ha ez a divat fovarosa, miert jarnak mind feketeben?

agydaganat. öngyilkosság.

naivitás lett volna azt hinni, hogy 1-5-10-20 éve nem látott emberektől csak jó hírek fognak jönni.

peldaul azert, hogy ma egyutt ebedeljek egy volt Varsoi osztalytarsammal, akit legutoljara 6 eve lattam, majd ma egyutt ebedeljek a mult nyari forgatas festonojevel, holnap pedig egyutt ebedeljek ujabb osztalytarsakkal, akiket nagyjabol 16 eve nem lattam. es mindekozben kiderult, hogy egyutt repulok haza Pestre egy volt francia szakos csoporttarsammal.

business as usual.

cumis, 2-3 eves bongyori haju kislany, anyja karjan:

– nezd, anya, egy zsiraf egy poharban! nagyon jo!
az ilyesmit nem lehet eleg koran kezdeni.

ez a tortenet nem mai, sot, tobb mint tiz evvel ezelotti, de a parizsi metron jatszodott, amin most is epp ulok es ezert jutott most eszembe.

a parizsi elet legfontosabb eleme a metro, amin az ember szo szerint a fel eletet tolti es amin az ember lanya, ha otthon felejtette a konyvet es meg az okostelefonok elotti korszakban el, kinjaban a mellette ulo bacsi ujsagaba probal bambulni. de persze a bacsi ezt egy ido utan kiszurja, az ember lanya fiatalos zavarban hebeg habog valamit, mire a bacsi elnezoen mosolyog es fellapozza a horoszkopot.

– melyik honapban szuletett?

– aprilisban.

– az akkor kos, ugye? varjon, olvasom. azt irjak, hogy kellemes utazas var onre, ahol erdekes uj embereket ismer majd meg.

– ez igazan erdekes.

– de hat most latom, onnel van egy borond, csak nem utazik valahova?

– de igen, Lyonba megyek par napra, epp a palyaudvarra tartok.

– akkor mar csak meg kell ismernie ott valaki ujat es maris hihetunk a horoszkopokban!

majd a bacsi nevetve osszehajtotta az ujsagat, atengedte a helyet a lanynak, majd leszallt, de elotte meg kellemes ismerkedest kivant Lyonban. es vegul milyen igaza lett.

– te jo eg! szexinek talalom a noket! – kialltott fel ketsegbeesetten a roppant szimpatikus meleg cseh pasi.

– azonnal tedd le azt az uveg pezsgot! – parancsoltam ra keszsegesen.

– mit csinaljunk? – kerdezi batyam, aki szeret mindent nagyon megszervezni.

– nem tudom, – mikozben az itallapot tanulmanyozom.

– jo, hozok egy musorfuzetet – es elrohan. 

par perccel kesobb visszajon, odaadja a fuzetecsket, en elkezdem felolvasni neki a mozimusort.

– de en nem akarok moziba menni – mondja hirtelen.

– akkor minek vetted meg a mozimusort?

– hat hogy tudjuk, hogy mire nem megyunk el es atgondolt dontest tudjunk hozni.

akarmire is szamitottam/szamitottatok a chateau-val kapcsolatosan, a valosag messze felulmult mindent es olyan szinten bovelkedett abszurd mozzanatokban, hogy szinte magam sem hinnem el, hogy valoban megtortentek ezek az esemenyek.

mint emlitettem, valojaban kozelebb voltunk mar a spanyol hatarhoz, mint parizshoz, igy konkretan fel napot vonatoztunk, hogy a vegen egy isten hata mogotti faluban kossunk ki este 9kor vaksotetben (igy nem lathattunk, hogy a szembe peronon harom oriasi szennyviz/gazolaj/nuklearis hulladek tartaly diszeleg). itt a menyasszony anyja vart minket, akivel en legutobb 16 evvel ezelott talalkoztam, igy hirtelen nem is tudtam, hogy boknak vegyem-e, hogy allitasa szerint mit sem valtoztam. az oromanya az a fajta felig bolond francia no, aki eloszeretettel tud 15 emberre fozni, de kozben hangosan magaban beszel es kommentalja az esemenyeket, illetve idonkent nagyokat sohajtozik.

husz perc kanyargos videki kocsikazast kovetoen megerkeztunk a kastelyba, amibol ezen a ponton semmit se lattunk, csak megallapitottuk, hogy rengeteg lepcso van benne, ami nem igazan praktikus a borondok es az eronletunk szempontjabol.

a lepcsozes egyebkent visszatero motivum volt egesz ott tartozkodasunk soran, mivel a szobaknak nem volt sajat furdojuk, ezert allando zarandoklatban voltunk, hol a WC-hez, hol a furodhoz, hol a konyhaba vezeto csigalepcsohoz, hol a valahol ott felejtett random targyainkhoz. ahogy az elokeszuletek stresszjetol a jelenlevo csaladtagok egyre idegesebbek, a vegtelen mennyisegu pezsgotol pedig a jelenlevo vendegek egyre reszegebbek lettek, a fel-ala maszkalas egyre komikusabb dimenziot oltott, az epulet minden sarkabol ketsegbeesett kialltasokat hallottunk, nem lattatok a telefonomat? azt hiszem, Pierre epp elindult vele, hogy oda adja neked. jo, es akkor hol van Pierre? talan a konyhaban? nem, onnan jovok es mintha lattam volna a telefonodat az asztalon a sajttal mellett. nem, szerintem az Marie pontosan ugyanolyan telefonja, de o mintha elment volna baguette-ert az elobb a szomszed faluba. te jo eg, de hisz Jean-Michel most hozott tizenket baguette-et, most akkor hogy szolunk Marie-nak? hivjuk fel Juliette-et, azt hiszem, egyutt mentek. ezen a ponton megcsorrent elottunk az asztalon Juliette pontosan ugyanolyan iphone-ja, mint mindenki mase, mi pedig feladtuk a harcot, es ujabb pezsgot bontottunk delutan 3-kor, ha mar ugyis annyi bagettet kell majd ennunk a nap folyaman.

erkezesunket kovetoen a konyhaasztalnal vacsoraztunk meg francia viszonylatok szerint szerenyen, mindossze nemi szalamit, salatat, quiche-t, bort es sajtot fogyasztottunk. frissen megismert asztaltarsaink keszsegesen felvilagositottak minket arrol, hogy a kastely termeszetesen rendelekzik sajat szellemmel, de mivel ezzel egyidoben az asztal masik felen egy bizonyos Marie-Antoinette-et emlegettek (aki mint kiderult, egy letezo szemely), az en agyamban innentol kezdve egyertelmuen Marie-Antoinette szelleme kisertette halotermeinket, fejen enyhen felrecsuszott rizsporos paroka, nyakan tatongo guillotine-vagas, testen veres haloing, kezeben szelet kalacs.

a kastely legszorakoztatobb adottsaga az volt, hogy csak felig volt felujitva, mivel a csalad mindig akkor tataroz egy szobat, ha befolyik nemi penz a kiadasokbol, igy mig a menyasszony es csaladja a legelokelobb szobakban elveztek a modern kenyelmet es toronyszobaban elhelyezett talpaskadban furodhettek, a mi, harmadik emeleti cseledszobank padlojan akkora lyuk tatongott, hogy jobbnak lattunk oda rakni egy borondot (aminek strategiai elhelyezese garantalta, hogy naponta haromszor atestunk rajta), valamit E elso reggel sikeresen beszorult az egyik furdoszobaba, amikor kezeben maradt a kilincs, de profi damsel in destresskent kikiabalt az ablakon, es egy epp arra jaro san fransiscoi ingatlanfejleszto hip-hop kiszabaditotta.

a hely elvarazsoltsagan csak dobott, hogy ket zongora is fellelheto volt az epuletben, igy idorol idore egy arra lezengo stresszes rokon, vagy reszeg vendeg razenditett nemi bachra, igy mar klasszikus zenei alafestesre figyelhettem, amint ketsegbeesett emberek telefonokat, kocsikulcsokat, bevasarlasi listakat es masik ketsegbeesett embereket keresnek, az oromanya sohajtozva es jajongva maszkal fel-ala, kimerultsegre panaszkodva, marie-antoinette szelleme pedig ertetlenul all az eszelos bagett fogyasztasunk elott.

az eskuvon beszelgettem egy lannyal, aki egyebkent 6 eves koraban jott Franciaorszagba Tuneziabol, ha jol ertettem, illegalisan. megosztotta velem, hogy milyen elmeny volt neki megerkezni elso nap az iskolaba ugy, hogy egy arva szot sem tudott franciaul, mire en egyutt erzoen bologattam, hisz pontosan ugyanigy erkeztem en is az elso tanitasi napon, miutan elozo delutan batyam egy oriasi pofon kisereteben szo szerint belem verte, hogy zsömápelszüzán (ezzel elinditva az azota is tarto tradiciot, hogy kb minden nevre hallgatok, amin hivnak, es legkevesbe arra, ami az utlevelemben van). 

mind a ketten eloszor bamban neztunk az orakon, majd szuleink hathatos egyuttmukodesenek hala (hozza csak franciaul beszelt az anyukaja, engem hetente otszor jarattak franciaorara iskola utan) egy ev alatt felzarkoztunk, majd az erettsegiig a francia rendszerben tanultunk, idokozben beolvadtunk a kulturaba es megismertuk ezt az elsore ismeretlen es fura nepet.

megis, a kettonk kozul a vilag szeme elott csak egyikunk francia.

most, hogy 5 napja uszom a francia nyelv gyonyoreiben, be kell nektek vallanom, hogy fizikai orommel tolt el, ahogyan erzem, hogy aktivalodik a masodik anyanyelvem, elenkul a szokincsem, kihegyezodik a nyelvspecifikus humorom, es ugy altalaban, elesedik az elmem.

szinte mar el is felejtettem, hogy mekkora szerelmi tortenetben vagyok ropke 26 eve ezzel a nyelvvel.