldott engem is
(adták belém az ingyen sört és jagert). A vonat kertvárosokon zötyögött
át és kb minden bokorban megállt. Időnként konszolidált, dolgozó
emberek is fel akartak szálni, párjuk a vonat láttán eltántordtak az
ötlettől, mások merészen felszálltak. Így történt ez egy nagyon szürke
burokrata, öltönyös, aktatáskás ötvenes pasassal is, aki felszállt, vki
kezébe nyomott egy sört, ami jóízűen meghúzott a nép legnagyobb
örömére, meg lett tapsolva és szorítottak neki egy kis helyett a
vészfék és a budi között. Egy idő után megjelent a kalauz, egy 20
dekás, középkorú domina, aki fél perc alatt rendett rakott a vonaton,
szigorúan ráüvöltött mindenkire, hogy azonnal oltsák el a cigiket.
Érdekes volt 2 méter magas viking harcosokat látni megjuhászkodni egy
másodperc alatt. Szóval ez volt az odaút.

ott fönt a jjobb felső sarokban van egy új tipusú számláló. Ha esetleg
vki adna egy tippet, hogy hogyan a túróban pakoljam át a jobb alsó
oszlopba, nagyon hálás lennék. Egyébként vmi sablon váltás várható,
szóval annyira nem fontos, csak itthon kéne lennem egy egész napot egy
huzamban pizsamában és életundorral, akkor szokásom bütykölnöm a blogot.
Ja és hallgassátok Nightwishtől az EverDreamet, a világ legszebb száma!

Na ilyet is utoljára múlt év szigetkor csináltam… Kicsit besürűsödött
minden. Mesélnivalóm töményen sok van, de meglepő mód, most nem lesz rá
időm, mert 6kor tanítok (semmi kedvem, de kell a pénz) és asszem gyalog
megyek.
Annyit szeretnék még itten mondani, mivel úgyis rengeteget fogok írni,
ezért inkább darabolom a dolgokat, hogy Veszprémi kiruccanásom végül
nem egy fél napra, hanem hosszabbra sikerült, azaz sikerült lekésnem
egy vonatot (21 évesen ez szép teljesítmény, mondjuk Freud asszem sokat
mosolyogna eme akciómon). Életem egyik legvicessebb estéje volt asszem,
Phage drága kicsit, huhu, na jó, nem adjuk ki a többieket, lényeg, hogy
időnként azon gondolkodtam, hogy fel fog a robbani alattam egy
puskaporos hordó, vagy sem. Ezzel együtt remekül szórakoztam és
teljesen jól felépültem pesti krizisemből, bár kicsit álomkóros lettem
a kevés alávstól és a rengeteg vonatozástól. Ezzennel most itt
félbeszakítom magamat, lassan elindulok, elvileg másfél óra múlva
leszek itthon, de franc tudja, kivel futok össze, illetve, hogy mi
történik, vettem egy új Virginia Woolfot, The Years (pontosabban
anyukám drága vette nekem), szóval lehet, hogy abba fulladok. Vagy fene
se tudja. Ezt most jól megaszondtam 🙂

Rohanok. Kicsit mérgezett egér üzemmód again. Bele a Délibe, onnan meg
Veszprémbe, Phage-et látogatni, meg kicsit elmenekülni a csúnya pesti
kavarok elöl. Tegnap fantasztikus női intuicióm felfedett elöttem egy
nagyon lehetséges és mellesleg vérlázító eksönt, ami még pár órán belül
be is igazolódott (bár ne tette volna). Kasszandra az anyád. Kicsit
gondolkodtam, hogy most elájuljak magamtól, hogy jáj de fászá vagyok én
tulajjdonképpen, mert ez igaz is, vagy inkább az eseményektől ájuljjak
el. Ezútobbi történt. Tegnap éjszakám kicsit zaklatottra sikeredett
ennek hála és még mos tis tart bennem az az állapot, hogy csak kerüljön
elém egy bizonyos, egyébként számomra normál időkben nagyon kedves
ember és egy asszem kiterekem a nyakát.
Veszprémbe jó lenne, ha be tudnám fogni a pofámat és nem erről szólna
egész ottlétem (azaz fél nap), hanem kicsit agymosást tudnék véghez
vinni.
Egyébként az esőt és az éjszakai agybajt leszámítva nagyon kis fasza
nap volt tegnap, mozikkal megspékelve. A 8 nő egyértelmű, hogy még
mindig fantasztikus, Catherine Deneuve sálálái, illetve egyébként
mozzanatok még mindig nagyon megérik a pénzüket. Az “Anyám a nőket
szereti” meg kifejezetten üdítő és kellemes egy valami, buborékkal
nagyon jó hangulatba keveredtünk tőle.
Most rohanok, mert  a végén elkések, pedig még Brnoba is kéne
vennem jegyet (áááá, nincs itt semmi orbitális káosz, dehogy. vhogy
nekem mindig el kell egy idő után utaznom, mert amikor tudom, hogy
napokon belül elutazok, hagyom, hogy elhatalmasodjanak a dolgok,
mondván, ugyis elmegyek, mindegy…hülye nő vagyok, tudom).

Hát egy icipicit átbeszélgettem az éjszakát buborékkal, ami nayon
jólesett és tök jó volt és minden, csak most egy pöttyet álmos vagyok.
lemondtma a tanítást, ami csúnya dolog tőlem, főleg, hogy ez a
lelkesebbik tanítványom és pénzem is kevés, de hát ez van, ilyen fos
időben, ilyen álmosan egyszerűen semmi kedvem nem volt elvonszolódni
tanítani. Kövezzenek meg.
Az elkövetkezendő napokat vonatozással fogom tölteni. Holnap pl megyek
Phage-hez Veszprémbe, este jövök. Pénteken megyünk Volkovval Brnoba,
onnan meg Vizoviceba, aztán hétfőn haza. A kettő között lesze egy metal
feszt, de én ezt még nem egészen hiszem el, mint ahogy azt sem, hogy
megint Nightwish koncerten leszek, mert kicsit távolinak és
megközelíthetetlennek tűnik ez az egész, lévén nincs feszt jegyünk, sőt
vonatjegyet is ma kéne vadásznom.
Hamarosan megyek anyukámmal ágyat nézni, mert a jelenlegi egészen
kellemetlenül puha, amitől abszurd módon megfájdul az ember háta, ami
azért nem igazán jó, főleg, ha ilyen álomszuszékról van szó, mint én
(bár bevallom, nem túl sokat érintkeztem ággyal mostanság). Ha
ágyprodzsektet sikerül letudni, akkor jöhet a 8 nő buborékkal, majd ey
villám Extra Csvel, mielött szétszélednénk bele a nagyvilágba júlis
végéig.Utána vissza moziba buborékkal, majd reményeim szerint haza,
mert Veszprémbe korán megy a vonat.
Szóval kedves olvasók, ne haragudjatok rám, élek itten dögivel, azt
nincs időm vagy hangulatom ide írogatni, max éjszaka (mert a
bioritmusom felfordult, miért is ne), akkor viszont többnyire riszálom
úgyis úgyis vhol (madagaszkár).
Boszi legyalogolt a radarokról, nem esik jól, de már megszoktam, majd
elmúlik. Már így is kezdek túl sok emberhez kötödni hevesen érzelmileg
(vagy mi), szóval kisnyúl. Tegnap meglettek a Zebegényi képek, amik
elég jók egyébként, csak talán kicsit keserűség öntött el, ahogy végig
néztem rajtuk. Komplex krizisek szövik össze az EBEt épp, ami egyébként
nem új s még csak nem is drámai, max egy kicsit kontrasztos, ahhoz
képest, hogy Zebegényben mekkora volt az összhang.
Lelkivilágom egy picit megtépázott, egy bizonyos ember közelségét
rosszul viseli, ráadásul tegnap megnéztünk vmi filmet, Palindrómok,
hátizé, na, nem lettünk tőle túl jól. Szóval naaagyon rám fér a 8 nő.
Ezzel együtt egyébként kellemes katarktikus éjszakákban van részem
buboréknak hála, szóval nincs semmi baj.
Ennek örömére lezuhanyoznék. Ja és leadtam végre az indexemet, szóval
most legálisan el vagyok engedve nyárra. Lálálá. Most belém nyilalt,
hogy mennyire szükségem van arra, hogy Csvel pletykáljak egy sort 🙂

Hát nem éppen aludtam sokat mostanság. Bátyám villám látogatása után
Volkov tett egy villám látogatást. Ebből kifolyólag a kanapén aludtam,
amiről hajnalban lezuhantam, hiába próbáltam álmombéli hajfürtökbe
kapaszkodni. Ugyan csak ebből kifolyólag egyrészt hülyére zabáltam
magamat minden földi jóval, másrészt bepezsgőztem kellemesen. Este Le
Biskuitre indultunk a Tűzraktárba, ami jó hely, csak már megint velünk
volt buborék negatív ismerőse, ami frusztráló volt. Egy idő után, de
vitte magával buborékot, ami azért mégsem állapot. Végül ZPben
kötöttünk, megint, de maradtunk tovább s izgalmas eufórikus állapotban
törtünk ki Volkovval és főleg buborékkal. Hajnal 4re már haza is
támolyogtam.
Az az igazság, hogy hulla fáradt vagyok s rengeteg dolgot kéne elintéznem, de kedvem kb nulla hozzá…

Egészen furcsa. Akkora kupi van a szobámban, hogy nem is tudjjam, hol
kezdjem a rendrakást, ezért inkább blogolok. Logikus lépés, nem?
Egyébként takarítás és nyúl biznisz összefolynak, ma van bátyám 30.
születésnapja, ezért meglepetésszerűen hazahozza a barátnője fél napra.
Szóval nagy családi banzáj készülődik, az ajandék meg 30 darab
különböző nyúl, mert, mert.
Na mindegy, nem erről akartam írni. hanem arról, hogy tiszta hülye
vagyok. Tegnap este egy röpke néhány órára sikerült úgy éreznem
magamat, mint gimiben, amikor én voltam a persona non grata, a fekete
bárány,a  nem trendy, a ciki.  Buborék egyik kapcsolttagja
egy fiatalka lányzó volt, aki pontosan azokat a hullámokat gerjesztette
felém, amelyeket gimiben éveken keresztül kaptam, alaptalan
roszindulat. Persze szerencsétlen lány valószinűleg végig se gondolta,
csak bennem előrobbantotta a régi szép idők emlékét s balszerencséjére
az egész összekapcsolódott bennem. Megint én voltam a béna, a merengős,
akiről mindenki tudja, hogy nem buta, de valamiért mégse lehet vele
beszélni, mert nem elég könnyed, mert folyton elvont dolgokról
gondolkozik. Hiába voltak teljesen átlagos adottságaim, valahogy a fáma
hatására nem jöhettem szóba mint nő, aztán egy idő után önbeteljesítő
vallomásként már én se éreztem annak magamat. Egyedül voltam. Valahogy
ez mind rám tört tegnap a ZPbe, illetve nem is rám tört, hanem pontosan
úgy éreztem magamat, mint akkor, alsóbbrendűnek, abszolút nem menőnek
és végtelenül magányosnak.
Aztán hirtelen eszembe jutott, hogy hoppá, én egy 21 éves boldog hippi
vagyok és tulajdonképpen bármikor hatástalanítok bárkit, ha éppen arról
van szó, csak többnyire nincs hozzá kedvem, mert minek az nekem, kihalt
már belőlem a vérszomj. Eszembe jutott, hogy van rengeteg fantasztikus
barátom, hogy igenis menő csajnak minösülnék, ha ez még érdekelne, hogy
vérbeli hippi lettem és sokan szeretnek.  Ekkor úgy döntöttem,
elhagyom ezt a negatív karmával felszerelt helyet vagy társaságot vagy
legalábbis estét. Kicsit felnőttem asszem.

Heh, vicces. 3 nap alatt másodszorra futok össze tök véletlenül boszival… Pest kicsi.
Naphosszat takarítottam, illetve takarítást szimuláltam, jól esett.
Abban a naív hitben indultam itthonról, hogy elmegyek egy gyorsat
Szimplázni, azt csá, erre richtig kikötöttem a ZPben Evel, buborékkal
és pár kapcsolt taggal. Egy idő után elmenekültem a helyről, Blahánál
meglátogattam kedvenc unokatesómat, nagy rokker arc. Laza 2 órát ott
ragadtam, biztosítottam arról, hogy még mindig fekte bárány vagyok és
megbizonyosodtam arról, hogy még ő is az. Aztán itt ülök, kb elalszom,
de hát izé. Bővebben holnap.