na, fantasztikus, komfort érzésem hatalmasat nőtt, most, hogy sikerült
kidugitanom a fülemet vmi olasz eukaliptusz olajos bizgerével, szóval
újra hallok. ez mennyei gyönyörrel tölt el. De komolyan. Leírhatatlan.
Na jó, nem untatom a népetitten ilyen baromságokkal 🙂

Kezdem unni ezt a kurva sablont…a végén majd ilyen minimalista hülyeséget kreálok belőle.
Itt tespedek Pécsett, háttérben épp blaszfém South Park megy, elég
szórakoztató, csak sajnos ma reggel arra ébredtem, hogy be van dugulva
az egyik fülem,ami feletébb idegesítő, főleg, hogy így nulla átmenet,
vagy bármi, viszont nem hallok, szóval hurrá, tök jó.
Egyébként lenyügöző, hogy h3kor keltem ki az ágyból, igaz mondjuk ágyba
kaptam reggelit meg kvt, meg hasonlók, de azért mégis, tespedés a
köbön…

Tegnap a vonatúton sikerült beszélnem egy rakat emberrel, többek között
Phage-el, akivel minden visszaállt a normál kerékvágásba, ami nagyon
várható volt és azért így mégis csak kellemesebb.

Most már csak egy hülye patikát kell szerválnom (vasárnap, Pécsett!!)
és vmi fülzsíroldó szart és totális eufóriában törhetek ki.

Feletébb izgalmas, a sablonom időnként elkezd furcsa dolgokat
produkálni… Mindenkit megkérnék, aki ehhez ért (márpedig tudom, h van
köztetek olyan, aki ért hozzá), legyen oly kedves, és mondja meg nekem,
hogy hol mit kell átállítanom, hogy a linkjeim ne a turóban legyenek
lent, illetve a cím után ne legyen egy nagy fekete csík fügölegesen…
Előre is köszönöm!

Na, szebb már az életem egy fokkal. Elült a vihar bennem.
3 napa meggylevesen élek, ez jót tesz (nem tudom megmagyarázni miért,
de határozottan jó hatással van rám). Emellett bátyámmal mozizgatok, az
is jó. Láttuk még buborékostúl (aki időközben Zalaszentgrótra számüzte
magát 10 napra) a “My Summer of Love”-ot, határozottan jó, ajánlom
mindenkinek, lehet, hogy kicsit sokkolva lesz, de megéri.  Én
maximálisan átéreztem a film mozzanatait, talán van igazság a
dologban… Nem akarom kifejteni, tessék moziba járni, vagy ajánlót
olvasni, lényeg, hogy egy nyáron két csaj jóba lesz és kellemesen
megőrülnek. Illetve nem is annyira kellemesen. Aki véletlenül ismerni
Peter Jacksontól a Heavenly Creaturest (Mennyei Teremtmények), akkor
ismeri a műfajt, igaz útobbi film sokkal sokkolóbb és durvább, azután
és is masszívan lelkibeteg voltam napokig.
A másik film a Megváltó Szex volt (Sexo por Compasión), egy teljesen
abszurd, kicsit hosszú, de alapvetően nagyon kellemes spanyol film.

Gyilkos hangulatom moziban és alvásban oldódik. Tegnap beszéltem
Phage-el, hirtelen felindulásból felhívtam (mondtam én, hogy nem vagyok
haragtartó). Ámen. Több szót erről nem fogok ejteni. Mint ahogy arról
sem, hogy sehogy se sikerül megoldanom E és buborék közt huzódó abszurd
pitiáner krizist, minek köszönhetően lassan két hete nem állnak szóba
egymással (velem viszont igen, ami nem mindig jó, főleg, ha üzennek
egymásnak, vagy egymást szapulják nekem). Szóval asszem elegem van a
nőkből, így, röviden és tömören. Ennek örömére megyek lassan Pécsre
Volkovhoz, szokásos menedékjogommal élek és asszem ez nekem nagyon jót
fog tenni.

Eltünt a füzetem, amiből vizitúárról feljőve egy csomó dolgot leírtam.
Utálom, ha irományaim tünnek el. Nem is szoktak annyira jelzem, szóval
tuti megkerülnek majd, csak nem tudom mikor. Ha már itt tartunk,
Ardinnal (ővé a tenuki blog, olvassátok, okos dolgok vannak rajta) a
másik blogomat vitattuk (a szolid dekadenciát, olvassátok azt is,
vélemény éhes vagyok), miszerint ő mindig lehangolódik az
irományaimtól. Általános tendencia évek óta, hogy szomorúnak és
lehangolónak itéltetnek az irományaim… Ezzel többnyire egyet kell
értenem, egyrészt azért mert én mindig is terápiásan írtam, magyarul
kiírom magamból a szart, másrészt meg azért mert a szomorúságot én
esztétikailag szépnek tartom és mivel szeretek általam szépnek ítélt
dolgokat kiadni a kezemből, lehet, hogy itt van a baj. Ezzel együtt,
innen mindenki tudhatja (egyesek élőben is tudják), hogy egy abszolút
életvidám ember vagyok. Szóval minimum furcsa, hogy ilyen búvalbaszott
dolgokat írok. Vagy talán pont azért tudok ilyen vidám lenni, mert
megvan bennem az a mélység, tudom értékelni a legapróbb baromságot,
mert pontosan jól tudom, milyen szar is lehetne minden, ha olyan lenne
a felfogásom. Na de mindegy, önseggnyalás off.

El vagyok kurvulva testileg. Mondhatnám elhíztam, vagy eltunyultam.
Valahogy vizsgaidőszak óta nem sikerült visszanyernem versenyformámat,
mert össze-vissza zabálok mindent, pont akkor , amikor nem kéne. Szóval
most tőlem szokatlan wellness elhatározásokat hoztam, miszerint nem
eszek semmit este 9 után, nem nasolok egy rakás fölösleges szart, mert
unatkozom és nem iszok több colat, se traubit, se semmi lónyálat (iszok
helyette inkább fröccsöt). Na, ámen, így legyen.

Nagyon remélem, hogy lesz hűtés a szaros ICn, különben csúnyákat fogok
mondani, illetve csúnyán fogok kinézni. Apropó, mindenki legnagyob
örömére a hátam úgy le volt égve az elmúlt napokban, hogy melltartó
nélkül voltam kénytelen lófrálni. Feminizmus rulz. Vagy mi a szar.

Pest üres, már biztos mondtam. Ma a legüresebb. Nem emléxem mikor volt
utoljára olyan, hogy a feletébb kiterjedt ismeretségi körömből szinte
senki sincs itt. Talán a Kártyás (aki legnagyobb meglepetésemre
életében elöszőr kommentelt ide pár bejegyzéssel lejjebb), de ő most
valahogy messze van az érzelmi epicentrumomtól és túl meleg van ahhoz,
hogy …nem is tudom. Hamarosan indul úgyis a vonatom, majd ha
megjöttem, akkor találkozok, kivel jól esik.

Bátyámmal tegnap könyvekről  beszélgettünk, olvasni kéne, de jó
sokat. Csak valamiért (vagy a betűméret, vagy a fényhiány, vagy pavlovi
reflex, vagy minden egyszerre) nem tudok halladni ezzel a hülye
Maugham-mel sem, pedig élvezem. Ezek után, hogy a fenébe olvassam el a
József és Testvéreit, ami bátyám személyes “Himalaya of Literature”-je
és qva hosszú? Arról már nem is beszélve, hogy a Bűn és Bűnhődést
illetve a Karamazov Fivéreket is tukmálják már rám jogosan ezer éve.
Ehhez nekem emigrálnom kéne, vagy minimum egy globalizált áramszünetet
kreálnom 2 hónapra…

Ja és ha vkit érdekel, akkor elárulom, h a tanítással kapcsolatos
problémáim (miszerint vmi harmadik csaj becsatlakozott a két fős
tangyakunkba) megoldodtak, ámen. Erről jut eszembe, boszit lassan egy
hónapja nem láttam, ez furcsa, de annyira őszintén szólva nem ráz meg,
túl kaotikus az életünk.

Na jó, én elmentem zuhanyzani, meg lehet rohadni a melegtől a szobámban, menekülök!

Pocsékul érzem magamat és nem akarom kifejteni, hogy miért. Kéne vki,
aki itt van, aki elrángatna valahova, akivel be lehetne rúgni, aki nem
mondana semmit, nem akarna semmit se megoldani, sőt, lecsapna, ha
bármit is akarnék tőle kérdezni, egyszerűen csak elterelné a
figyelmemet. Tulajdonképpen van is egy ilyen ember és ő buborék, csak
ki tudja, hogy rám ér-e.
Vizitúráról elöbb jöttem fel, jól látjátok. Most köntörfalazhatnék, meg
szépíthetném a dolgokat, de azért jöttem fel, mert sikítófrászt kaptam
Phage-től és nem voltam hajlandó tovább elfojtani a dűhömet. Életemben
elöször szapulok valalkit név szerint a blogomon, azaz, nem szapulom,
csak tényközlök, hogy agybajt kaptam tőle. Attól még simán lehet, hogy
a hiba az én készülékemben van.
Emellett persze a körülmények is pöttyet fárasztóak voltak, de ez még
annyira nem volt drámai (bár az ezredik szúnyogcsípésnél és a hetedik
májkrém konzerv után már erősen gondolkodtam, hogy miért is jó nekem ez
az egész). Ugyan csak kellemetlen volt, hogy a társaság (mely annyira
nincs összeszokva, sőt egyáltalán nincs) kezdett nagyon szétesni, az
ellentétek és a szimpátiák szembetünőek lettek és persze, hogy ez kihat
mindenkinek a kedvére. Maradhattam volna, mert tudtam volna kezelni a
helyzeteket, ha más nem, akkor kicsit kikelek magamból (mint ahogy az
meg is történt), de alapvetően nem azért mentem, hogy emberekkel
üvöltözzek, főleg nem a Phage-el, akivel elvileg euforikusan jóba
vagyok. Mondjuk üvöltözni azért sikerült egy moderáltat, ami bevallom,
hihetetlen jól esett. Anyway. Ez a nyár hihetetlen rövid, ahhoz képest,
hogy milyen hosszú lesz a következő év. Nem szeretnék tehát olyan
dolgokat csinálni, amikhez annyira nincs kedvem. Hiába élem túl, inkább
eljöttem az én kedves Pestemre.
Tegnap éjfélkor találkoztam buborékkal, akivel egy röpke 2 órát
élménybeszámoló címszó alatt átabszurdkodtunk egy szökőkút
segítségével. Szeretem ezt a várost, főleg éjszaka. Meg buborékot is
nagyon szeretem és ha már itt tartunk, megjegyezném, hogy soha többet
nem fogok innen kicenzúrázni olyan dolgokat, amiket nem akarok. Azon az
ominózus estén, amikor sok ouzo és sok fröccs volt, akkor buborék
társaságában voltam, meg Rel, aki egy idő után elment és kettesben
maradtunk. Buborék Shakespeare-ket szavalt és szó, mi szó, pöttyet be
volt csípve. Na. Eztet akkor nem írtam le, mert nem akartam kedélyeket
borzolni, de nem fogok itten ködösítési akciókba fulladni, senki
kedvéért. Ami nincs ezen a blogon, az az, amit egy zsúfolt kocsmában
nem mondanék el.
Egyébként meg a rohadt Linktár el van tolódva, csak tudnám miééééért.
Akinek van tippje, segítsen, én most ünnepélyesen lehúzom magamat a
budin és vmi aktív punnyadást produkálok.
Egyébként vizitúrázni jó. Csak meg kell válogatni, hogy kivel.

Ja, álmomban az exgrafikus exjével (kit nagyon sokági utáltam)
beszélgettem, fél percenként másképp nézett ki álmomban. Meg sikerült
felgyújjtanom magamat egy elromlott öngyújtóval. A suliban voltunk
megint, csak tudnám mire föl. Szürke volt az ég és a 26os busz ment el
mellettünk bajjóslóan. Ezt az idióta álmot.

Na, hát ez érdekes lesz, mást nem nagyon tudok mondani. Ma reggel
6:40kor egy smsre ébredtem, hogy hozzunk kenyeret. Onnantól kezdve 3
különböző problémával kerestek meg, miközben szerettem volna kialudni
magamat. Ez persze nem jött össze. Ennek következményeként (meg
egyébként is), pöttyet ideges vagyok, amire mindig van partner itthon,
de ezt hagyjuk. Na mindegy, sülnek a fasirtok, ittam kvt, délután 2re
már teljesen más világszemléletem lesz (főleg ha esik az eső). Imádok
zaklatottan és kialvatlanul elindulni egy hét távollétre…

Bár nem szokásom se kül se belpolitikával és eseményekkel foglalkozni,
megjegyezném, hogy a rohadt életbe már ezzel a világgal, hogy az ember
már sehol sincs se biztonságban, se békében, mert spontán jelleggel fel
talál robbani. Nem megyek bele, mert marha késő van, de ha a
Közel-Keleten történik valami, arra közismerten marha érzékeny vagyok,
de amikor konkrétan Egyiptomban azt a hotelt robbantják fel, amelyikben
én néhány éve megszálltam, akkor az ember határozottan elgondolkodik.
Ez nekem mindig is szívügyem volt, de így, hogy Sharm-el Sheikh nem egy
ismeretlen pont a térképen, az ominózus hotel meg nem csak egy a
rengeteg közül, kicsit furcsábban érintik az ilyen hírek az embert.
Hónapok óta nem nézek tvt, nem olvasok újságot, nem hallgatok rádiót,
pont azért, hogy alkalmam se legyen felhúzni magamat a pitiáner
politikai belügyeken. De most ezerszer szívesebben húznám fel magamat a
siralmas politikai színtéren, mert itthon legalább nem hal bele senki.
A Közel Keleten meg masszív őrület folyik, fő a változatosság. Úgy
érzem, a légkör már megint az én pro-arab érzéseim ellen dolgozik.
Mégis csak jó lesz nekem ez a vizitúra, távol minden kommunikációs
csatornától. Strucc politika, tudom, de nincs más.

Na aszongya hogy. Sikerült bepakolnom. Vagy nagyon itt felejtek egy
rakat hú de fontos dolgot, vagy nagyon szakképzett utazó vagyok, vagy
nem tudom, minden esetre nincs lenyügözően sok cuccom. Kb 40 perc
gondolkodás után sikerült felaplikálnom a csajkát és a hálózsákot a
hátizsákra, de sikerült és ez a lényeg.
Már megint szellőssen irogattam ide, most egy hétig egyenesen nem is
leszek (30 jövünk föl, bár lehet, hogy elöbb is, ez mindenféléktől
függ). De augusztusban stabilan pesten szándékozok maradni, szóval úrja
beindul az ipar (ha már van szép új véres dizájnom).
Az elmúlt napokban bevallom lassan már azt sem tudom, hogy mi történt,
össznői pánkáosz folytatódott stabilan, minek következményében tegnap
este úgy döntöttem, megiszok hirtelen felindulásból egy nagy fröccsöt,
majd még egyet, majd még egyet, majd egy kis ouzot és még egy kis
ouzot. Khm. Hát érdekes egy kombináció, szó se róla. Még tiszta
szerencse, hogy technikai okok miatt nem tudtam folytatni az ivást (vmi
történt a környezetemben, asszem lényegtelen, hogy mi), mert különben
egészen legendás berugás lett volna belőle. Minden esetre hangulatom
sokkal jobb lett tőle, azóta is, csak fizikailag kissé lestrapált ez az
egész, mivel, hogy már megint hajnalok hajnalán kerültem ágyba.
Nem mondom, volt pár abszurd mozzanata az estének, mint pl. amikor
közismert ateista létemre levágtam egy nagyon meggyöző,10 perces
beszédet arról, hogy Isten bennünk van és szeret minket. Retorika rulz.
Összeakadtam vmi szimpatikus emberrel, akivel hosszú órákon keresztül
eljátszottuk, hogy utáljuk egymást, minek alapja csak az az egy mondat
volt bemutatkozáskor, hogy utálja a bölcsészeket. Bölcsészeket ne
fikázza senki, főleg akkor ne, amikor elötte már másfél napja gyilkos
hangulatomban vagyok egyébként is. Minden esetre remekül szórakoztattuk
társaságunkat a magánszámunkkal.
Elhangzott egy két fantasztikus mondat, melyből az egyetlen egy, mire
emléxem, az, hogy “hát nem tudom, de ezt nem tudom határozottan
állítani”. (igaz ez egy régebbi mondat, de azért elhangzott). Egyre
furcsább beszélgetésekbe bonyolódtam, hazafele jövett erősen
elgondolkodtam azon, hogy biztos-e, hogy nem vagyok őrült. A próbléma
megfejtését elnapoltam, mint ahogy a szégenykezést is szörnyű
természetem miatt, próbálom kiiktatni a beteges önkritikát és a
paranoiat, most nagyon nincs erre szükségem.
Biztos történt más is ebben a pár napban, mikor nem írtam, de szerintem
annyira nem lényeges, a tények nálam nem létfontoságúak, annál sokkal
fontosabb a lelkiállapot, ami kicsit azért labilis. Alapvetően
valószinűleg nem vizitúrára kéne mennem a Humorkával, hanem Pécsre
Volkovhoz (aki egyébként Horvátországban sütkérezik), ott tuti
megnyugodnék.
Vizitúrára kiváncsi vagyok, sokan leszünk, de azért annyira nem egy
összeszokott társaság ez…Persze vannak benne klikkek, mint mindenhol,
szóval annyira nem féltem magamat, de azért mégis, az egész nagyon
furcsa. Evezni nem tudok, sose vadkempingeztem, szóval nagyon remélem,
hogy jólfejlett túlélő ösztöneim majd megmentenek minden lehetséges
dologtól. Ha nem, akkor soha többet nem teszem ki a lábamat ebből az
országból.
Jó is meg nem is itt hagyni Pestet,  lenne itt is társaságom és
elfoglaltságom. Remek időzítéssel bátyám holnap este érkezik, nem tudom
mit vártam. Mindennel együtt jó lesz innen kiszakadni, mert már megint
abszurd tempóban történnek az egyre bizárrabb (többnyire azért
kellemes) dolgok, talán pont arra van szükségem, hogy fizikailag
lestrapálva merengjek bele a Dunába, ámen.

Tessék, ú sablon, lehet fikázni vagy akármi. Nem tudom miért sikerült
ilyen véresre, asszem rögeszmém a piros-fekete-fehér kombó (ez a
harmadik blogom, ami ebben a szinösszállításban úszik). De most megyek,
mert alapvetően pakolok a holnapi vizitúrára.