a mi csaladunkban a konyvek iranti rajongas egyertelmuen genetikailag kodolva van, igy tulajdonkeppen nem is tudom, mi meglepo van azon a tomor gyonyoron, amit ereztem, amikor a minap besetaltam HK legnagyobb konyvesboltjaba (3 szinten terul el, ket kavezo is van benne, zombiapokalipszis eseten garantaltan oda menekulnek).
komoly onmersekletet gyakoroltam es ugy dontottem, tartom magam ahhoz, hogy egyszerre csak ket kiolvasatlan konyvem lehet, ezert ket ora bongeszes utan vegul egy szem konyvvel tavoztam. azt hiszem, mindket idei celkituzes (tobb utazast, tobb olvasast a nepnek) ossze fog jonni.

ezen a heten kulonbozo szorakoztato es kevesbe vicces okokbol kifolyolag nem kerultem agyba 3 elott (amikor egyetlen egyszer igen, akkor meg ket orat ebren toltottem az ejszaka kozepen) es legalabb ketszer mar ugy aludtam el, hogy fenn volt a nap.

tisztara, mint legszebb egyetemista eveim alatt, leszamitva azt a pöti málőrt, hogy nem vagyok mar 20
eves.

(ezennel top prioritasomma teszem a bioritmuson ujrakalibralasat).

ugy tunik, ma ejszaka vegre elbontottak a hazam elott levo barrikadokat es megnyitottak a forgalmat. erre persze csak akkor jottem ra, amikor reflexszeruen az uttesten akartam kozlekedni es szembe jott ket menetrendszerinti emeletes busz.

es ez most egyben fantasztikus es nagyon fura erzes, az egesz het egy mero kaosz es kialvatlansag volt (errol
majd meg irok hosszabban), most meg hirtelen itt allok, stressz nelkul, rengeteg szabadidovel a kezemen.

ennek oromere holnap peldaul konnyed felnapos bicikliturara megyek. aztan utanam az ozonviz.

olyan jo, amikor hajnali 2-kor derul ki, hogy a 12pm nem ejfel, hanem del, vagyis a hataridom nem 16 ora mulva, hanem 4 ora mulva van. persze van az a penz, amiert az ember hajlando n7ig dolgozni, ma ugysem terveztem semmi extrat…

azert kicsit meglepodtem az elobb, amikor a 13. emeleti ablakomon benezett egy macska…
(kicsit kozel van ezek szerint a szomszed ablaka…)

sose hittem volna, hogy ezt mondom, de halas vagyok a Fonoknek, amiert anno folyamatosan varialt minden letezo elrendezkedessel es ezzel kondicionalt a teljes kiszamithatatlansaghoz. igy amikor ma reggel profin osszepakolva belefutottam mr. yingbe es kertem, hogy adja a masik szoba kulcsat, amibe at (vissza) kell koltozni, szempillam se rebbent, amikor eloadta, hogy talan inkabb maradjak ebben a szobaban “meg egy par napot”. vegulis itt jobb a wifi es az egesz szoba kicsit nagyobb. kipakolni meg raerek majd aprilisban pesten.

valami buzzfeedes listában olvastam anno, hogy arról ismerszik meg a világjáró, hogy hihetetlen gyorsan össze tudja pakolni az életét. lehet, hogy ez lassan már rám is érvényes, fél óra alatt bedobáltam mindent random szatyrokba és tárolóegységekbe (a sporttáskámat pl. a bőröndbe raktam), majd 3 menetben komótosan átcuccoltam az ötödikről a tizenharmadikra. szerencsére megmutatták a titkos liftet, amivel el lehet jutni az egyikből a másikba a földszinti porta érintése nélkül, mert ugyan nem vagyok szégyenlős, de talán kicsit hülyén éreztem volna magam, amint hónom alatt a bugyis-melltartós dobozkámmal, kezemben 7 tekercs spongyabobos wc-papír gurigával (ezt érkezésemkor hagyományozta rám egy épp távozó kedves baráti pár), vállamon pedig a retikülömmel, amiből kilóg a laptopom és két pár cipő, átslattyogok a madzsong szalonba és egyéb rejtélyes helyekre igyekvő emberek között.

a szoba egyébként tök jó, van ablaka (azt hiszitek, ez az én agylövésem, hogy mindig ezt emelem ki, de próbáljatok meg eltőlteni két éjszakát egy 1,8 m x 2,2 m-es ablaktalan szobában, máris átértékelitek majd az ablak jelentőségét, meg az élet értelmét is for that matter) és meglepően tágas. két egyszemélyes ágy van benne, fölötte pedig egy kb 50 centi “belmagasságú” alvógaléria, magyarul egy 4 személyes szobát kaptam, igazi luxus. aminek igazán örülök, hogy itt szereti a laptopom és a router egymást, így a wifi nem dobál folyamatosan. ja és a kilátás se szar.

(“kipakolni” nem igazán tervezek, mivel hétfőn fordított irányba játszom el ugyanezt a hadműveletet).

nemikepp volt egy sandra dee pillanatom, amikor az iment bekopogott mr. ying, mikozben bugyiban a budin ulve cigiztem. (csak tudni akarta, hogy akkor holnap 10-kor at tudok e koltozni. mind you hajnali f1 van)

amikor a zseniális szállásomat találtam, az része volt a dealnek, hogy ha előzetes foglalás van a szobámon, akkor arra a pár napra átraknak máshová. szóval ma este pakolhatok és tolhatom át a szekrényemet a 13. emeletre (most az 5.-en lakom), hétfőn meg vissza. legalább megismerem az épület másik szárnyát is (említettem már, hogy a minap véletlenül a kuplerájban kötöttem ki, mert rossz liftbe szálltam? és az a gyanúm, hogy nem ez az egyetlen kupleráj az épületben).

eddig kétszer fogyasztottam nagyobb mennyiségű alkoholt itt (olyan rohadt visszafogott vagyok, dohányozni is alig dohányzom és salátákat eszem vacsorára, de psszt, meg ne tudják otthon), az első hazajutásomat kiválóan dokumentáltam, a második ugyan kimaradt, de akkor egy misztikus minibusszal sikerült hazajönni (az itt a feketelyuk közlekedési eszköz, marha gyorsan célba visz, cserébe rejtély, hogy hol áll meg és mikor, célravezető a heves üvöltözés, ha az ember úgy érzi, ez talán már mintha a lakásáhz közel lenne), ami némi tétovázás után kidobott tőlem 3 sarokra, csak ott épp oszlatták a “békés” tűntetőket, akik ostromolták a kerületi rendőrséget, ezért jobbnak találtam kicsit nagyobb kerülővel hazacsoszogni (és menet közben pizzaszelet hiján venni egy tojásos sonkás szendvicset).

a harmadik alkoholizálási lehetőség holnap lesz, mibe fogadunk, hogy most majd az épületben fogok bambán állni, hogy mégis, hol a fenében lakom. a kurvák a hatodikról majd biztos segítenek, a múltkor is olyan kedvesen mosolyogtak rám.