kiotobol az egyik legizgalmasabb staciora indultam, Koya sanra, vagyis a Koya hegysegre. ez Japan egyik legszentebb helye, a Singon buddhizmus kozpontja. gyakorlatilag egy pici falucska egy hegy tetejen, ahol tobb szaz templom es kolostor talalhato, valamint japan egyik legregebbi temetoje, ami egy oriasi erdoben terul el. fotok alapjan dontottem el, hogy nekem ez kell es megfogadtam a mindenfele leirasok tanacsait, miszerint az egesz elmeny ugy az igazi, ha egy buddhista kolostorban szallok meg ejszakara, ami ugyan nem a legolcsobb opcio, de sejtettem, hogy nem ezen kell majd sporolni (es tenyleg nem).

az ut kiotobol kicsit maceras volt, bar egy szavam se lehet a japan vonatokra, csak tenyleg annyira az Isten hata mogott van ez a hely, hogy az ember egyre kisebb vonatokra szall, mig el nem fogynak a sinek es az utolso szakaszt mar fogaskerekun teszi meg. addigra az idojaras is joerzekkel elromlott, igy kb kodszitalasban erkeztem meg a felso allomasra, ahol az egesz orszagra jellemzo hihetetlen hatekonysaggal kezembe nyomtak kis terkepet, bekarikaztak rajta a szallasomat, felcimkeztek a negy fele tok ugyanolyan cetlimet, hogy melyik a retur vonatjegyem, melyik a buszberletem es melyik a nyugta, majd kb kezenfogva felultettek a megfelelo buszra, ahol az en megallomnal a buszsofor keresztnevemen szolitva szolitott fel, hogy megerkeztem (na jo, nem egeszen, de tenyleg szolt, hogy itt kell leszallnom).

direkt az egyik legregebbi templomot valasztottam, egyreszt, mert az volt a legkozelebb a temetohoz, masreszt, mert sokan azt iteltek a legautentikusabbnak. 

erkezesemkor szornyulkodve konstataltam, hogy mar megint nem hoztam termozoknit, marpedig a cipot szigoruan a bejaraton kivul kell hagyni es bar adnak papucsot, nagyjabol 45-os meretben lehet benne klaffogni, szoval maradt az illedelmes csoszogas, ha az ember nem akar hulyegajdzsin modjara hasra esni. az egesz epulet fabol keszult es tradicionalis papirfalak es toloajtok hataroljak a helyisegeket, gondolhatjatok, hogy marha meleg van.

masodik kellemetlen felismereskent kenytelen voltam rajonni, hogy keptelen vagyok ot percnel tobbet terdelni es/vagy torok/lotuszulesben ulni, ami csak azert volt szorakoztato, mert mar becsekkolni is egy terdeloparnan kellett egy szukszavu, de kedves szerzetesnel (aki rezzenesteln arckifejezessel nyomta a kezembe a bankkartya terminalt es a wifi kodot). de ez persze nem a hely hibaja, hanem az en nyugati tunyasagom jele. 

rovid adminisztracio utan kaptam magam melle egy rendkivul szorakoztato figurat, aki viharos sebesseggel vegigvezetett az egesz komplexumom, megmutatta a szobamat, elmagyarazta, hogy hogy mukodik a villanykapcsolo, vigyorogva ramutatott az ajandek sutikere es nyomatekosan elmutogatta ketszer is, hogy eszembe ne jusson jukattaban megjelenni a masnap hajnali szertartason. a szoba tradicionalis tatamis – futonos gyonyor volt, talan egy kep jobban leirja az elmenyt. (es peldaul emlekeim szerint nem lehetett kulcsra zarni, de volt benne hosugarzo, aminek ertheto modon nagyon megorultem. meg ugye mit zarjak kulcsfa egy papirajton).

a szallashoz egyebkent egy vacsora es egy reggeli is jart, lenyugozo, teljes mertekben vegetarianus menusorral, ami annyira jol nezett ki, hogy szinte sajnaltam megenni. az eteleket egy nagy teremben szolgaltak fel, de szobankent szeparaltak minket izleses paravanokkal, amitol az egesznek hihetetlen meghitt es nyugodt hangulata volt (leszamitva, hogy tovabbra se igazan birtam hogyan ulni), egyedul egy amerikai kozepkoru hazaspart akartam volna fejbevagni, amiert mindent kurva hangosan kommentaltak (mondjuk en meg a nagy zenben mobillal fotoztam mindent diszkreten, de legalabb csondben voltam). lassatok alant a felszolgalt vacsorat, az etkezot es a hihetetlen esztetikus teat, amit adtak hozza. az etelek kimondottan finomak voltak es jol is laktam. bevallom, extran buszke voltam magamra, hogy az osszes osszetevot be birtam azonositani. a reggelit is hasonloan kepzeljetek el.

   
   
a vacsorat kovetoen elmentem setalni a temetobe, ami egyben egy elvarazsolt erdo is 200-600 eves fakkal, nemelyikuk tobb mint 50 meter magas, leirhatatlan elmeny setalni kozottuk. a sirok egy osveny menten vannak szetszorva, van kozottuk uj, regi, egesz epitmeny, vagy csak egy egyszeru szobor. a suru lombkoronan nem nagyon sut at a nap, az egesz erdo misztikus kodben uszik folyamatosan, es mindent elenk zold moha borit. ejszaka elszort lampasok vilagitjak meg a foutat, ami rendkivul hangulatos volt, mig negyed ora meditativ setalgatas utan nem sikerult valahogy beparaztatnom magam (megis csak egy teljesen kihalt temetoben setalgattam toksotetben egy isten hata mogotti japan faluban teljesen egyedul), es ezert kimenekultem egy kozeli foutra, majd magamon vihoraszva muchachaval beszelve hazasetaltam. 

osszesen haromszor setaltam az erdoben az ott toltott kevesebb, mint 24 ora alatt, es nagyon keves hely volt ram ekkora hatassal, egyszeruen nem birtam betelni az orias fak latvanyaval, a regi kovek texturajaval, az egesz hely organikus rendezetlensegevel, mintha a kovek es a fak egy egyveleg alkotnanak, amit nem lehet mar szetvalasztani. icipicinek ereztem magamt es hirtelen tokeletesen megertettem, hogy Miyazaki honnan veszi, hogy az erdok elnek es baratsagos lenyek lakjak oket, mert hat nem kerdes ezek utan, hogy o csak a valosagot orokitette meg. egyebkent a leghosszabb setam soran lelkiismeretesen eleget tettem a helyi szokasoknak, beleneztem a feneketlen kutba es meglattam sajat arckepemet, igy nem fogok meghalni harom even belul, megfogtam a buddhaszobrot, adakoztam a templomban es fustolot is gyujtottam, illetve nem fenykepeztem azon a ponton tul, ahol mar vegkepp nagyon szent helyen jar az ember.

esti setamnak eleg koran vege lett, igy visszatertem a szobamba es felkerestem a furdot, amin az osszes szoba osztozik nemenkent lebontva. most eloszor jartam sentoban, lenyegeben egy nagy furdokadat vizualizaljatok, ami korul egyeni mosakodo reszek vannak kialakitva tukorrel, samlival es kezizuhannyal. ez valojaban a furdoszoba kozossegi megfeleloje, ne egy termalfurdot vizualizaljatok, az az onsen es olyanban nem jartam meg. nagyon fontos, hogy az ember mar csak azutan mehet be a “furdokadba”, miutan jo alaposan megmosta magat elotte samlin ulve, oriasi bunkosag csak ugy, koszosan bemerulni a mindenki altal hasznalt kadnyi melegvizbe. ha jol ertettem, ugyanigy tilos a furdoruha viselete, ami vegulis logikus, bar lattam, hogy tobb nyugati no ezen kicsit fennakadt, ok valoszinuleg nem a magyar uszodak oltozoin szocializalodtak, ahol mindenki egy szal egzisztenciaban csevereszik hajszaritas kozben.

este 8-ra az eg vilagon mindennel vegeztem, igy jobb hijan befekudtem olvasgatni a rendkivul kenyelmes futonra es allig betakaroztam a hipervastag dunyhaval. mondanom se kell, fel 9kor mar aludtam (en!). evek ota nem aludtam ilyen jot, legkozelebb reggel 5-kor ebredtem csak fel.  azota is probalom kideriteni, hol lehet magyarorszagon futont venni, mert komolyan gondolkodom a hagyomanyos agy elhagyasaban, olyan jokat aludtam az egesz ut alatt minden alkalommal, amikor a foldon kotottem ki. 

a reggel 5 oras spontan ebredes nem volt rossz, mert fel 6-ra szertartasra voltunk hivatalosak, amibol nem igazan ertettem sokat, de nem volt kellemetlen, negy szerzetes valami erosen monoton es szuggesztiv szoveget kantalt nemi gongszoval kiserve, kis gyakorlattal valoszinuleg ra birnek hangolodni, foleg, ha sikerul kozelebb ulni a hosugarzohoz (vagy elerni azt a szellemi szintet, hogy nem hat mar meg a hajnali fagy).

ezt mar a reggeli kovette es le is jart az idom a templomban, de nem vettek zokon, hogy meg ott lofraltam egy keveset es felfedeztem peldaul, hogy a hatso udvaron apro zenkert terul el, illetve hogy a szerzeteseknek egy oriasi kozossegi etkezojuk van, ahol a falmenten sorakoznak a kulonbozo edenyek.

miutan jol kisetaltam magam a temetoben, meg par templomba is megprobaltam bemenni, de itt jott el a telitettsegi pontom, ahol hirtelen immunissa valtam az egesz mufajra es mar csak az birta lekotni a figyelmemet, hogy az egyik templom udvaran elektromos autotolto allt, a helyi patika kozepen pedig kenyelmes foteles dohanyzot alakitottak ki, a vasarloterrel egy legterben (ezen annyira meglepodtem, hogy meg lefenykepezni is elfelejtettem).