Néha beleszeretek emberekbe, zenékbe, filmekbe, országokba. Alapvetöen
erről szól az életem, hogy egyszer csak történik valami és bele vagyok
szeretve az illetőbe, légkörbe, hangulatba, stb…
Megmagyarázhatatlanul felfogom a dolog belső logikáját és ugyan nem
értem, határozottan érzem. Ezt szokták értékelni. Egy ideig. Aztán
megesik, hogy elegük lesz abból, hogy valaki áll egy sarokban és követi
az eseményeket. Nálam mindig van egy csomó szál ami összefut és ez
persze nagyon megtisztelő, néha kellemetlen tud lenni, mert a szálak
keresztezik egymást, olykor meg két külön irányba húznak.
A beleszeretés mindig nagyon agresszív és spontán. Úrrá lesz rajtam
valami katarktikus hangulat és elsöprő energiával feldolgozom az imádat
tárgyát. Tart egy hétig, hónapig, néha akár egy évig is. Ilyenkor ez a
monománia irányitja az érzelmi világomat, mindenben alárendelem
magamat.
Az elmúlás nem ilyen heves. Nincs konkrét pillanat és talán nincs is
teljes elmúlás. Egy idő után egyszerűen megkopik, újdonságát veszti,
talán mert abnormális energiával tettem magamévá anno, túl gyorsan, túl
hevesen, felőrölve magát a jelenséget. Mohóság. Ilyenkor van egy kis
nyugalmi időszak, aztán tovább lépek, valami új mánia fog jönni, ha
akarom, ha nem.

Most egy tünhet úgy, mint egy elkényesztett gyerek, aki eldobja megunt
játékát, de aki ismer, tudja, hogy monomániám tárgya minden létező
elismerést megkap tőlem és rengeteg energiát fektetek megismerésébe.
Mellesleg ezek a monomániák sose tünnek el nyomtalanul, mindig
megmaradnak, többnyire mint kellemes emlék és mint ismert talaj, ahova
bármikor vissza tudok vonulni baj esetén. Emellett nem kizárt, hogy
van, amelyik sose szűnik meg, csak néha kicsit tompább.

Ezt gondoltam leírom ide, mert jobb csatornát nem tudok, ahol közzé
tehetem eme fantasztikus felfedezésemet hajnali 2-kor. Talán banális,
talán hülyeség, talán nagyon elszállt, de alapvetően tényleg így
működik az életem, egyik mániából a másikba. Most talán pont
mániamentes időket élek, de tudom, hogy nem sokáig, már most látom,
hogy mik, vagy kik tudnának új hadjáratot indítatni bennem. De még egy
kicsit ellenállok, az egyik elöző ilyen lázból túl nagy pofonnal tértem
csak magamhoz, számolgatom még egy kicsit, megvan-e minden fogam 🙂
Mellesleg jó most egy kicsit takarékon élni a szokásos kilengések
helyett. Nem hittem volna, hogy valaha ezt fogom mondani, de öszintén
szólva egészségesebb érzés.

Nem vagyok egy egészségcentrikus valaki, inkább esztétikamániás, ami
nem ugyan az, bár az eredménye hasonló 🙂 Lényeg, hogy életmódomat sose
igazítottam felsőbb utasításokhoz és szépség rovatokhoz, sokkal inkább
éppen aktuális igényeimhez. Mai napig az a véleményem, hogy az élet túl
rövid és már így is túl sok időt töltök alvással (mert, hogy szeretek
aludni, hehe, meg álmodni, főleg), ezért már kvázi kötelességem fenn
maradni, ameddig tudok valami értelmeset csinálni. Tipikus 20 éves
egyetemista lány vagyok abból a szempontból, hogy naponta egyszer ha
eszem jó esetben, nikotin és koffein tart össze és masszív
kialvatlanságban szenvedek az idő nagy részében. Ugyan akkor száz
irányba rohangálok mindig és persze egy bulit se szoktam kihagyni (sőt,
mint tudjuk, egyenesen én rendezem őket). Ebből adódik egy enyhe
kiegyensúlyozatlanság, amire én általában ráteszek még egy lapáttal,
hála enyhén hibbant személyiségemnek, mely maximálisan támogatja a
spontaneitást és az eklektikus gondolkodást. Szóval ezért van, hogy az
év nagyrészében erősen felpörgött vagyok és maximális intenzitással élek
meg mindent, jót és rosszat (többnyire jót, mert azért én egy POENNA
vagyok (frissen csatlakozottaknak: POzitív ENergiák NAgykövete)).

Summa summarum, vizsgaidőszakban ez az állapot kicsit fel van
függesztve, ami először furcsa volt és kellemetlen, de mostanra
rájöttem, hogy nem baj, tudom jól, hogy úgyis hamarosan elkap a forgás.

Na, ez már inkább egy olyan postmodernystka tipusú blogbejegyzés,
hurrá, egészen meg vagyok elégedve magammal 🙂 Mondom én, hogy kezdenek
egyenesbe jönni a dolgok 😉

Eh, kissé fáradt vagyok. Most néztük meg bátyámmal a Nausikát, nagyon
pofás, igaz, én csak a második felét láttam, majd holnap bepótolom…
Egyébként meg szerintem megyek lefeküdni hamarosan, bár ki tuda, hogy
mi lesz ezekkel a Simsekkel…
A mai vizsgánk elött Csvel megvitattuk, hogy igazán ideje, hogy valami
pozitív is történjen velünk vizsga ügyileg, mert hát idáig enyhén
szólva el vagyunk átkozva ezzel a morfóval. Ehhez képest bevonulunk a
terembe és szörnyülködve nyugtázzuk, hogy a stratégiai helyek már réges
rég foglaltak. Apatikusan leülünk valami hót gagyi helyre, sóvárogva
nézve X után, ki köztudottan eminens és stb tanuló, mellesleg még
ismerjük is. Persze mellé kellett volna ülni, de hát ez van, kellett
nekünk kellemesen kávézgatni vizsga elött.
Bejön a tanár és legnagyobb csodálatunkra kijelenti, hogy a vizsga
másik teremben van, legyünk szívesek átfáradni. Hát nem X mögé ültünk
tök véletlenül? Ezek után egészen pofátlan röhögés volt az egész
vizsga, szóval ámen, szerencsénk lett.
Ezzel együtt teljesen lefárasztott, Zosiával meeteltem egy röpke fél
órára (bemenekültünk az Odeon kávézójába a dermesztő hideg ellen), mi
alatt megvitattuk, hogy alapvetöen jól vagyunk mi most azért, meg
egyébként is.
Ennyi volt  napom, többre sajnos nem futja.

Ki a francnak van kedve egyáltalán felkelni, amikor a lakásban reggel
8-kor kikapcsol a fűtés, így most testvérek közt is buzi hideg van.
Elmenekülhetnék éppenséggel vizsgázni, mint ahogy ez be is fog
következni előbb vagy utóbb, de a motivációm a nulla felé konvergál. Ha
tényleg semmit se tudnék, akkor valószinűleg higgadtabb lennék. De ez a
hülye féltudás…Na mindegy, menjünk át valahogy aztán pápá, egy
hármast talán összevakarok valahogy.
Szeretném, ha ez a blog már kicsit másról is szólna, mint a hülye
vizsgaidőszakról, de az az igazság, hogy csak hűen tükrözi az életemet,
ami siralmasan nem áll másból mint barom vizsgákból egymás hegyén
hátán. Azon a pár mozin kívül, amibe hirtelen felindulásból elrohantam
a végső leépülés elől, tényleg semmi se történt velem. Szóval most egy
kis Nightwish-el lázítom magamat…

Jaj nekem, bátyámtól megkaptam a Sims2-öt és véletlenül a gép elött
felejtettem magamat USA1 helyett. Kreáltam egy hippi anyát, ki egyedül
neveli gót lányát. Nagyon izgi, most épp leégett a konyhám, de
szerintem elfelejtettem save-lni, így szerencsére ez az epizód kimarad 😀
Le kéne feküdnöm, mert holnap azért élni is kéne valamennyire. Nem lesz
valami hú de nagy siker a holnapi hepaj, de nem nagyon tud érdekelni őszintén szólva.

Hát izé… valami történt a hatékonyságommal, mert a tény, hogy ma
egész nap csakis kizárólag a Huckleberry Finn zanzáját olvastam kicsit
elkeserítő. Viszont minden parázási inger kihalt belőlem. Akkor már
inkább a pénteki szigorlat eredményekért, amiből kiderül, hogy Cs és
boszi továbbra is egy padot koptatnak-e velem. Na, annak már van tétje.
Egy ilyen kis nyamvadt USA1 igazán lószar. Az ösztöndíj úgyis röhejes,
szóval most talán ezzel sem kéne foglalkoznom. Persze lehet, h kéne, de
nem teszem. Legszívesebben bezárkóznék 2 hétre és kivégezném a KOTORt.
Ehelyett hülye zanzákat olvasok nulla sebeséggel és lelkesedéssel, hát
jó. Minden esetre netten többet tudok mint a múltkor, ez már azért
biztató 🙂
Lassan jön bátyám, megpróbálok belehúzni addig is…

Hát ma még többnyire semmit se csináltam. Hallgatom a tegnapi
Kusturica film zenéjét és közben leginkább bámulok ki a fejemből. Enyhe
vizsgaidőszakos depresszió… Nulla társadalmi élet, hangulatingadozás,
hasonlók…fed up. Tiszta mázli, hogy este jön bátyám,
belefeletkezhetek a Final Fantasy és az anime világába, meg hasonló
hülyeségekbe 🙂 USA'1 enyhén szólva se érdekel, a morfót meg már csak
meg sem említem, na de sebaj.
Lassan Rammstein jegyet is kéne venni. Mert, hogy megyünk Rammsteinre,
hehe. Lehet, hogy az lesz életem utolsó koncertje, de sebaj, szeressük
az izgalmas sziutációkat 🙂
Punnyadt vagyok, na. Rendet kéne rakni, porszívózni kéne, tanulni kéne,
fodrász meg minden turó, de nincs erőm…iszom talán egy kávét…

Mennyi esélye lehet annak, hogy sikerül 125 pontot teljesítenem és
felvesznek ÖsszeHasonlító Irodalom szakra? (továbbiakban ÖH). Esetleg
ha most elkezdek tanulni a dologra, akkor talán. Egyébként is, mi a
fenéből jön össze 125 pont? Az max pont és egy közép és egy felsőfokú.
Nincs az az Isten, hogy én bármit valaha is kitünőre írjak meg. Szegeden
csak 120 pont a határ, ami már egy fokkal jobb, de azért csókolom,
izé… Messze is van az a Szeged, meg egyébként is, no…pff,
kilátástalan, hacsak nem szánok rá egy évet, hogy megtanuljam mondjuk a
törit, magyarból szerintem kevesebb esélyem lenne. Na jó, lefekszem
végre.

Lehetséges, hogy visszafelé halladok a tanulással? Este 10 óta a Lost
Highway zenéjét hallgatom és azért ez a Perfect Drug el van találva.
Meg az "I'm Deranged" is…Hibbantság és betegség kultuszát exgrafikus
belém verte. Ami nem kötelezően baj, főleg, hogy mostanra talán már
minden létező egyensúly helyrebillent bennem. Azaz nem egészen. Hosszú
egyenes sötét hajakra (főleg női) és bármilyen formájú és tipusú
bárányra még mindig idiótán és feltünően reagálok 🙂

Ki a frász olvas engem a Falkland Szigetekről? Na mindegy, ez a jó ebben
a freeblogban. Ne aggódjatok, minden csoda 3 napig tart, szóval
hamarosan visszatér a szokásos állapotom és nem fogok félpercenként
valami megjegyzést tenni a blogomra 😀 Na szóval kérem szépen én nem
rég fejeztem be őrült libanoni barátném angol háziját, szóval csak most
fogok majd lassan neki ülni az USA1-nek.
Ardin hagyott itt egy érdekes kommentet, amire szeretnék össznépileg is
válaszolni, mert úgy érzem igaza van. Amikor épp azt ecseteltem, hogy
én bezzeg csak egy nyamvadt bölcsész vagyok, akkor diszkréten
megjegyezte, hogy az én életem azért sokak által irigylendő példa és
annyira nem hétköznapi, mint az hinném. Ebben teljesen igaza van és
tudom, hogy mázlista vagyok sok szempontból, hogy kulturálisan ennyire
"fejlett vagyok" a sok utazás meg miegymás miatt, de azért én sose
tettem semmit, ami talán magyarázza a vágyat, hogy kitűnjek a tömegből,
ezúttal valami olyanért, amiért effektíve tettem is valamit. Szóval
valami ilyesmit akartam megfogalmazni az elöbb is, csak valószinűleg
nem sikerült 🙂 Egyébként ha ez bárkit is megnyutat, amennyit gazdagít
az én elöző életem, annyit el is idegenít és hülye mércéket kreál az
emberben, ha akarja, ha nem.
Más.
Megnéztük az új Kusturicát és nekem nagyon tetszett. Ugyan egy egész
kicsit hosszú és talán a vége felé el is tűnik egy pötty lendület,
azért sokkal több van benne, mint bármelyik átlag filmben. zenéjét
üldözöm most épp, nem semmi.
Holnap este jön bátyám, ennek most kifejezetten örülök, mintha egészen
jó kedélyű és nyitott lenne mindenféle programokra, amiket javasoltam
neki, egészen meglepő… na mondjuk majd még meglátjuk mi sül ki belőle.
Libanoni barátné lehet, hogy hamarosan pestre látogat. Nagyon próbálom
nem bele élni magamat abba, hogy serdülőkori barátnőmmel esetleg egy
röpke időre megint összehoz a sors ( minimum 4 éve nem találkoztunk).
Majd ha itt lesz, ujjongok, most nem nagyon merek.

nem megy nekem ez a tanulás…
Más.
Régebben olyan hú de marha nyitott voltam, mostanság meg épp abból űzök
hobbit, hogy szándékosan nem fedek fel egy csomó dolgot. Egyrészt mert
kit érdekelne, másrészt meg talán nem kell elsőre lerohanni az
illetőket. Lehet, hogy kicsit kiégtem? Vagy inkább csak megégtem, aztán
most azért mégis egy kicsit óvatos lettem? Vagy csak egyszerűen olyan
emberekkel találkoztam, akiknek nincs kedvem megnyílni? Érdekes mindez,
minden esetre szokatlan nekem ez a nagy hallgatás.
Nem is nagyon tudom, vágyok-e én most egyáltalán egy rendes
kapcsolatra…olyan jó egyedül lenni, önzőnek lenni és csak magamról
gondoskodni. Sokakan ezt érzem most, hogy egy hosszú, komoly stb
kapcsolat után már ugyan összevakarták magukat és már nem fájnak
naphosszat látványosan, de ugyanakkor nem egészen képesek új
kapcsolatot kezdeni, mert most éppen 3 lépéssel háttrébb tartanak, mint
szakításuk elött egy perccel. Most talán annak jön el a pillanata, hogy
mindenki építse magát, egyedül, aztán amikor majd abból is elege lesz,
illetve elér egy másik szintet, akkor majd megint keresni fog valakit…
Ebből is látszik, hogy mennyire érdekel engem ez az egész USA1 🙂 Ilyesmiken van időm tanakodni. Persze lehet, h hülyeség…