a hk repteren percekig neztem a kijelzot, hogy akkor en most honnan is erkeztem, majd az elobb azon kaptam magam, hogy a penztarcamban csupa dong es csatt van, helyi dollar egy cent se (tulajdonkeppen rossz penztarca volt nalam). de hat first world problem.

a repteren az elottem allo no elorantott a retikuljebol egy guriga zsugorfoliat es neki allt komotosan becsavarni bele a kezitaskajat.

egyertelmuen a reptereken latni a legizgalmasabb dolgokat.

megerkeztunk hanoiba, ez a varos sokkal jobbnak tunik, mint az elozo, de majd holnap nyilatkozom, mert erkezesunk utan egy perccel szornyu megvakulos migren tepert le, amibol mostanra ugyan felepultem es meg sort is ittunk, de azert meg kicsit nyamvadt vagyok.

utunk utolso szakaszahoz erkezyunk, hamarosan indulunk a repterre, hogy hanoiba repuljunk.
ho chi minh city nem gyozott meg minket, mondjuk nehez eldonteni, hogy mi lett volna a benyomasunk a varosrol, ha nem probalnak meg kirabolni minket az elso nap elso orajaban. gyanitom, igy sem ajultunk volna el a helytol, mivel HCMC egy klasszikus ujkori azsiai varos, zsufolt, betonalapu es szemelytelen. ami kiemelten kellemes az a dizajner boltok aranya, mas azsiai varosban ez relative ritka, illetve a konyha tenyleg nagyon finom.

latvanyossagbol eleg keves van, tegnap erot vettunk magunkon es elmentu k a vietnami haboru muzeumba, ami ugyan nagyon jo, de olyan szinten tomeny, hogy a masodik emeleten hanyi gerrel kuzkodve feladtuk a harcot.

osszesegeben azt hiszem, ezt a varost teljes egeszeben kihagyhattuk volna, de ha mar igy alakult, legalabb pihentunk egy sort, vasarolgattunk es jokat ettunk. nagyon remelem, hogy hanoi azert meggyozobb lesz.

mivel a ma delelotti telefonellopos akciotol nem csak az eletkedvunk, de a fenykepezss iranti vagyunk is elmult, ne varjatok tul nagy torteneseket ilyen teren vietnamrol. ho chi minh city ettol fuggetlenul sem lopta be magat a szivunkbe, alig varom, hogy hanoiban legyunk, hatha ott jobb a helyzet.

burmaban kellett volna maradni.

mar amikor tegnap este megerkeztunk is feltunt, hogy a varosban, a hotelben, a lonely planetben, az etteremben ki van irva oriasi betukkel, hogy vedd az ertekeidet, sot, lehetoleg ne is legyenek ertekek nalad.
ennek megfeleloen teljesen kikonyitett taskaval indultunk ma utra varost nezni, de fel oraval kesobb ettol fuggetlenul motorrol probaltak meg kitepni Godly Woman kezebol a telefont. szerencsere jok a reflexei, igy meg idoben vissza birta szerezni a tolvajtol, de bizalmunk az orszag irant nemikepp leromlott, biztonsagerzetunk hianyat epp egy baconos szendviccsel probaljuk potolni (a kajaldak viszont tenyleg csodalatosnak tunnek itt). remelhetoleg ennel csak jobb elmenyek varnak rank.

most, hogy beleptunk az atomgyors internet foldjere, vegigporgettem a facebookomat, ahol az egyik ismerosom epp a lakasomban fotozkodik, egy masik baratnom a macskammal pozol, en pedig itt ulok egy par bugyival es konyvvel a bangkoki repteren. azert szo se rola, kicsit fura. de olyan jol fura.

miutan enyhe transzcendens allapotban (es kockara fagyva) visszaestunk a szallasra, ropke 3 orara ledoltem sziesztazni, majd ujult erovel elektromos biciklire pattantunk es neki vagtunk a pagodak felfedezesenek.
eleg szurrealis elmeny volt a voros homokban tofogni elhagyatott osi epuletek kozott, mikozben ket ora alatt legfeljebb par koborkutyaval talalkoztunk.
a kellemes cangazast sajnos mar tempos keszulodes kovette, mivel ujbol ejszakai busz vart rank, ezuttal a kiinduloponthoz, yangonhoz tertunk vissza.

a busz az eddigi legjobb volt, ennek megfeleloen meglepoen sokat tudtunk aludni, de ez sajnos nem mentett meg minket attol, hogy a hostelben ajultan zuhanyjunk agyba es delig ki se kecmeregjunk onnan.
yangon enyhe sokkot gyakorolt rank a zsufoltsagaval, nyuzsgesevel, szagaival, szineivel. en ugyan nem akadtam fenn a kultursokkon, de a faradtsagtol es az ehsegtol vegul annyira kevesse voltunk hatekonyak, hogy teljesen elfelejtettunk megnezni fontosabb gyarmati epuleteket, ami icipicit megis csak zavaro, de szerencsere a repteren vettem egy remek kepeskonyvet a kiemelt ilyen jellegu latvanyossagokrol, amin valoszinuleg jobban is latom az epuleteket, mitnha kozben epp egyszerre 3 busz es 5 taxi probalna elutni.

delutan ujra talalkoztunk Barbolaval, akivel nyakunkba vettuk a varost es kaptunk egy gyorstalpalot a helyi hetkoznapokbol, igy peldaul ultunk helyi buszon (ahol ugy neztek rank, harom feher nore, mintha konkretan UFOk lennenk), ettunk utcan arult kokuszos mandulas palacsintat, vasaroltunk a piacon es a helyi szupermarketben, beultunk ket kulon lokalis sorozobe, vasaroltunk betelt (az egy levelbe csomagolt diofele, amit a helyiek itt eloszeretettel ragnak, tiszta piros tole a szajuk es a foguk es mivel nem szabad lenyelni a cuccot, mindenki pirosakat kopkod az utcan), majd felmasztunk az otodik emeletre gyalog (lift sehol sincs yangonban, a lepcsofokok cserebe 45 centi magasak es rohadt meredekek), hogy Barbolaek lakasaban hesszeljunk. butor gyanant az 50 negyzetmeteren egy rattan, egy nejlongyekeny, egy futon, egy asztal es negy szek talalhato. ebben a fergeteges luxusban piritott kesudiot majszolva figyeltem, ahogyan a tobbiek kiserleteznek a betelragassal, majd hangos szentsegelesek es kopkodesek kozepette feladjak az egeszet.
vegul hajnali 2-kor erzekeny bucsut vettunk egymastol, megegyeztunk, hogy aprilisban froccsozunk pesten, majd taxiba libbentunk.

burmai kalandjaim elo kozvetitesenek a vegehez ertunk, tervezek meg egy kisebb osszefoglalot irni altalanosabb benyomasokrol, a napi beszamolok mostantol vietnambol erkeznek majd.

a tegnapi napfelkelte annyira mely hatast gyakorolt rank, hogy megszavaztunk magunknak egy hajnali 5 oras kelest, hogy elektromos biciklire pattanjunk es neki vagjunk a vaksotet utaknak. az elektromos
bicikli nagyon szorakoztato mufaj, valahol a
golfauto es a mobility scooter kozott van hatekonysagban, nyoszorogve hasit az utakon ket kereken, de relative stabil (bar rem kenyelmetlen es eleg nehez).
a terkep tanulmanyozasa utan halalfelelmet nem ismerve, hangos vihogasok kozepette el is indultunk. az ut kozepen bekesen alvo kutyak, random papucsban csoszogo helyiek es turistakkal megpakolt pickupok kozott cikazva repesztettunk vagy husszal (es igen, idonkent azt kialltottuk “ízi rájder öcsém”).

igen am de a vaksotetben honnan a francbol tudna az ember, hogy a 40 000 sztuppa kozul megis melyik az, amelyikre fel lehet maszni, idealis tajolassal rendelkezik, nincs rajta 50
darab visito angol backpacker lany bugyiban, stb. mivel a nap rohamosan jott fel, spontan jelleggel lekanyarodtunk egy foldutra, ahol egy kisebb pagoda allt. masodpercek alatt megjelent egy kislany, aki remek angolsaggal egybol invitalt minket, hogy kovessuk, a sztuppa tetejerol remek a kilatas.
kicsit tanakodva, de mint emlitettem, hallfelelmet nem ismerve, kovettuk a vaksotetben, mikozben o folyamatosan kerdezgetett minket, hogy honnan jottunk, mi a nevunk (amikor mondtam neki, hogy Suzanna, kicsit elgondolkodott, majd kijelentette, hogy azt tul nehez kimondani es inkabb Susunak fog hivni), hany nyelven beszelunk, testverek vagyunk-e.
mindekozben beterelt minket a tovabbra is toksotet pagodaba, megnyugtatott minket, hogy a zoknit magunkon tarthatjuk (a sztuppak es pagodak, meg ha elhagyatottak is, szent helyek, igy csak mezitlab szabad rajuk lepni), majd elorantott egy oriasi kulcsot es egy zseblampat es kinyitotta a lepcsot lezaro vasracsot.
a lepcsofokok alhangon 45 centi magasak voltak, a falak pedig alig lehettek 60 centire egymastol, az egesz raadasul
meg kanyarodott is, de mi hihetetlen elszantan kovettuk ujdonsult vezetonket, mikozben rohogve azon tanakodtunk, hogy talan megsem egy egy meter magas kislany fog minket leutni az aluminium zseblampajaval. batorsagunkert cserebe egy tokeletes panoramat kaptunk, amit vegul egy francia fotossal es ket nemet lannyal kellett csak megosztanunk mozartot hallgatva (amit a francia fotos rakott be).

vezetonk elszenderedett, mi pedig ujbol atelhettuk az elozo napi teljesen megfoghatatlan misztikus erzest, ezuttal sokkal intimebb es nyugodtabb korulmenyek kozott, mandarinul uvoltozo lengyel (??) turistak es fotoallvanyokkal hadonaszo orultek nelkul.

meg mindig nem tudom eldonteni, hogy mi a kedvenc reszem a napfelkelteben, az irrealis szinu egbolt kozvetlenul, mielott feljonne a nap, az, ahogyan elobukkannak a pagodak a sotetbol, a lassan felszallo holegballonok, amik egy ido utan elszallnak felettunk, vagy a csikokban felszallo para. akarhogyan is, el tudnam meg nezni a latvanyt jo par alkalommal.

eddigre teljes egyetertesben beleszerettunk fiatal vezetonkbe, igy megkertuk, hogy mutassunk nekunk kepeslapokat, mivel emlitette, hogy arulja oket. amikor 4 dollar helyett 5-ert vettuk meg tole a csomagokat, annyira megorult, hogy egybol mondta, menjunk vissza delutan, az anyukaja csinal nekunk tealevel salatat. az ajanlatot ugyan kedvesen visszautasitottuk, de egesz uton hazafele idetlenul vigyorogtunk. allitom, hogy reg ereztem ekkora nyugalmat es higgadt boldogsagot.

az ejszakai buszunk baganba mar sokkal rusztikusabb volt, mint az elozo, horkolo helyiek kozott dideregtunk a legkondiban, mikozben a helyi kovacs kati szolt a radiobol. ezzel egyutt relative jol telt az ut, igaz, en a vegen mar a szingapurban vasarolt orangutanos esokabatommal takaroztam. a vartnal korabban, hajnali fel 3kor megerkeztunk baganba, ahol taxiba pattantunk es elrepesztettunk a szallasra, ahol meglepo modon tudtak a foglalasunkrol, de a szobat csak delben tudtuk volna elfoglalni, ezert gyorsan lepaktaltunk a taxisoforrel, hogy visszajon ertunk 6-ra, hogy megnezzuk a napfelkeltet.

bagan egy oriasi terulet, tele sztuppakkal, kicsit olyan mint angkor, csak sokkal elhagyatottabb es turistak altal relative nem latogatott.

miutan 2,5 orat elhesszeltunk a lobbiban ket rattan szeken, meg is jelent a taxis es percekkel kesobb egy sztuppa tetejen talaltuk magunkat tobb tucat turistaval, akikkel egyutt vartuk a legendasan szep napfelkeltet.
a dolog valoban nincs tulhype-olva, hihetetlen elmeny volt, ahogy a sotet masszabol egyesevel kivalnak a regi epuletek, az eg irrealis rozsaszines naracssarga szineket olt, mikozben egyik oldalt a kod szall fel, masik oldalt meg ket tucat holegballon.

a latvanytol megreszegulve megkertuk a sofort, hogy vigyen minket el egy fel napos turara, igy a fontosabb epuleteket megtekinthettuk egybol (idonkent alomrohamokkal kuzdottunk azert).

a sztupak meretben es korban kulonboznek, de lenyegeben mindegyikben van legalabb egy boszme nagy buddha szobor (de altalaban inkabb negy), illetve negy kijarat a negy egtaj fele. nekem a regebbi epuletek tetszettek, nemelyiknek fel lehet menni a tetejere es ott megint el lehet revulni a vegtelen siksagban, amiben felbukkannak a 8-10 szazaddal ezelotti epitmenyek.

most visszaertunk a szallasra kisse nyomin a faradtsagtol, epp nincs meleg viz, de majd csak ez is megoldodik valahogy, szobank mar tenyleg van.