es akkor ittunk rozsaszin pezsgot es hallgattunk himnuszt youtube-rol es foztunk virslit es talan kicsit tulzasba vittuk a vodkat es fujtunk lufit es kivantunk mindenkinek minden szepet, majd szakadozo telefonvonalakon probaltunk boldog uj evet kivanni a pesti delutanba, majd kicsit elerzekenyulve sirdogaltunk egy sort majd a lakas random pontjaira ajulva aludtunk par orat es az uj esztendoben felvaltva kapszkodtunk a padloba es a lavorba, de vegul senkinek se lett semmi baja, ezert ettunk lencset, majd ebedelni mentunk es egy kave mellett neztuk a tengert, majd vacsorazni mentunk es ettunk megint lencset, menet kozben pedig megneztunk egy felejtheto filmet szep, szines, szagos technicolorban.

ugy erzem, semmit sem hagytunk ki.

szilveszteri buli elott telipofara harapja a gyulai kolbaszt, amit elotte bicskaval vagott fel.
azert talan iszom melle egy zold teat, biztos, ami biztos.

sok mindenert szeretem HK-t, az egyik peldaul az ilyen jellegu oriasi, globalizalt boltokert.
jovore tartalmasabb posztokkal jelentkezem, kicsit igyekeztem kipihenni a japan utat.

mr yinggel mindig jo veletlenul osszefutni a lepcsohazban, most peldaul a kezembe nyomott egy vizforralot.

en tenyleg azt hittem, hogy mar kiismertem mr. ying birodalmat, de erre tavolletemben uj szobakkal bovult a rendszer.
miutan a gepunk hajnali 5-kor leszallt, Szmisszel illedelmesen elreggelizgettunk reggel 8-ig, amikor is felvertunk Mr. Y-t. kicsit almosan, szemuveg nelkul, gumipapucsban erkezett meg, de mentsegere legyen mondva, teljesen kepben volt.
amikor azonban nagyon elkezdett babralni a kulcsokkal es az istenert sem a sajat szobam kulcsat lobalta elottem, hanem egy eddig
soha nem latott jelzesut, kezdtem rosszat sejteni. kozben gyorsan atugrott a szomszed szobaba, hogy elohozza a csodas kockas fuzetet, amiben Szmissz szallasat konyvelte le.
ezutan felszolitott, hogy akkor kovessem a 26. emeletre. en “sajat” szobam az 5.-en van, idonkent telepitett mar at a 13.-ra, de 26.-rol eddig sosem volt szo, nem is tudtam, hogy letezik ilyen.

talan mar emlitettem, hogy ebben az epuletben alhangon 10 lift van, amik harmas-negyes csoportosulasban szolgalnak ki bizonyos szinteket. mint kiderult, a 26-ra az eddig sosem hasznalt lifttel kell menni, fel egeszen a 25.-ig, majd onnan gyalog meg egy emeletet.

nem panaszkodom, az uj szoba csucsszuper, tagas es remek a kilatasa, a furdoben pedig szteppelni lehet, annyi hely van. mielott tulzottan beleeltem volna magam, meg lettem nyugtatva, hogy “6, vagy 10 napot” maradok itt, aztan johet a szokasos 6 negyzetmeteres edes otthon.

mikozben azonban a megszokott wifi es melegviz bemutatokat neztem, belem nyilalt, hogy most megint legalabb egy tucatnyi emelet valaszt el a mosogeptol, ami altalaban nem zavarna, de miutan japanban az idojarasnak hala 2,5 hetig konkretan ugyanaz a puliver es farmer volt rajtam, nemikepp surgetett a friss ruhahoy valo hozzaferes.

ezzel egyidoben felbukkantak valami amerikai turistak, akiknek szinten at kellett koltozniuk egy masik szobaba (ez ugy tunik, mr. y specialitasa), igy mire eszbe kaptam, a kulcs a 13. emeleti mosogephez szallasadom zsebeben lapult valahol az epuletben, a cuccaim a 26.-on voltak, a szennyes pedig az 5.-en a Balnaban (mondanom se kell, ez harom kulonbozo liftvonal igenybevetelet feltetelezi).

vegul csak athidaltam a dolgot, annyi nehezitessel, hogy az egyik taskamat, benne a telefonommal, utlevelemmel es penztarcammal egy adott ponton a mosogep mellett felejtettem.
vegul persze minden megoldodott, lifteztem par korr mr. yinggel, kezemben ket SPARos nejlonzacskonyi koszos ruhaval, mikozben o erdeklodott, hogy hideg volt e Japanban, illetve, hogy reggeliztem-e, mert o ehes es kiugrik egy peksutiert.

a ruhak a mosogepben tisztulnak, az itt hagyott cuccaim megvannak, beleertve a bankkartyat es a kp-t (ezek szerint jol sejtettem, hogy nem vagyok naiv), a kolbaszt majd leellenorzom, miutan aludtam par orat, mivel tobb mint 24 oraja talpon vagyok mar.

17 kepeslapot irtam meg 3 kulonbozo nyelven, 4 kulonbozo alairassal.

identitaszavarok? nekem? ugyan mar, minek.

jelenleg a Ghibli Muzeum fele robogunk tomegkozlekedessel, gyors helyzetjelentes kovetkezik. tegnap meg megjartam Yokohamat, arrol majd kesobb irok hosszabban.
a Balnat egy 40 kilos bacsi segitsegevel beszuszakoltuk egy csomagmegorzobe, a gepunk csak ejfel utan indul, a muzeumban csak 2 orat tolhetunk, igy majd meg nemi mangaorulet var rank a repterre indulas elott.

HKba reggel 6kor erkezunk meg, hatarozottan izgat, hogy vajon melyik szobaban dekkolhatnak a cuccaim, es hogy vajon eletre kelt-e a beigli, a kolbasz es a szaloncukor, amiket nagyvonaluan egy szemeteszacskoba csomagolva elol hagytam (az tulajdonkeppen mellekes, hogy egesz sok kp-t hagytam a borondomben az egyik bankkartyammal egyutt, meglatjuk, hogy en vagyok-e naiv, vagy tenyleg jo a kozbiztonsag HK-ban es megbizhato ember ez a Mr. Ying).
a megerkezest koveto 2 napot intenziv fozes jellemzi, mivel naivan felajanlottam Daipaidong Womannek, hogy szivesen sutok egy tepsi almaspitet a par szemelyes karacsonyi vacsorara, majd valahogyan ott kotottunk ki, hogy bekoltozok hozza, hogy le tudjuk vezenyelni a ket napos fozest a tiz fos tarsasagnak, sot mitobb, 27-re be lettem szervezve hasonlo munkakorbe DD-hez. ki hitte volna, hogy az “almas pite” ilyen komoly erovel biro varazsszo.

NB: bar kicsit megrettent a feladat sulya, alapvetoen mar varom ezt a fozocskezest DW miniatur konyhajaban, ahol bizonyara akarva-akaratlanul fejbe fogjuk vagni egymast egy serpenyovel.

addig is igyekszem meg kielvezni az utolso napunkat Tokioban, a Ghibli Museum evek ota fenn van a listamon, erkezesunk masnapjan elso utunk a helyi szupermarketbe vezetett, a jegyet ugyanis egy ott elhelyezett, kizarolag japanul kommunikalo automatabol lehet megvenni jo elore (limitalt szamu latogato mehet csak be naponta). oriasi sikerelmeny volt szamomra, hogy csak ott vereztem el, amikor be kellett volna gepelnem a nevem japanul, ezt az angolul szinten nem beszelo, hiperaktivan szokdecselo kiszolgalo szemelyzet megtette helyettem.
a muzeumban fenykepezni nem lehet, szoval azzal sajnos nem tudok majd szolgalni.

mint az art deco, art nouveau, konstruktivizmus, modernizmus, bauhaus, stb. feltetel nelkuli rajongoja, nyugodtan allithatom, hogy a ma latottak tartosan javitottak az eletszinvonalamon.

a megtekintett objektum Asaka herceg magan rezidenciaja, ami 1933-ban epult es amit 3 ev tatarozas utan ket hete nyitottak meg ujra a latogatok szamara. a herceg es felesege hosszabb ideig tartozkodott Parizsban, ahol megismertek es megkedveltek az art deco stilust. igy amikor uj rezidenciat kellett nekik epiteni, francia epiteszeket kertek fel, akik egyutt dolgoztak a csaszari tervezo irodaval a kivitelezesnel. henri rapin es lalique is kozremukodott a belso terek kialakitasaban.

a villa kivul belul hihetetlen gazdagsagot, de egyben eleganciat is sugaroz, a rengeteg minta es anyag nem kelt csicsas osszhangot, a terek vilagosak es kellemes meretuek, az egesz haz olyan “emberi”.

leszakadt allal mentem korbe az egesz epuleten, majd utana meg ketszer neztem meg a szobakat teljes revuletben.

nem lehet bent fenykepezni, ezert illegalis kepeket keszitettem, a minoseguk ezert nem a legjobb. akit jobban erdekel a dolog, Tokyo Metropolitan Teien Museum kulcsszavakkal buvolje a google-t.

japan utunk utolso fejezetehez erkeztunk, szekhelyunk ma estetol ujbol tokio lesz, mig helyi ido szerint 22-e este haza nem repulunk HKba. ennek oromere megragadnam az alkalmat, hogy megemlitsek par hetkoznapi japan jellegzettesseget, amivel utunk alatt talalkoztunk.

WC-k: a japan wc-krol nyugodtan mondhatjuk, hogy
vilaghiruek, mindenki hallott/olvasott mar legalabb egy olyan sztorit, amikor naiv felhasznalo tanacstalanul all a huszgombos control panel elott, hogy megis hogyan kell lehuzni a budit. persze ilyenkor az ember lanya (de en legalabbis) nagykepuen azt gondolja, hogy ugyan mar, ez csak az amatorokkel esik meg, mig nem persze ott nem all egy szall letolt gatyaban es ot krikszkraksz kozuk probalja kivalasztani a megfelelot. az ido nagy reszeben azert tobbnyire jol elnavigaltunk a slozikkal, de kiemelnem azt a kiotoi kavezot, aminek a klotyojabol mar csak egy szimfonikus zenekar hianyzott, ami eloajda nekem a carmina buranat, mert azt leszamitva mindennel fel volt szerelve, viz alatti kivilagitas es automatikusan felnyilo fedel inkluzive. az evszakhoz szokatlanul hideg idojarasra valo tekintettel maximalisan tamogatom azt az elterjedt japan szokast, hogy a wc-ulokeket futik.

automatak: automatak az egesz orszagban meterenkent megtalalhatoak. elsore meg fura volt, hogy az ut szelen harmasaval sorakoznak az italautomatak (magyar ember elso gondolata persze az, hogy vajon ezeket meg miert nem loptak el), de ezt meglehetosen gyorsan meg lehet szokni. Szmissz elelmesen felfedezte, hogy azok az italok, amiknek nem kek, hanem piros az arcedulajuk futottek, mig a tobbi hutott. a sokat emlegetett optimalis varosnezo ido fenyeben gondolhatjatok, hogy ezt is mennyire elveztuk.
nem csak italautomatak vannak, a muzeumokban abbol kell venni a jegyey, illetve a legtobb ramenezoben is annak segitsegevel rendel az ember a bejaratnal.
mindket esetben a kapott cetlit oda kell adni a szemelyzetnek, igy azt gyanitom, ennek valami adminisztrativ/konyvelesbeli elonye lehet (az ilyen helyeken pl. nincs penztargep).

kukak: mig a fent emlitett civilizacios vivmanyokba az ember tiz meterenkent belebotlik meg az erdo kozepen is, kukat egyszeruen keptelenseg talalni (kivetelt kepez a Filozofus setany Kiotoban, ahol viszont nevetsegesen sok kuka allt, mar-mar egymast ertek). mivel itt kotelezo a szelektiv hulladekgyujtes, meg az is neheziti a naiv turista dolgat, hogy nem minden kukaba lehet mindent beledobni. ennek eredmenyekent Szmisszel egyreszt gyermeki orommel fogadtuk az osszes kuka latvanyat, masreszt a noi retikulomben folyamatosan volt egy nejlonzacskonyi szemet, amit a legszorakoztatobb helyzetekben tudtam elorantani metroberlet/utikonyv/zsebkendo gyanant.

dohanyzas: Japanban talalhato az altalam tapasztalt eddigi legfurabb dohanyzasi kultura. szamos utcan tilos dohanyozni (ezt a jardan elhelyezett tablak jelzik), ellenben szinte minden etteremben (gyorsettermekben is) szabadon lehet cigizni. helyenkent vannak dohanyzo es nem dohanyzo zonak egy ettermen belul, de ezek gyakran egy legterben vannak. ami szamomra leginkabb a sci-fi kategoria, azok a nemdohanyzo utcan/varosreszeken megtalalhato dohanyzokabinok, futessel, neonreklammal, helyenkent ket emeletes belso terrel. a legtobb vonaton is vannak ipari elszivokkal felszerelt dohanyzofulkek, ahol minden fustot es hamut olyan hatekonyan nyel el a rendszer, hogy a tesztelesekor szinte el is felejtettem, hogy ragyujtottam.

tomegkozlekedes: a japan gyorsvonatokrol es a tokioi metrorendszerrol mar bizonyara mindenki hallott, ezek az informaciok azonban (bennem legalabbis) azt a kepet alkottak, hogy Japanban minden nagyon gyors es zsufolt, a rendelkezesre allo kismillio opcio pedig zavarbaejto es mezei gajdzsin szamara emeszthetetlen. ehhez kepest a japan szamozasi manianak hala egy analfabeta is kivaloan elnavigal a rendszerben. minden metro megallo tomerdek informacioval bombaz minket, amiket meglepoen konnyu dekodolni, a peronon egyertelmuen jelezve van, hogy mikor hova kell allni, a metroszerelvenyek menet kozben tajekoztatnak arrol, hogy merre jarnak, a buszok pedig terben jelolik a kovetkezo harom megallot. ami a vonatokat illeti, 50 percnel tobbet nem kellett atszallasra varnunk, az allomasok pedig csodalatos infrastrukturaval (futott varoterem! dohanyzo! futott budi! italautomata!) es etkezesi opciokkal rendelkeznek.

az emberek: kinabol jove a japanok elso ranezesre sokkal kifinomultabbnak, karakteresebbnek es elegansabbnak tunnek. meg HK utan is igenyesebbnek latom oket, pedig ott is eleg gyakran jonnek szembe olyan jol szabott oltonyok, hogy megboldogult szabomester nagypapam ujjongana oromeben. szamomra ugyan nem meglepo HK utan, de Szmissz felhivta fel arra a figyelmemet, hogy itt is megtalalhato a ket sztenderd kelet-azsiai tevekenyseg a kozlekedo tomegek kozott: a random kutyu nyomkodasa es az alvas. ehhez hozza jon termeszetesen a mangaolvasas is. szembetuno kulonbseg eddigi azsiai elmenyeimmel a feltuno csend a nyilvanos helyeken, ezt valoszinuleg az magyarazza, hogy a japanok alapvetoen illedelmesen suttogva beszelnek, illetve hogy a mobiltelefonok ki vannak tiltva a kozlekedesi eszkozokrol, csak kijelolt helyeken szabad oket telefonalasra hasznalni.
ami az emberek karakteret illeti, jol megfigyelheto, hogy reggel a metron meg fegyelmezetten, kifejezestelen es rezzenestelen arccal ulnek, mig az utolso metron mar erosen illuminaltan es animaltan probalnak hazajutni (kollegaiktol a peronon meghajlassal elkoszonni persze ilyenkor sem felejtenek el, hisz a japanok mindenek elott rettento udvariasak). ettol fuggetlenul a nap barmelyik perceben szabalyosan atesnek egymason, hogy segitsenek egymasnak es foleg a szerencsetlen turistanak. tobbszor megesett velunk, hogy csak egy kicsit elbambultunk a terkep felett, valaki mindig azonnal felajanlotta a segitseget, meg akkor is, ha alig tudott angolul.

bar termeszetesen nem lettem 10 nap alatt a tema szakertoje, mostanra jutottam el oda, hogy kezdem atlatni a dolgokat, szoval most mar talan tudok valaszolni, ha kerdeztek 🙂

szolgalati kozlemeny: ma a blog olyan, mint a meno sorozatok szezon vegen, es dupla resszel jelentkezik, amibol ez a masodik resz, szoval szerintem ne ezzel kezd, de ez persze csak egy otlet.

a balul elsult hajokazas utan ugy dontottunk, hangulatunk kellokeppen borus ahhoz, hogy megnezzuk az atombomba muzeumot, igy nemi ebedeles es villamosozas utan mar a muzeum bejaratanal alltunk. ezen a ponton Szmisszel elbucsuztunk egymastol a nap hatralevo reszere (ami kicsit vicces volt, mert utana meg vagy haromszor osszefutottunk a muzeumban).

a muzeum egyebkent nagyon rendben van, az informacio atadasara koncentral, nem pedig a patoszra, mondjuk a tulelok beszamoloinal haromnal meghuztam a hatart, tobbet ugy ereztem, nem tudnek befogadni.

a muzeumot elhagyva ujbol villamosra ultem (ami nagyon aranyos es hasznos tomegkozlekedesi eszkoz, es a dallamos streetcar nevre hallgat itt), hogy felkeressem a szazadfordulos epuleteket, amikert valojaban Nagasakiba mentem.

ha most valaki azon gondolkodik, hogy megis hogyan allnak meg szazadfordulos epuletek egy atombomba altal megsemmisitett varosban, nagyon jol teszi.
az egesz ugy kezdodott, hogy az atombombat nem is nagasakira akartak dobni, de az elsodleges celpont (es az ott levo fegyvergyar) felho- es fusttakarasban volt, igy repultek a masodleges celpont fole, ami a mitsubishi hajogyar lett volna nagasakiban. a rossz latasi viszonyok miatt azonban elvetettek a celpontot es a kikoto helyett a varos eszaki reszet talaltak el. a varos topografiajabol adodoan a becsapodas ket kilometeres korzeteben ugyan megsemmisult minden (es ket masodperc alatt meghalt 75 000 ember…), a deli, kikoti resz, ahol az europai kereskedohazak alltak, azonban relative erintetlen maradt.

azsiaban szamomra egyik legfurabb varosrendezesi trend, hogy a tortenelmi jelentosegu epuleteket eloszeretettel pakoljak jobbra balra a varosban. igy peldaul Nagasakiban a 70-es evekben letrehoztak egy parkot (ez a Glover garden), amibe bepakoltak az osszes fontosabb nyugati epuletet.

nyugati epuletbol marpedig van egy par, mivel amikor az 1800-as evekben a meiji korszakban megnyitottak Japant a kulfoldiek elott tobb szaz ev elszigeteltseg utan, rengeteg kalandvagyo europai erkezett az orszagba, akik aztan tobbnyire soha tobbet nem mentek “haza”, helyette felesegul vettek egy japan not es kisebb kereskedelmi es ipari birodalmakat epitettek fel. hasonlo jelenseg figyelheto meg kina nyitott kikotoivel az Opium Haborut kovetoen es szamomra mindig nagyon izgalmas, hogy hogyan keverednek az europai ertekek az azsiaival, ami leginkabb az epuleteken tekintheto meg elso korben (de peldaul ezert is olyan vonzo szamomra HK).

oriasi elvezettel setalgattam a parkban, amit szerencsere csak enyhe karacsonyi giccs arasztott el, ami meg jol is allt neki. nagy elonye, hogy a hazakba be is lehet menni, tarva nyitva allnak, korhu (vagy korabeli?) butorokkal berendezve (az, hogy sehol sincs egy teremor, sokat elarul a japan kozbiztonsagrol). latogato keves volt, igy barmeddig elmelazhattam a regi falak kozott es vetihettem le magamnak a korabeli elet hetkoznapi jeleneteit. mashol az ember legfeljebb az elocsarnokaig jut egy ilyen epuletnek, itt azonban a konyhaba es a cseled lakreszbe is be lehetett menni.

barmennyi idot el tudtam volna ott tolteni, azonban amikor harmadszorra kezdett el szakadni az egbol a jeges iszonyat (ami mara egyertelmuen havazassa alakult), ugy dontottem, hogy vissza nem tero alkalom ide, vagy oda, ennyire hulye azert en sem lehetek es hazafele vettem az iranyt.

ugy tunik azonban, megis csak lehetek ennyire hulye, mert hazafele meg megalltam Dejimanal.
Dejima egy sziget, ami a varos kozepen all, telis tele holland fahazakkal. erre a tobbszoros abszurditasra az a magyarazat, hogy Nagasakiban korabban portugal jezsuita hitteritok “garazdalkodtak”, amit egy ido utan a csaszar elunt es kitiltotta oket egesz Japan teruleterol (es mellesleg keresztre feszitett 28
keresztenyt). helyukre holland telepesek erkeztek, akiknek nem voltak hitteritesi ambicioik, ezert megturtek oket Nagasaki obolben egy apro szigeten, amit evi 70
napra hagyhattak el, hogy ellatogassanak a csaszarhoz. mostanra az obol egy reszet feltoltottek, igy a sziget a varos kozepen talalhato, es bar az eredeti fahazak megsemmisultek, korhuen felepitettek oket ujra nehany eve.

miutan vegigcsoszogtam a teljesen szurrealis holland hazak kozott, a jeges iszonyat kellokeppen megviselt ahhoz, hogy vegre vegyek egy sisapkat, majd egyek egy lenyugozoen finom udon levest, mielott bezuhannek az agyba.