harmadik átdolgozandó hétvége közeledik, kezdem rosszul viselni. de ma elmentem állatkertbe délelőtt kicsit kiengedni. most pedig Cz jött épp haza, szóval ma este az ő egészségére iszunk, remélhetőleg moderáltabban, mint az elmúlt két alkalommal, mert nincs arra másfél napom megint, hogy feltámadjak hamvaimból. tudom, ihatnék vizet is. na igen.

ezen a héten szétcsúszós hetet tartok, ami azt jelenti, hogy egyszer se voltam se úszni, se futni, átdolgoztam a hétvégét, szerda (és szombat, de az még a múlt hét) reggel bénító másnapossággal ébredtem, össze-vissza ettem mindenfélét, amit nem én főztem, ráadásul majd minden nap elcsábultam egy kis édességért.

de voltak nálam vendégek, egy óra alatt hatékonyan kitakarítottam a lakást és tetemes mennyiségű lelki szartól szabadultam meg pár nap leforgása alatt.

fair enough.

ezen a héten szétcsúszós hetet tartok, ami azt jelenti, hogy egyszer se voltam se úszni, átdolgoztam a hétvégét, szerda reggel bénító másnapossággal ébredtem, össze-vissza ettem mindenfélét, amit nem én főztem.

de voltak nálam vendégek, egy óra alatt hatékonyan kitakarítottam a lakást és tetemes mennyiségű lelki szartól szabadultam meg pár nap leforgása alatt.

fair enough.

továbbra is élek és virulok, csak különböző okokból kifolyólag péntek óta kétszer is rebootoltam a rendszeremet tetemes mennyiségű töménnyel, ami egyik esetben kifejezetten jó ötletnek bizonyult, a másodikban már sokkal kevésbé.

mindenesetre emiatt most kicsit rohanok magam után, de azt hiszem, ma sikerül is utolérnem magam végre.

itt vagyok, csak kicsit megfáztam, bazi sok a meló, hazajött muchacha, pasik bújócskáznak velem és elszaródott az ájfónom (de azóta megcsinálták), szóval ez így hirtelen kicsit sok volt erre a hétre (és akkor a másfél napig tartó másnaposságomat el is felejtettem megemlíteni).

az “új élet” program keretében ugye hetente kétszer járok úszni augusztus óta (mellette meg futok hetente egyszer, hol szigetkört, hol kipurcantós interval traininget). ma voltam hatodik alkalommal úszni és örömmel konstatáltam, hogy sikeresen visszaküzdöttem magam a 10 évvel ezelőtti szintemre, vagyis sikerült 45 perc alatt leúsznom 1500 métert. akkor ezt fél év formális edzés után értem el a TF-en, most úgy látszik, elég volt egy kis szintre hozás.

azt kell, hogy mondjam, hogy nagyon örülök, mert ezek szerint nem véletlenül úszkálok egy hónapja kitartóan, ha esik, ha fúj. örvendjünk.

miután pár ígéretes találka után mégis csak szingli maradtam (egyszer már esküszöm, nyitok egy külön blogot az elcseszett randevúim történeteinek), péntek este felkerekedtünk négyen lányok, hogy elmenjünk egy házibuliba, hej de jó lesz nekünk.

nos, izé. elképzelhető, hogy érkezésünk előtt a társaság férfi tagjai mind elszívtak valamit, mindenesetre ennyi balfaszt egy halomban már rég láttam.

érkezésünkkor azonnal egy nagy magyarországos, turulos pólós fiatalemberbe botlottunk, akivel a következő párbeszédet folytattam, miközben ő hevesen dülöngélt, én pedig igyekeztem kikerülni.

– helló csajok, Jenő vagyok, jó, mi? beszélgetünk?

– inkább egy piát szeretnénk előbb szerezni.

– nehogy már bunkók legyetek, beszélgessetek velem, az a tuti.

– tényleg nagyon szeretnék inni valamit előbb.

– hallod, ne menjél már el, beszélek hozzád, hallod?

– nyitva van a slicced.

– és akkor meg mi van? én így szeretem baszd meg.

oké, sikerült kikerülni. kicsit később valami borzadály piával a kezünkben állunk épp, amikor hirtelen letámad minket Gyuri, a marketinges.

– cső, csajok, cső, mi még tutira nem találkoztunk, Gyuri vagyok, marketinggel foglalkozom. ti is az XY-nál dolgoztok?

– nem, nekünk semmi közünk az XY-hoz.

– fasza, fasza, mert nekem se, én aztán nem dolgozom az XY-nak, én marketinges vagyok, nagyon szeretem, baromi motivált vagyok. ti mivel foglalkoztok?

– komolyan a melómról beszéljek péntek este?

– nyugi nyugi, kitalálom, én ezt vágom, ez a szakmám, kurva motivált vagyok, szóval valami nyelvekkel kapcsolatos ugye? ilyen közgáz, HR cucc, ugye? esetleg ti is marketing??

– nem, nem marketing.

– jaja, fasza, kitalálom, vágom én ezeket, megállapítom simán ránézésre. ti egyébként ilyen értelmes lányok vagytok, ugye?

– nem, halál bunkó vagyok.

– nem, de most komolyan kérdezem.

– te ezt így bemondásra elhiszed? ha azt mondják neked a csajok, hogy értelmesek, beveszed?

– ja nem, nem, én ezt le tudom szűrni pár perc beszélgetésből is, ez a szakmám.

– mióta is beszélgetünk?

– ezt most miért kérdezed?

nagy nehezen megszabadultunk motivált barátunktól, de alig pár perccel később megjelent Fec négy felessel, hogy akkor mi ezt most húzzuk le. cselesen megúsztuk a felesezést, de Fec nem tágított.

– na lányok, viduljatok már fel, olyan visszafogottan álltok itt, mint valami pornós titkárnők.

– a pornós titkárnők visszafogottak?

– igen, az nem csinál semmit, mint te. bezzeg a barátnőd itt, na ő már igazi pornósztár, ő már felkelti az érdeklődésemet.

– figyi, mennem kell.

– jaj, ne menjél már, most biztos a pornóval van bajod. jól van, értem, ez ciki, figyi, oldjuk fel a hangulatot azzal, hogy meséljünk ciki történeteket magunkról, jó?

– annyira nem szeretnék ciki történeteket mesélni magamról.

– jó, akkor majd kezdem én, rendben?

szerencsére ebben a percben csöngettek, ezért Fec elrohant ajtót nyitni.

az est további részét sokkos állapotban egy sarokban töltöttük kettesben K-val, míg két másik barátnénk igyekezett oldódni a folyékony hangulatban. valószínűleg a viselkedésünkkel kiverhettük a biztosítékot, mert amikor hajnali 1 körül távoztunk, már másfél órája ostromolt minket több oldalról a három korábbi pasas különböző kombinációkban.

a végére motivált Gyuri eljutott oda, hogy miután szerelmet vallott nekem “Aranka drága, imádom önt!” felkiáltással (bár legalább a rendes nevemet használta), szabályosan köpködve üvöltözött velem, hogy érezzem magam megtisztelve, hogy ő egyáltalán szóba áll velem. Fec e közben K-nak fejtette ki “ő az az emberi lény, akit kiválasztott, hogy ma este jól megdugja”, majd amikor érdeklődött, hogy K érti-e a velős mondanivalót, őszintén meglepődött, hogy K vette a lapot. turulos emberkénk egyszer szembe dülöngélt velem a folyosón (miközben épp az “Aranka drága” felkiáltások elől menekültem) és előadta nekem a “Gyere táncolj, táncolj még” örökzöld slágert, miközben minden áron meg akart ölelni. “Mosdóba kell mennem!” felkiáltással hárítottam, mire frappánsan megjegyezte a nappali közepén állva, hogy “A mosdóban én vagyok”.

ezek volnának hát a korosztályombéli férfiak.

(persze tudom, hogy ez egy felettébb szar felhozatal volt, de azért elég sokkoló élmény volt).

most már azt is tudom, hogy a macska eddig csak véletlenül nem ette meg a hűtő tetejére, kiolvasztás céljából elhelyezett csirkemellet. mondjuk lenyűgöző alufólia kicsomagolási skilljei vannak.

mindenki jól jár, én étteremben ebédelek, ő meg két napig eheti a csirkemellet. legközelebb azért a spájzba rakom olvadni a húst, ott be lehet csukni az ajtót…

mai padtársaim a Castroban (ami egyébként tök üres volt, gondolom mindeni élvezkedik még a teraszon, ameddig lehet) két teljesen átlagos öltözetű csajszi volt, akik négy órán keresztül ültek az aurámban.

ezidő alatt megtudhattam, hogy ők legjobb barinők (ennek ellenére az egyik szó nélkül ott hagyta a másikat ebéd közben, mert kiment cigizni, a másik meg búskomoran ette a hagymalevesét tovább), együtt járnak stylist iskolába, ami nagyon szuper, meg is mutogatták egymásnak és a később érkező srácoknak az összes tanárjuk fotóját facebookon. az egyikőjük múlt pénteken nagyon padlón volt, de aztán jött Norbi, akivel már régóta szemeztek, de Norbi azt hitte, hogy a csaj valójában Nándira bukik, ezért nem akart bekavarni, de pénteken a kopaszin összejöttek, azóta minden napot együtt töltenek, mert ez egészen sorsszerű, és ráadásul nagyon durva, de minden reggel pont ugyanakkor ébrednek fel.

miután távoztak, kimentem kicsit levegőzni, ahol egy konszolidált ötvenes nő egy pohár barna sör fölött valakinek az előző esti randiját mesélte, ami nagyon jól ment, sokat beszélgettek, és főztek, csirkepaprikást nokedlivel, de persze csak beszélgettek, semmi más, hova gondolsz, Mancikám.

mindeközben az unatkozó pincérek a törzsvendéget faggatják, hogy hogy ment a lakás felújítás és milyen az élet most, hogy beköltözött a nő. ha már ott voltak, megcsinálták a jövő heti beosztást is, az egyik választhatott, hogy milyen színű szeretne lenni, amire sötétkék volt a válasz, de csak világoskék kihúzó volt.

ezt követően össznépi anyázásban törtünk ki a tegnapi családon belüli erőszakos megnyilvánulásokról, majd mindenki folytatta a maga munkáját.

azt kell, hogy mondjam, hogy tényleg lehet valami ennek az interval runningnak a metabolizmus pörgető hatásában, ma ugyanis 7-kor kidobott az ágy, azon nyomban végeztem pár hasizomgyakorlatot, majd rendesen megreggeliztem, beágyaztam (ebben a lakásban biztosan most először), majd leültem a goodfood fölé és összeállítottam a heti menüsort, ehhez gyártottam külön bevásárlólistát, amivel felszerelkezve vásárlókörútra indultam és 45 perc alatt megjártam a szupermarketet, a piacot és a sarki kisboltot is. szusszanás gyanánt kávéztam egy volt csoporttársammal, majd ebédet főztem, dolgoztam pár órát, közben legalizáltam a villanyórámat (plomba-ellenőrzés), többé-kevésbé eladtam a kanapémat, majd bagelt sütöttem, amiből egy adagot a közelben jogázó Színésznőnek adtam, egy másikat pedig átvittem biciklivel szüleimnek (a saját részemet pedig gondosan beraktam a fiókba, nehogy a macska megtámadja).

szóval nem unatkoztam, az tuti. viszont mindjárt összeesek, szóval a további fejleményekről majd máskor.