random pasi odajon hozzank (ketten alltunk csajok) a barban:

– biztos rohadt idegesek lehettek.
– ???
– hat valentin nap van es nincs randitok.
– (oszinten megkonnyebbulve) o dehogy, mi europaiak vagyunk.

csupa vidam es nyugtato almom van mostanaban: a minap gonosz stewardessek nem adtak inni egy malev (!) gepen. tegnapelott hazarepultem meglepetesbol pestre, de a budai hidfotol nem latszodott a parlament, akkora kod volt es minden baratom dolgozott. ma pedig elfelejtettem kimenni batyamert a repterre, illetve kimentem, csak a repter egy oriasi kaossza alkult es nem tudtam megtalalni.

olyan pihent es vidam lehet a pszichem. (batyam vasarnap erkezik 5 napra latogatoba, csak 20 eve nem toltottem vele ennyi idot kettesben, nem ijeszto, dehogy).

ma tobb pesti baratomnak is lelkesen meseltem, hogy aprilisban hazibulit csinalok. tobben erdeklodtek, hogy melyik orszagban.

azon már a múltkor megpróbáltam (sikertelenül) napirendre térni, hogy valahogyan elárasztottak a könyvek  (és a bögrék), ez még azért annyira nem lepett meg. viszont az, hogy a 6 négyzetméteres “lakásomban” 4 különböző pia található, az már kicsit furábbb, főleg, hogy a látszat ellenére nem is folytatok olyan durva italozó életmódot.

(és igen, van nálam unicum is).

a hk repteren percekig neztem a kijelzot, hogy akkor en most honnan is erkeztem, majd az elobb azon kaptam magam, hogy a penztarcamban csupa dong es csatt van, helyi dollar egy cent se (tulajdonkeppen rossz penztarca volt nalam). de hat first world problem.

a repteren az elottem allo no elorantott a retikuljebol egy guriga zsugorfoliat es neki allt komotosan becsavarni bele a kezitaskajat.

egyertelmuen a reptereken latni a legizgalmasabb dolgokat.

megerkeztunk hanoiba, ez a varos sokkal jobbnak tunik, mint az elozo, de majd holnap nyilatkozom, mert erkezesunk utan egy perccel szornyu megvakulos migren tepert le, amibol mostanra ugyan felepultem es meg sort is ittunk, de azert meg kicsit nyamvadt vagyok.

utunk utolso szakaszahoz erkezyunk, hamarosan indulunk a repterre, hogy hanoiba repuljunk.
ho chi minh city nem gyozott meg minket, mondjuk nehez eldonteni, hogy mi lett volna a benyomasunk a varosrol, ha nem probalnak meg kirabolni minket az elso nap elso orajaban. gyanitom, igy sem ajultunk volna el a helytol, mivel HCMC egy klasszikus ujkori azsiai varos, zsufolt, betonalapu es szemelytelen. ami kiemelten kellemes az a dizajner boltok aranya, mas azsiai varosban ez relative ritka, illetve a konyha tenyleg nagyon finom.

latvanyossagbol eleg keves van, tegnap erot vettunk magunkon es elmentu k a vietnami haboru muzeumba, ami ugyan nagyon jo, de olyan szinten tomeny, hogy a masodik emeleten hanyi gerrel kuzkodve feladtuk a harcot.

osszesegeben azt hiszem, ezt a varost teljes egeszeben kihagyhattuk volna, de ha mar igy alakult, legalabb pihentunk egy sort, vasarolgattunk es jokat ettunk. nagyon remelem, hogy hanoi azert meggyozobb lesz.

mivel a ma delelotti telefonellopos akciotol nem csak az eletkedvunk, de a fenykepezss iranti vagyunk is elmult, ne varjatok tul nagy torteneseket ilyen teren vietnamrol. ho chi minh city ettol fuggetlenul sem lopta be magat a szivunkbe, alig varom, hogy hanoiban legyunk, hatha ott jobb a helyzet.

burmaban kellett volna maradni.

mar amikor tegnap este megerkeztunk is feltunt, hogy a varosban, a hotelben, a lonely planetben, az etteremben ki van irva oriasi betukkel, hogy vedd az ertekeidet, sot, lehetoleg ne is legyenek ertekek nalad.
ennek megfeleloen teljesen kikonyitett taskaval indultunk ma utra varost nezni, de fel oraval kesobb ettol fuggetlenul motorrol probaltak meg kitepni Godly Woman kezebol a telefont. szerencsere jok a reflexei, igy meg idoben vissza birta szerezni a tolvajtol, de bizalmunk az orszag irant nemikepp leromlott, biztonsagerzetunk hianyat epp egy baconos szendviccsel probaljuk potolni (a kajaldak viszont tenyleg csodalatosnak tunnek itt). remelhetoleg ennel csak jobb elmenyek varnak rank.