meg jol bepozoltunk par vicces bucsuszelfire, hulyeskedve kovettuk a giccses epuletek elott fotozkodo eskuvoi parokat, majd este 10kor elbucsuztam batyamtol 5 nap vidam varosnezes utan, kielemeztuk az utat es elsopro sikernek iteltuk. a metron zotyogve valtunk el, mondvan, julius elejen ujra talalkozunk.

este 11-tol hajnali 1-ig szabalyosan csak percekre birtam elhagyni a budit, a gyomorrontas/ stomach flu / etelmergezes osszes tunetet produkalom a hidegrazastol kezdve az orditva hanyason at a lazig, most hajnali 4 van, batyam egy ora mulva indul a repterre mr. yingtol, igazan nem lehet azt mondani, hogy nem birok jol idoziteni (de azert lennek mar jobban is basszus).
(ezuton koszonnem meg azoknak a baratoknak, akik este 11 ota digitalis jelenletukkel segitenek at ezen a ritka szar pillanaton).

tegnap este megerkezett batyam, hatarozottan jo hangulatban es vidaman, en pedig uj erore kapva tereltem mr ying fele, amikor az epulet elott rendorsegi razzia fogadott minket, falnak allitott bunozok, oket orzo rendorok es lesifotosok mindenhol, en pedig csak legyintettem, hogy oh well, biztos az illegalis mahjong parlourral lehet a baj, mire batyam rutinosan kontrazott, hogy talan inkabb a negyedik emeleti karaoke barral volt gond, majd azzal a lendulettel megkerultuk az epuletet, hogy akkor menjunk hat a masik bejaraton, annyi baj legyen.

az egesz hetre rettenetesen szar, esos, viharos (de fulledt meleg) idot josoltak, ettol fuggetlenul en kompra ultettem batyamat, hogy mi marpedig cheung chau szigetere megyunk, ami a lucky bun, vagyis a szerencse gozgomboc fesztivalrol ismert, amikor a falu derek ifjak bambuszallvanyokat masznak meg szelsebesen, hogy a tetejen levo, piros tintaval megfestett gozgombocot megkaparintsak. a fesztival mindossze evente egy nap, de az egesz sziget erre es a shrimp paste (rakpaszta) keszitesre van raallva, igy egyik sarkon pluss lucky bun kulcstartocska es telefonfityego fogadja az embert, a masikon pedig nadtalakon szarad a miniatur raksereg (a ketto kozott pedig pizsamas nenik es unott macskak grasszalnak).

ragyogo napsutesben ertunk partot, ahol azon nyomban elsodort minket egy dobolo, harosnazo, sarkanyos menet, amit vidaman kovettunk a sikatorokban, mig hirtelen eszembe nem jutott, hogy hisz most van Tin Hau, a matrozok vedoszentjenek szuletesnapja, ezert egesz honapban felvonulasok es egyeb mulatsagok varhatok. batyammal egymasra licitalva fotoztuk vegig az unnepi sereget, beleertve a raklapon tarolt sult feldisznokat (egesz fejjel), amit lelkiismeretesen toltak korbe a faluban, szegeny Tin Hau nehogy azt erezze, le van ejtve. 

ezutan elvezettem batyamat a sziget legeldugottabb szentelyebe, ami a helyi idosek otthona kertjeben talalhato es ezert pizsamaban lezengo jarokeretes bacsik mellett vag at a fustolokkel felfegyverkezett nep, ha el akar mormolno egy imat. kifele menet szembe jott az a biciklit tolo, enyhen szellemi fogyatekos ferfi, aki harom evvel korabban segitokeszen megmutatta ezt a szentelyt, mikozben a google mapsszel hadakoztam, hogy ugyan miert akarnek en az idosek otthonaba menni, ha egyszer a szentely az uticelom. o most is felajanlotta, hogy megmutatja a helyet, de mi vidaman kozoltuk, hogy epp onnan jovunk, amit szemlatomast orommel nyugtazott.

ez kovetoen a strandra menet vettunk egy  sushitekercset a bolond japan nenitol, aki giccses teaszalont is uzemeltet, ahol sose ul senki (pedig a falon a neni fotoi lathatoak hagyomanyorzo kardos nindzsas kiszerelesben netto huszonot evvel ezelottrol) es az elmult ot evben immar legalabb tizedszerre diktaltam le neki, hogy hogyan mondjak azt magyarul, hogy arigato, mert ugy latszik, hiaba irja fel a vaskos fuzetebe minden alkalommal, meg nem ismeteltuk el elegszer.

ezt kovetoen kivetodtunk a strandra, kirohogtuk a kozelgo fekete felhoket, hogy meg hogy egesz napos felhoszakadas, hisz mar delutan ketto es menten napszurast kapunk. hosiesen bevetettuk magunkat a nem tul meleg vizbe es pont megszaradtunk, mire jott a thunderstorm alert, amire fittyet hanyva meg “bunfest” feliratu polokat vasaroltunk, ezzel lekesve az epp indulo kompot.

sebaj, menjunk akkor addig enni felkialltassal kiultunk egy kifozde (fedett) teraszara, ice lemon teat es random leveseket rendeltunk, mikozben a kikotoben az orrunk elott szallt partra egy ujabb sarkanyos csapat, szentelyestul, dobostul, feldisznostul.

abben a szent minutaban leszakadt az eg, a falucskaban megallt az elet, a kormenet bemenekult a velunk szembe levo fedett molora es jobb hijan helyben dobolt, harsonalt es sarkanyozott, korulottunk egyre tobb ember tolongott hello kittys esernyoket lerazva, egy jambor koborkutya pedig igyekezett befekudni az olembe.

a szemkozti part, majd a teljes kikoto eltunt, nem lattuk mar a kormenetet se, csak hallottuk, hogy szuntelen dobolnak tovabb a vizfuggony mogott, majd hirtelen ujabb dobolas kozelgett es egy ujabb szentelyes, zaszlos menet jelent meg, esernyokkel felfegyverkezve es fittyet hanyva az elemekre, mar-mar provokativan  vonult el mellettuk es a helyben toporgo konkurencia elott.

az eso alabb hagyott,  igy a megszegyenitett, molora beszorult menet is gyorsan felkerekedett, a mellettem ulo szaz eves neni diszkreten betaplalta a kutyaba a loncshusos szendvicset (palcikaval), en pedig a team utolso kortyait hangosan szurcsolve vigyorogtam az egeszen.

mire megerkezett a kompunk, szinte el is allt az eso, batyam pedig nagyot sohajtva lepett a fedelzetre, fajo szivvel hagyom itt ezt a remek kis szigetet, mondta.

nem hittem volna, hogy ez lehetseges, de _pontosan_ ugyanazt produkalom mint egy evvel ezelott. Szeoulban, akarcsak Ausztraliaban a szuper ut ellenere belefaradtam az utazasokba es arrol almodozom, hogy ujlipotvarosi lakasomban vagyok es rutineletet elek. nem akarok borondot latni, varosnezest szervezni, idegen penzzel bibelodni, ezredik latvanyossagot huszonhat szotbol lefotozni.

ezzel egyidoben naponta atlag ketszer akarom elbogni magam HK utcain, hogy dehisz en mindjart elmegyek innen es ugy tanulmanyozok minden utcasarkot, mint egy haldoklo rokon arcat, amit igyekszem orokre magamba vesni. es belem nyilal, hogy Istenem, hisz nem lattam meg semmit es napi 26 oranyi programot szeretnek magamnak szervezni.

es mindenki egyre csak azt kerdezi, orulok-e, hogy hazamegyek, en meg allok hulyen, hogy ne tessek tolem ilyeneket kerdezni, mert mar megint limboban vagyok, ami a legutalatosabb ar, amit fizetni kell ezekert az extrakontinentalis kalandokert.

es persze minden rendben lesz, hisz volt mar ilyen es akkor sem haltam bele, csak elvesztem az oktogonon, meg idegennek ereztem magam a sajat varosomban, de nemi vodka meg baratai tarsasag csak helyrerazott, addig meg ott a nightwish, ami 15 eve remek gyogyir zaklatott lelkemnek.

oh yeah? so what do you know in French? (komolyan? és mit tudsz franciául mondani?) kérdezte a blazírt francia csaj, akinek egy francia ismerősöm lelkendezve magyarázta, hogy milyen fantasztikusan beszélek franciául.

ot nap tompa vilag utan kidugult vegre a fulem.

mr. ying igazan hu volt sajat magahoz, amikor hajnali f3kor vidaman beengedett minket, mikozben kozolte, hogy a ket ejszakabol egyet toltsunk az otodiken, majd egyet fenn a 26.-on, mert “csotores” van, ami viszont misztikus modon masnap delutan 2-re biztosan megoldodik majd (ami gondolom, nem fugg ossze azzal, hogy 1-kor van a check out). mi elcsigazva legyintettunk, hogy jo nekunk az otodik is, bar azert tisztaztuk, hogy egyebkent harom ejszakara foglaltunk, majd beajultunk az agyba.

ma a regi idoket idezo koroket lifteztem fel-ala, mig megszereztem a masik szoba kulcsat, leadtam az elozot, szot ertettem mr. ying szamitogepezo fiaval, majd telefonon mr. y-vel magaval, aki a hatterzaj alapjan epp a mahjong parlourban ulhetett, es a jatek zajat tuluvoltve magyarazta nekem, hogy hanyas szoba hanyas ajto, en meg egy szett torulkozot probaltam a recsego vonalon szerezni, mire a valasz egyre csak az volt, hogy yes yes, you waiting.

kozben belejtett mrs.ying, aki elpantomimezte nekem, hogy olyan meleg van, hogy o igazan rosszul van, szedul es a gyomra se jo, mire en egyutterzoen mondogattam, hogy igazan orulnek egy torulkozonek es egy szobakulcsnak, ami nyitja is az ajtot, de hirtelen bevonult egy kisebb csoportnyi anyaorszagi kinai es hirtelen osszerezzenve hongkongi hazafiassagban tortunk ki, mikozben mrs. ying zordan mandarinul uvoltve behajtotta rajtuk a penzt es kivezette oket a szobajuk fele, mig en ott maradtam torulkozo nelkul, mikozben ifjabb ying egyre ujabb rekordokat dontott a szamitogepen. jobb hijan leultem egy lenejlonozott pluss szekre es kapaszkodtam az egy hettel korabban ott hagyott borondunkbe, mikozben azon tanakodtam, hogy megis mennyi lehet egy you waiting percben kifejezve.

a helyzet vegul a fulop-szigeteki takaritono megjelenesevel rendezodott, aki “ay postmodernystak, you look so sexy!!” felkialltassa udvozolt, majd hosszasan ecsetelte, hogy mennyit fogytam, mikozben a kezembe nyomott egy mukodo kulcsot es ket rend torulkozot, majd mindketten elrobogtunk respektiv liftjeink fele.

azert komoly nosztalgiat erzek az itt toltott honapok irant.

az egesz mult heten kezdodott, amikor egy futas utan kisse beallt a hatam. kenegettem izomlazitoval, jobb is lett, majd hirtelen sokkal rosszabb es bonuszba az egesz testemre kiterjedo izuleti fajdalom jelentkezett.

aztan masfel nap utan az is elmult, boldogan elmentem uszni is, mire rakovetkezo nap ugy ebredtem, mint akit tudon rugtak, illetve az orrom is felig bedugult.

egyik tunet se volt igazan eros, igaz, eleg nyamvadtul ereztem magam, de szegyelltem is magam erte, hogy milyen lusta dog vagyok, hogy csak az agyban fetrengek, mi az, hogy nem birok felkelni, meg ugyan mar izuleti fajdalom, lari fari.

es valoban, minden tunet mindig elmult egy nap utan, en becsuletesen vedeltem a forro vizben aztatott gyombert es minden nap meggyoztem magam, hogy ez a sok tunet nem kepez egyuttest, csak tortenetesen igy jott ki a lepes, egy kis ez, egy kis az. 

aztan megjott anyukam es a gyomberes kezeles es fetrenges helyett napi szaz ora setalas es lelkes beszeles lett, mire szinte teljesen elment a hangom es idonkent kisse sipol a tudom.

azt hiszem, most mar nyugodtan kijelenthetem, hogy valami nagyon fura influenzam van, amit eddig valahogy eszre se vettem. mondjuk inkabb ez, mint egy egyertlemu verzio, ami cserebe ket hetre hatastalanitana, de igy meg tenyleg sose voltam beteg.